„Uram, hogyan akarod, hogy lássam ezt a dolgot?”

 

„Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát,
akkor majd ő egyengeti utadat, és vezeti lépteidet!”
(Példabeszédek 3:6, Egyszerű fordítás)

Közeledett a nyár vége. Ezzel együtt a családunkban is egy gyönyörű időszak végéhez közeledtünk. Két nagyobb fiúnk már kirepült otthonról, és most a legfiatalabbat is várta az egyetem.

Elképzeltem, amint majd a feleségemmel hazatérünk az üres házba, amit ezidáig a nevetés, a közös vacsorák, és a birkózó meccsek lármája töltött be. Az elkövetkezendő veszteség gondolatára elkapott a szomorúság, és majd megszakadt a szívem. Ez teljesen természetes érzés ilyenkor. Majd jött a meglepetés.

Megálltam egy pillanatra és megkérdeztem Jézust: „Uram, hogyan akarod, hogy lássam ezt a dolgot?” Ezt válaszolta:
„Ez egy jó időszak az életedben, John. Egyáltalán nem veszíted el a családodat. A családod növekszik és érik, és ez egy áldott időszak.” Egyszerre, mintha kicseréltek volna. Már felkészültem a napokig tartó lehangoltságra, és Jézus megmentett. Csak azért, mert feltettem azt az egyszerű kérdést: „Uram, hogyan akarod, hogy lássam ezt a dolgot?”

Sokszor a természetes reakcióinkkal, érzéseinkkel, látásmódunkkal csak úgy elvagyunk. Persze nem arról beszélek, hogy ne mutassuk ki őszintén az érzéseinket. Lelki tanácsadóként mindig arra ösztönöztem az embereket, hogy vegyék figyelembe az érzéseiket, és hagyják, hogy az érzéseik megmutassák, milyen állapotban van a szívük. Ne vedd semmibe a belső életed. Figyelj a jelzéseire, és ne vedd fel a „jó-keresztény-tagadjunk-le-mindent” hozzáállást, és amikor belül tombolsz, akkor is azt mondod, hogy „Örvendezek az Úrban”.

Arról beszélek, hogy fontos hagynunk Jézusnak, hogy formálja a látásmódunkat. Előfordult már veled, hogy nem jól láttad a dolgokat? Esetleg nem úgy láttad őket, mint Jézus? Drágáim, nem az Édenkertben élünk, és nem is egy semleges világban. Olyan világban élünk, ahol különböző erők próbálják befolyásolni a látásmódunkat. Nem látjuk az egész képet, megragadunk egy apró részletnél, a megtörtségünk elhomályosíthatja a képet, valamint van egy ellenségünk is, aki a félrevezetés nagymestere. Jézus olyan sebezhetőnek lát minket, hogy a farkasok között lévő bárányhoz hasonlítja a helyzetünket. Míg reálisnak, természetesnek és helyénvalónak tűnhetnek bizonyos érzések és látásmódok, én arra biztatlak, hogy mindenképpen kérdezd meg:  "Uram, hogyan akarod, hogy lássam ezt a dolgot?”

Hagyd, hogy Jézus formálja a látásmódodat az emberekkel, eseményekkel, krízishelyzetekkel, csalódásokkal, változásokkal és veszteségekkel kapcsolatban. Engedd be Őt abba, ahogyan a dolgokat szemléled. Meglátod, ez fel fog szabadítani téged.

John Eldredge

A legjobbat a végére tartogatja

 
Sok bibliatudósnak okozott fejtörést, vajon Jézus első csodája miért éppen az volt, hogy borrá változtatta a vizet. Ez a tette nem eredményezett gyógyulást vagy megtérést. Sőt még Jézusnak sem hozott dicsőséget, mert mindenki a vendéglátót dicsérte a finom borért, és észre sem vették, hogy Jézus csodát tett.

Isten először a kegyelem alapján bánt az emberrel, amikor Ábrahámtól hitet kívánt, és ezt tulajdonította neki igazságul (Róma 4:3). Isten még akkor sem büntette meg Ábrahámot, amikor vétkezett, mert Lótot magával vitte, Hágárnak nemzett gyermeket, vagy azt hazudta a fáraónak, hogy Sára nem a felesége, hanem a húga. A kegyelem és az irgalom volt Isten alaphozzáállása az emberhez.

Amikor az izraeliták a pusztába értek, a Vörös-tenger és az Ígéret földje közé, akkor azt üzenték Istennek, hogy képesek megtenni mindazt, amit kér tőlük (2 Mózes 19:8), és mivel önigazultak voltak Isten a tízparancsolatot adta nekik. Természetesen egyetlen ember sem képes megtartani a törvényt, így az ember Isten ítéletét és haragját vonta magára.

Majd eljött Jézus, aki tökéletesen élt élete minden napján, betöltve a törvény minden követelését, és áldozatul adta magát az egész világért. Magára vette Isten haragját és bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne (2 Korinthusi 5:21).

Amikor Jézus első csodájaként borrá változtatta a vizet, akkor ezt egy metaforának szánta az üzenethez, amit majd hirdetni fog. Mivel Mózesen keresztül jött a törvény, így Mózest a törvénnyel azonosítjuk (János 1:17). Jézus viszont elhozta a kegyelmet. Amikor Mózes megérintette a vizet Egyiptomban, az vérré változott, ami ítéletet eredményezett (2 Mózes 7:20). Amikor Jézus megérintette a vizet Kánában, az borrá változott, ami örömet és boldogságot hozott. Jézus megmutatta, hogy a törvény bevezetése halált és kárhoztatást hoz, míg Isten csodálatos kegyelmének a bevezetése elhozza az életet és a békességet.

Isten valóban a legjobbat tartogatta utoljára. A kegyelem Isten végső megoldása az emberiség számára. Amikor hit által befogadjuk Jézust, akkor visszatérünk az eredeti ígérethez, amit Isten Ábrahámnak tett. Ez az ígéret nem függött Ábrahám engedelmességétől, hanem csak a hitétől (Galata 3:29). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nyugodtan lehetünk engedetlenek. Éppen, hogy Isten kegyelme az, ami valóban megtanít az Isten szerinti életre. Amikor befogadjuk a kegyelmét, akkor az Ő igazsága lesz az, ami kijön belőlünk (Titus 2:11-12).

Krisztus úgy töltött be téged a jóságával, mint ahogyan a kánai mennyegző történetében a kőedényeket megtöltötték vízzel. Jézus átalakított téged abból, aki voltál, hogy most dicsőséget tudj hozni Neki azáltal, aki Őbenne vagy. Hagyd, hogy most megérintse a lelkedet és az Ő nagyságát hozza ki belőled.

Paul White

Lehet, hogy ideje lenne biztonsági ellenőrzést tartanunk? 2. rész

Lehet, hogy ideje lenne biztonsági ellenőrzést tartanunk? 2. rész

Mire nézel?

Túl gyakran nézünk magunkra, ahelyett, hogy Istenre néznénk. A gyengeségeinken merengünk, és mielőtt észbe kapnánk már maga alá gyűrt az elbátortalanodás, a félelem, és úgy érezzük, hogy mindent nehezen érünk el.Ha ez áll rád, akkor a Filippi 3:3 a segítségedre lehet: „nem a testben bizakodunk.”

Sokan a gyengeségeikre nézve ezt mondják: „Soha semmi nagy dolgot nem tudnék tenni Istenért.” Azután ott vannak,akik magukra néznek és így szólnak: „Nincs szükségem segítségre… Egyedül is meg tudom tenni.”
Függetlenül attól, hogy mit tudunk, vagy nem tudunk megtenni, Isten azt akarja, hogy Belé vessük a bizalmunkat.
Mert az az igazság, hogy Nélküle semmit sem tudunk tenni!
Dávid egyike volt azoknak, aki tudta, ki ő Krisztusban. Izrael egész serege túlságosan félt ahhoz, hogy
megküzdjenek Góliáttal, az óriással. Dávid azonban nem félt. Miért? Mert Istenre nézett és nem önmagára. Tudta, hogy az ő Istene bármit megtehet. Ezért aztán egyenesen a csatamezőre vette az útját, és megölte Góliátot egy szál parittyával és egy kővel.
Neked is meglehet ez a Dávid-féle magabiztosság. Te is óriás-ölővé válhatsz, ha megtanulod, ki vagy Krisztusban.

Tégy egy bátor lépést

Isten azt akarja, hogy jó érzéseid legyenek magaddal kapcsolatban. Azt akarja, hogy ne félj, hogy bátor légy, és higgy Benne a nagy dolgokat illetően.

Az Efezusi 3:20 azt mondja, hogy „Isten mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk.”Hiszem, hogy Isten arra vár, hogy bátran kilépjünk, és olyat kérjünk Tőle, ami túlmegy azon, amit el tudunk képzelni. A bizonytalanságunk miatt lehet, hogy úgy érezzük, még arra sem vagyunk méltók, hogy kérjünk. De ne felejtsd el, Isten rendszerében nem azt kapod, amit megérdemelsz, hanem azt, amit Jézus érdemel!

Bárhol is tartasz az Úrral való járásban, Ő azt akarja, hogy tudd: megigazultál, igaz vagy az Ő szemében. Bár nem vagy tökéletes, Isten mégis tökéletesnek lát az Ő Fia miatt. Éppen ezért bátran, örömmel és Istentől jövő magabiztossággal mehetsz előre, hogy betöltsd az elhívásodat.

Joyce Meyer

Lehet, hogy ideje lenne biztonsági ellenőrzést tartanunk? 1. rész

Lehet, hogy ideje lenne biztonsági ellenőrzést tartanunk? 1. rész

A mai világban a bizonytalanság szinte járvánnyá lett. Túl sokan – beleértve sok keresztényt – bátortalanul, félve, önbizalomhiánnyal, és magukkal kapcsolatban rossz érzésekkel telve élik az életüket.

Azonban, amikor Jézus meghalt értünk a kereszten, akkor történt valami, amit szeretek „Isteni cserének” nevezni.
Jézus elvette a bűneinket és mindazt, amik nem vagyunk, majd igazzá és tökéletessé tett minket Őbenne.
Isten szeretné, ha bátor, szabad, jó értelemben véve magabiztos lennél, és nem félnél. Azt akarja, hogy teljes légy – képes arra, hogy betöltsd azt, amire rendelt. Az a vágya, hogy jól érezd magad a bőrödben, és a Vele való kapcsolatodban.

Ne hasonlítgass!
A bizonytalan emberek hajlamosak magukat másokkal összehasonlítani, és kényszert éreznek arra, hogy „lépést tartsanak” velük. Évekig megpróbáltam olyan lenni, mint mások. Megpróbáltam olyan higgadt és laza lenni, mint a férjem. Azután megpróbáltam olyan lenni, mint a lelkipásztorom felesége, aki annyira kedves és érző lélek. De az a nagy igazság, hogy arra vagyunk felkenve, hogy önmagunk legyünk!

Vegyük például az imádkozást. Mondjuk, nagyon lelkes vagy az imaéletedet illetően, mindaddig, amíg össze nem hasonlítod magad valaki mással, aki minden reggel hajnalban kel, és órákig imádkozik.
Ha nem tudod, ki vagy Krisztusban, akkor hirtelen úgy érzed, hogy a te imádságod az semmi. Majd megpróbálod a lépést tartani az illetővel, és azt csinálni és úgy, ahogyan ő – de ettől csak frusztrált leszel.

Honnan tudom? Onnan, hogy velem is ez történt évekkel ezelőtt. Vettem magamnak egy órát, magamra zártam az ajtót, és mindenkinek kihirdettem, hogy napi négy órát fogok imádkozni. Minden nagyon jól ment mindaddig, amíg öt perc után el nem aludtam.

Isten eredetinek teremtett téged, és egyedi terve van számodra. Ha összehasonlítgatod magad másokkal, az csak frusztrációhoz vezet. Ha viszont mersz és szabad vagy önmagad lenni, az békességhez és örömhöz vezet.

Folytatás következik ...

Joyce Meyer

Saeed pásztor magánzárkában, orvosi ellátás nélkül

SAEED PÁSZTOR BELSŐ SZERVI SÉRÜLÉSEKET SZENVEDETT A VERÉSEK MIATT

Az Evin börtönről tudvalevő, hogy a világ egyik legbrutálisabb börtöne.

Egy börtönőr az Evin börtön folyosóján. Fotó: REUTERS

Azóta, hogy az üldözött amerikai lelkipásztor, Saeed Abedini magánzárkába került, súlyos veseproblémával küszködik. 

A Christian Post beszámol róla, hogy Saeed pásztor nem kapott orvosi kezelést a belső vérzésére, ami akkor alakult ki, miután többször is megverték a hite miatt.

Abedini felesége, Nagmeh, egy nyilatkozatában a következőt üzente: "Meg vagyunk győződve róla, hogy a férjemet meg szokták verni a magánzárkában. Semmilyen lehetőségünk sincs arra, hogy megtudhassuk, milyen az egészségi állapota. Már nem engedik, hogy meglátogassuk őt, és semmilyen lehetőségünk nem lesz arra, hogy megtudhassuk, hogy van Saeed."

Az Abedini családját otthon, az Egyesült Államokban képviselő jogvédő szervezet, az ACLJ, kampányt folytat a pásztorért, akiről határozottan állítja, hogy igazságtalanul vádolták meg Iránban a "nemzetbiztonság veszélyeztetésével" ez év januárjában. Abedinit nyolc év börtönre ítélték, de figyelmeztették, hogy ha nem tagadja meg keresztény hitét, és nem tér vissza az iszlám valláshoz, akkor meg is hosszabbíthatják a börtönbüntetést.

Egy korábbi iráni politikai fogoly, aki szintén raboskodott az Evin börtönben, arról tájékoztatta az ACLJ-t, hogy valószínűnek tartja, hogy a börtönőrök most megpróbálják megtörni a pásztort. "Azért vitték Saeed-et magánzárkába, hogy nyomást gyakoroljanak a meggyőződésére és a hitére" mondta a korábbi fogoly. "Ezt azt mutatja, hogy Saeed erősen kiállt a hite mellett."

Abedini pásztor, aki két gyermek apja, május 7-én lesz 33 éves. Az ACLJ arra biztatja az embereket, hogy írjanak támogató leveleket, amelyeket továbbítanak az Evin börtönbe, hogy Saeed láthassa: nincs egyedül a küzdelmei között.

Az eddig itt megjelent cikkeket az Iránban raboskodó pásztorról ide kattintva olvashatod.

Modern írástudók - A Nagy Küldetés, 18. rész

Modern írástudók

Modern írástudók - A Nagy Küldetés, 18. rész

2013., 18. hét

Rick Joyner

Word for the Week / Heti Üzenet

Pál apostol azt írta a korinthusiaknak, hogy nem sokan vannak az elhívottak között olyanok, akik e világon bölcsek vagy erősek. Azt viszont nem mondta, hogy egy sincs. Pál a világ elitrétegébe tartozott, iskolázottság és jólét szempontjából is. Mindezt feláldozta az evangéliumért, és úgy tartotta, hogy ezzel nem is fizetett nagy árat.

A bibliai időkben az írástudók jelentős befolyással bíró pozícióban voltak, akár a Római Birodalomban, akár Izrael népe között. Az írástudók olyan írók voltak, akik a hatalmi pozícióban levők határozatait foglalták írásba. Izraelben a Szentírásról való másolatok készítése is a munkájukhoz tartozott. Érdekes, hogy Jézus konkrétan ezt a csoportot szólítja meg a tanítványsággal kapcsolatban, a Máté 13:52-ben:

"Ezért minden írástudó, aki a menny királyságának a tanítványa lett, olyan mint egy háznép vezetője, aki a kincsei közül újat és régit hoz elő."

Azt láthatjuk ebből, hogy Jézus elvárta az írástudóktól, hogy a királyság tanítványai legyenek, és valóban, sokan közülük azzá is lettek. Ennek a konkrét csoportnak azt az intést adja, hogy új és régi kincseket is hozzanak elő. Ez egy fontos megfigyelés a Nagy Küldetésre való tekintettel, ugyanis ez az egyetlen olyan konkrétan megnevezett csoport, akiket az Úr úgy szólított meg, hogy arról beszélt, mit jelent a királyság tanítványává lenni.

A technika fejlettsége miatt ma már nem igazán vannak írástudók, viszont van egy csoport, akiket valamennyire össze lehet vetni velük, ők pedig az újságírók és az írók. Ma a médiának nagyon is tekintélyes szerepe van a kultúra, sőt a kormánypolitika alakításában. Egyesek szerint még a kormánynál is erősebb a befolyásuk. Milyen hatással lenne a mai kultúra alakulására az, ha a modern írástudók a királyság tanítványaivá lennének?

Figyelembe kell vennünk a modern írástudók befolyását az egyházban is. A világi média is jelentős hatást gyakorol rá, és érdemes jól átbeszélni ezt is, de itt most a keresztény médiáról beszélek. A keresztény médiának világszerte jelentőségteljes szerepe van. A videókból rengeteg van, és jelentős hatásuk tud lenni, csak úgy mint a weboldalaknak, a blogoknak, és természetesen a könyveknek és a rádiónak is. A modern pulpitus már nem fából készült állvány, amit az összejöveteli helyeken látunk - hanem elektronikus.

Az első században a kereskedelmi útvonalak mentén terjedt az evangélium, mivel abban az időben ezek jelentették a kommunikációs hálózatot is. A reformáció évszázadokon át lassú tűzön főtt, amikor viszont elkészült a nyomda, és a Biblia volt az első, amit azzal sokszorosítottak, akkor a reformáció egész Európában berobbant. A technika és a kommunikációs hálózatok jelentették azt az útvonalat, amelyen az evangélium kezdettől fogva terjedt, és ez így is lesz a vég eljöveteléig. A fontos kérdés az, hogy ki az, aki ezeket használja - a modern pulpitus mögött álló prédikátorok - a modern írástudók.

Ennek a modern pulpitusnak sok pozitívuma és negatívuma is van. Természetesen ma már sokkal több embert tudunk elérni, és sokkal gyorsabban, de mi az, amivel elérjük őket? Nagyon kevés szűrőn megy át, ami az internetre kerül, és sok ember szinte mindent elhisz, amit az interneten olvas. Az oda felkerülő dolgok nagy részét leginkább szellemi "szemét-kajának" lehetne nevezni, ha őszinték akarunk lenni. Némelyek mérget is tesznek abba, amit felszolgálnak.

Ugyanakkor kevés az olyan nemzetközi kaliberű őrálló vagy pásztor, aki egyáltalán foglalkozik korunk legnagyobb, kulcsfontosságú problémáival. Ezért, szokás szerint, olyanok töltik be ezt a vákuumot, akiknek nincs elhívásuk, nincs tekintélyük, és sok esetben épp ugyanannyi kárt okoznak, mint az evangélium ellenségei.

Mi hát a teendőnk? Először is, Krisztus tanítványaiként meg kell tanulnunk, hogy Tőle kapjuk az instrukciókat. Ezért nem csak arra kell törekednünk, hogy az Úr igéit hallgassuk, hanem ugyanolyan fontos cél, hogy Őt halljuk meg, aki maga az Ige. Ő kell, hogy legyen a Tanítónk, és annyira jól kell ismernünk a hangját, hogy csakis Őt kövessük. Vajon az Ő hangját halljuk azok által, akiktől az instrukciókat kapjuk?

Ma már vannak olyanok, akik nagy számú követőt tudnak vonzani az interneten, viszont még egy házi csoportot sem tudnának vezetni egy valódi gyülekezetben vagy közösségben. Az újságírók képesek azt feltételezni, hogy tekintélyesek olyan területeken is, ahol semennyi, vagy maximum egy kevés tapasztalatuk vagy képzettségük van, csupán azért, mert jól tudnak fogalmazni. Az egyházban és a keresztény médiában is sokan vannak, akik azt gondolják, hogy mivel jól forgatják a szavakat, akár szóban, akár írásban, tekintélyük van. Ha a királyság igazi tanítványai akarunk lenni, meg kell tanulnunk felismerni az igazi királysági tekintélyt, és azt is tudnunk kell, mikor van tekintélyünk, és mikor nincs.

Azzal kezdjük, hogy visszatérünk az Úr intéséhez, amit azoknak az írástudóknak szánt, akik a menny királyságának a tanítványai lesznek. Az volt a dolguk, hogy kincseket hozzanak elő - nem szemét-kaját, hanem csakis a legjobbat Isten házanépe számára. Ráadásul olyan kincseket kell előhoznunk, ami között új és régi is van. A menny királyságának az írástudói mély gyökerekkel rendelkeznek az egészséges bibliai igazságok terén, a történelem szemléletük pedig az atyák és anyák tiszteletében gyökerezik, ugyanis ez a királyság egyik alapvető jellemzője. Ugyanakkor olyan bátor és új meglátások képviselésére is alkalmasak, amelyek minőségükre nézve szintén "kincsek".

Az Istennek tetsző dolog

Az Istennek tetsző dolog
 

Tegyük fel, hogy adsz nekem egy ajándékot. Mondjuk, kapok tőled egy új nyakkendőt. Kiveszem a dobozából és megnézegetem. Megköszönöm neked, majd a pénztárcám után nyúlok, és megkérdem: „Mennyivel tartozom?” Azt gondolod, viccelek, és ezt mondod: „Ez ajándék. Nem kell kifizetned.”

„Értem” – válaszolok, de a következő kérdésemmel elárulom, hogy mégsem értem. „Csekket írjak inkább?” Teljesen ledöbbensz. „Nem akarom, hogy fizess nekem. Azt szeretném, ha elfogadnád az ajándékomat.”

„Akkor talán segíthetnék neked a házkörüli munkában, a nyakkendőért cserébe” – mondom.

„Te még mindig nem érted? Neked akarom adni ajándékba. Egy ajándékot nem lehet kifizetni.”

„Ó, bocsáss meg! Megígérem, hogy én is veszek neked egy nyakkendőt viszonzásul.”

Ekkora, már teljesen sértve érzed magad. Azáltal, hogy megpróbáltam kifizetni az ajándékodat, ledegradáltam a kegyelmedet. Megfosztottalak az adás örömétől.

Milyen gyakran megraboljuk Istent. Gondoltál már arra, micsoda sértés Számára, ha megpróbálunk fizetni a jóságáért? Isten a jókedvű adakozót szereti, mert Ő egy jókedvű adakozó. Ha mi, gonosz létünkre örömünket leljük abban, hogy adunk, akkor Ő mennyivel inkább? Ha minket bánt, hogy az emberek az ajándékunkat megvesztegetésnek látják, akkor mennyivel inkább bántja Őt?

Kérlek, most néhány pillanatig gondolkodj el Jézusnak az emberek kérdésére adott válaszán.

„Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” Jézus ezt felelte nekik: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy…” (János 6:28-29)

Szinte látjuk, ahogy az emberek közelebb hajolnak, és a gondolataik cikáznak. „Vajon, mit akarhat, hogy tegyünk? Többet imádkozzunk? Többet adakozzunk? Tanuljunk? Utazzunk? Memorizáljuk a Tórát? Mit akarhat, hogy tegyünk?

Az ördög terve ravasz. Ahelyett, hogy elvonna minket a kegyelemtől, megkérdőjelezteti velünk azt, vagy rávesz arra, hogy megpróbáljuk kiérdemelni… aztán végül soha nem ismerjük meg a kegyelmet.

Mit akar hát Isten, hogy tegyünk? Mi a Neki tetsző dolog?

„Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (János 6:29)

Max Lucado

A megtérés bizonyítéka nem egy kitöltött kártya,

Az elveszett tanítás A megtérés bizonyítéka nem egy kitöltött kártya, hanem egy megélt
élet.

Isten azt parancsolja minden embernek, bárhol is él, hogy térjen meg bűneiből és
higgyen az evangéliumban, és hogy megtéréshez illő gyümölcsöt teremjen. Azt mondod erre,
hogy „Paul testvér, a cselekedeteken alapuló üdvösségről beszélsz?” Semmiképpen sem. Az
egyház elveszett tanításáról beszélek, kérlek, bírjátok még néhány perig. Becsukom a
Bibliámat, ami annak a jele, hogy hamarosan végzek. Egy kicsit figyeljetek még.
Ha van olyan elveszett tanítás az egyházon belül, amely elpusztítja az evangelizálást,
az az újjászületés tana. Az újjászületés nem pusztán egy emberi döntés. Nem egyszerűen azért
üdvözülsz, mert úgy döntöttél, hogy kiugrasz a pokol felé tartó sorból és átugrasz a menny felé
tartó sorba. Az üdvösség Isten természetfeletti munkája, amelyben Isten ereje olyan hatalmas
módon nyilvánul meg, amely meghaladja Isten a világegyetem teremtésében kinyilvánított
erejét is. A világegyetem ’ex nihilo’ teremtetett, tehát a semmiből, de amikor Isten megment egy
embert, újjáteremti őt egy romlott anyagból. Amikor az emberek valóban megtérnek, és igazán
hisznek, akkor az újjászületés munkája történik bennük, amely által új teremtéssé válnak és új
teremtésként, új természettel, teljesen más életet fognak élni. Az újjászületésnek nem az a
bizonyítéka, hogy egyszer hoztál egy döntést egy evangelizáció alkalmával. Az újjászületésnek
a bizonyítéka az, hogy átalakult az életed.
Azt gondolod, hogy az Úr csak néhány gyermekét formálja át? A keresztény életnek a
tana, amely a testiesség folytonos állapotát hangoztatja, teljes mértékben eretnekség. Követnek
el bűnt a keresztények? Igen. Cselekedhetnek a test szerint a keresztények? Igen. Élhetnek
éretlenül a keresztények egy ideig? Igen. De élhet-e egy keresztény istentelen világi életet
egész életében? Semmiképpen sem! Miért? Mert az üdvösség Isten természetfeletti munkája,
ami azt jelenti, hogy ha bármely ember Krisztusban van, új teremtés az (2Kor 5:17), az új
teremtmények pedig más módon élnek. Ezért van az, hogy amikor az emberek azt mondják
nekem, hogy az egyházon belül is ugyanannyi bűn található, mint az egyházon kívül, hogy
ugyanannyi válás, pornográfia és hazugság, gyűlölködés és veszekedés található az
egyházban, mint azon kívül - ez hazugság. Jézus Krisztus egyháza a mai napon is
gyönyörűséges. Megtört, és bűnbánó szívű, Istennel jár, és amikor bűnt követ el, összetörik a
szíve és visszafordul Hozzá. A te problémád az, hogy amit egyháznak nevezel, az valójában
nem az egyház. Ha az az egyház, amit a legtöbb ember állít, akkor minden újszövetségi ígéret
elbukott a Bibliában. De Isten azt mondta az új szövetségben, hogy „Közöttük fogok lakni és
járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Isten törvényeit írom a szívükbe, és azok
szerint fognak élni.” (Ezékiel 36:25-27)
A megtérésnek nem egy kártya kitöltése a bizonyítéka, hanem egy megélt élet. Egy
kedves barátom felhívta Doktor Dallimore-t, egy neves keresztény tudóst, és azt mondta neki,
hogy „Dr. Dallimore, lenne egy kérdésem. A puritánok nem adtak felhívást a megtérésre és nem
tettek olyan dolgokat, mint mi manapság. Akkor honnan tudták, hogy valaki megtért-e?” Ő így
válaszolt, „Nos, ez könnyű volt: láthatták azon, hogy megváltozott az élete és abból, hogy
rendszeresen járt a gyülekezetbe.” Honnan tudjuk, hogy valóban megtértek? Nem jönnek
gyülekezetbe, és az életük nem változott meg, de megtértek, mert felemelték a kezüket???
Nézd mit tettünk, nézd csak.
Ha itt vagy ma este, és aggódsz a lelked miatt, nem kérlek, hogy emeld fel a kezedet,
és nem kérlek arra sem, hogy kitölts egy kártyát. De itt leszek reggel hat óráig, amíg nem megy
a gépem, hogy tanácsot adjak. Látjátok, ez itt a probléma. A nagy feltételezés! Az emberek
előre jönnek, aláírnak egy kártyát, beszélgetünk velük 5 percet az üdvösségről, kijelentjük, hogy
meg vannak térve, majd csodálkozunk, hogy miért kell olyan sokat tanítványoznunk őket, és
mégsem növekednek. Hatalmas dolgot feltételeztünk. Átvezettük őket egy evangéliumi rituálén,
mert mindenre a helyes választ adták, majd kinyilvánítottuk róluk, hogy szentek, és többé nem
aggódunk emiatt. Ez helytelen.
El kell, hogy mondjam: ha megtérsz, és hiszel ma este Krisztusban, ha ezt megtetted,
Ő megmentett téged. De azt is el kell mondjam, hogy ha Krisztus mellett döntöttél, Krisztust,
mint Urat látod ma este, és hitet tanúsítottál iránta, Ő megmentett téged, de ha kimenve innen
nem változott meg az életed, és nem növekedsz benne, és az, aki elkezdte benned a jó munkát
nem fejezi be, akkor, ami történt, nem őszinte megtérés volt. Mert az őszinte megtérés
bizonyítéka Isten folyamatos munkája az ember lelkében. Ez a régi mód, ez a történelmi
kereszténység. Hányan vannak így közületek, és hány ilyen embert ismertek? Nincs igazam?
Lehet, hogy van egy gyermeked, és hitet tanúsított, amikor hat éves volt, mert valaki azt mondta
neki, hogy ha a mennybe szeretne menni, vagy szereti Jézust, akkor emelje fel a kezét, és
persze, hogy megtette. És amikor 14, 15 éves lesz, világi életet kezd élni, utálva Isten dolgait,
odamész hozzá, és azt mondod, neki, hogy: „De te keresztény vagy, ezért másképpen kellene
viselkedj.” Rosszul közelítesz hozzá. Ezekkel a szavakkal kellene megközelítsd őt: „Bár
valamikor hitet tanúsítottál Krisztus felé, minden jel arra mutat most az életedben, hogy a Jézus
Krisztus iránt tanúsított hited hamis volt, és még mindig a bűneidben élsz. Ha meghalsz, a
pokolba fogsz kerülni. Legyél biztos az elhívásodban, és a kiválasztásodban, térj meg, és térj
vissza Krisztushoz.” Látjátok milyen felszínessé vált a kereszténységünk? Drága barátom,
ezeknek a dolgoknak nem így kellene lenniük, de sajnos ez a helyzet. Ébredjetek fel az
evangélium üzenetére, az igaz evangéliuméra, nem a kicsinyített változatra. Ez a kegyelem és
a hatalom evangéliuma – az, Aki elkezdte bennünk a jó munkát, bevégzi azt. (Fil 1:6)
A megtérés bizonyítéka nem egy kitöltött kártya, hanem egy megélt élet.

http://illbehonest.com/hungarian/Az-elveszett-tanitas-Paul-Washer