Isten prófétaiskolája, 2. rész

Isten prófétaiskolája, 2. rész

Országh György

2013. február 10.

Nemrég egy prófétikus testvérem érdeklődött a megszaporodott látomásokkal és a jelentésükkel kapcsolatban. Azt tapasztalom, hogy Isten egyre több hívő életében szabadítja fel a prófétálással kapcsolatos ajándékokat, és egy ilyen tréning időszakon viszi keresztül őket. Váltottunk egy pár mondatot erről ezzel a testvérrel, aztán elgondolkodtam rajta: nekem is volt ilyen időszak az életemben, amikor sűrűbben jöttek a kijelentések, akár látomás, akár egy üzenet formájában. Ilyenkor személyesen az Úr tanított a Szent Szellem által, és amiket másoktól olvastam, vagy hallottam, az csak kiegészítette, vagy megerősítette, amit az Úr tanított nekem. Ez nem jelenti azt, hogy az Úr nem akarna másokat használni az épülésünkre, viszont fenntartja magának a jogot arra, hogy egy-egy intenzív felkészítő időszakot személyesen Ő maga vigyen végig az életünkben. Így volt a kis Sámuel is, amikor az Úr elkezdte kijelenteni magát neki. (1 Sám 3)

Azt írta Pál Timótheusnak, hogy a Szentírás hasznos arra, hogy Isten embere tanuljon és formálódjon általa, hogy tökéletes legyen, minden jó munkára felkészített. A Szentírásban pedig azt láthatjuk többek között, hogy Isten a saját embereit valóban keresztülvitte ilyen tréning időszakokon, amikor a szolgálatra készítette fel őket. Jeremiásnak látomásokat mutatott, és megkérdezte tőle, hogy "Mit látsz?" Erre Jeremiás elmondta, hogy mit lát, az Úr pedig elmondta hozzá a magyarázatot is.

Majd az Örökkévaló ezt kérdezte tőlem: „Jeremiás, mit látsz?”

Mandulafa ágát — feleltem.

„Helyes — mondta az Örökkévaló —, jól láttad, mert én éberen őrködöm azon, hogy amit mondok, azt véghez is vigyem.”

Másodszor is megkérdezett az Örökkévaló: „Jeremiás, most mit látsz?”

Látok egy forrongó üstöt, amely észak felől éppen errefelé készül kiömleni — válaszoltam.

Akkor az Örökkévaló ezt mondta: „Igen, észak felől tör a veszedelem az ország egész népére.

(Jeremiás 1:11-14 EFO)

Talán egy faág és egy fazék, vagy üst nem sokat jelentett volna Jeremiásnak, de azzal, hogy az Úr előtt maradt és figyelt, miket mond neki az Úr magyarázatként, megértette Isten akaratát, és olyan dolgokra készítette fel őt ezek által a kezdeti kinyilatkoztatások által, amiknek később nagy jelentősége volt az egész prófétai küldetése során.

Zakariás prófétánál hasonlót olvashatunk:

És ismét felserkentett engem az angyal, aki velem beszélt, mint akit álmából serkentenek fel.

És azt mondta nekem: Mit látsz te? És azt mondtam: Látom, hogy ihol van egy merő arany gyertyatartó, és olajtartója a tetején, és hét mécs rajta, és hét-hét cső a mécseken, melyek a tetején vannak.

És két olajfa van mellette; egyik jobbra az olajtartótól, és a másik balra.

És feleltem, és azt mondtam az angyalnak, aki velem beszélt, mondván: Mik ezek, uram?

És beszélt az angyal, aki beszélt velem; és azt mondta nekem: Hát nem tudod, mik ezek? És azt mondtam: Nem, Uram.

És felelt, és azt mondta nekem, mondván: Ez az Úr szava Zerubbábelhez, mondván: Nem hatalommal és nem erővel, hanem az én szellememmel, azt mondja a Seregek Ura.

...

De feleltem, és azt mondtam neki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartótól jobbra és balra?  

És feleltem másodszor, és azt mondtam neki: Mi az a két olajág, mely a két aranycsatorna mellett van, mely önti magáról az aranyat?

És azt mondta nekem, mondván: Hát nem tudod, mik ezek? És azt mondtam: Nem, Uram.

És azt mondta: Ez a két Felkent, akik az egész föld Ura előtt állanak.

(Zakariás 4:1-6; 11-14 Kecskeméthy ford.)

Az egyik tanulságos dolog itt is az, hogy a próféta részletesen elmondja, hogy mit lát, hogy visszajelzést kaphasson a látomás jelentéséről. De egy másik érdekességet is megfigyelhetünk Zakariásnál, ahogy fejlődött a szellemi éleslátása. Amikor a kinyilatkoztatás vége felé érdeklődött a további részletekről, az egyik kérdésére nem kapott rögtön választ, mert arra volt szükség, hogy precízebben tegye fel a kérdést. Zakariás felületes szemlélőként, vagy legalábbis még csak homályosabb látás alapján kérdezte, hogy mi az  a két olajfa. De pontosítania kellett a kérdést: valójában nem is két olajfa volt a látomásban, hanem két olajág. Nagyon fontos a különbség: Nem két külön fa, hanem egy fa volt az, amelynek két ága volt. Az ilyen részleteknek sok komoly jelentősége lehet, ezért nem mindegy, hogy megelégszünk-e azzal, amilyennek először látunk valamit, vagy pedig jobban odafigyelünk.

Fejlődnünk kell a prófétai pontosságban

Talán nem véletlenül engedte az Úr, hogy Zakariás először két külön fának lássa a két ágat, ami valójában egy tőről fakadt. Hasonló üzenettel találkozunk Pál kijelentés alapú tanításaiban is, ahol arról tanít, hogy Krisztusban mind a zsidók, mind a nemzetek egy test részei (lásd Efézus 2:11-18), illetve hogy mi vadolajfa ágakként kerültünk a szelíd olajfába, vagyis nem külön olajfa vagyunk (Lásd Róma 11:17kk). Noha Zakariás látomásának az üzenete olyan dolgokra mutat rá, amire az Úr jóval később a Jelenések könyvében adott konkrét választ is (lásd Jelenések 11), ezek az érdekességek is segíthetnek megérteni, hogy fejlődnünk kell a prófétai pontosságban, akár prófétai szolgálatra vagyunk elhívva, és arra szóló felkészítés alatt állunk, akár más a szolgálatunk, de mi is szeretnénk, hogy a prófétálás ajándéka áldással működjön rajtunk keresztül.

Talán néhányan olvasták már azt a bizonyságomat, ami ehhez kapcsolódik. Sok évvel ezelőtt, amikor még csak ahhoz voltam hozzászokva, hogy kapok egy igét, vagy valakin keresztül üzen az Úr valamit, egy emlékezetes oktatást kaptam az Úrtól. Azt olvastam Ézsaiásnál, hogy "Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét." (Ésa 57:15) Hirtelen arra döbbentem rá, micsoda kontraszt van ebben: a szentséges, magasságos Isten nem egy dicsőséges templomot választott, hanem a megtört szívet lakóhelyül! Hogy lehet ez? És akkor volt bennem egy késztetés: "Kérdezd meg!" De hát én ilyet azelőtt soha nem tettem, nem tudtam elképzelni, hogy én csak úgy kérdezek valamit az Úrtól. De csak noszogatott a Szent Szellem, hogy kérdezzem meg. Hát nagy félénken megkérdeztem Istentől, hogy miért van ez így. Azt gondoltam, hogy majd biztos kapok egyszer valami választ egy igehirdetésen keresztül, vagy valami más módon. Nem számítottam rá, hogy ott, azonnal válaszolni fog az Úr. Megdöbbentett, hogy a bensőmben meghallottam a hangját, amit feleletként mondott a kérdésemre. Ezt mondta: "Kézzel épült templomban azért nem lakom, mert nem férnék el benne. De egy megtört szív nem szab határt nekem."

Azóta is sokszor emlékeztetett erre a Szent Szellem, és sok különböző helyzetben segített megértenem az  Úr akaratát és az Ő útjait és gondolkodását ezáltal a kijelentés által. Jó volt, hogy akkor engedtem a Szent Szellem biztatásának - és titeket is buzdítalak, hogy ha van bennetek egy kijelentés vagy látomás, amit még nem értetek igazán: kérdezzétek meg az Úrtól! Itt is igaz, amit Jézus tanított: Kérjetek és adatik! Keressetek és találni fogtok! Zörgessetek, és megnyitják nektek!