"Fedd meg gyermekeidet míg van remény; ne hagyd, hogy elpusztítsák önmagukat." (Péld 19,18 NCV fordítás)
Ha szeretünk valakit, gondunk van rá, hogy javítsunk azon a személyen. A zsidókhoz írt levél írja: "Az Úr megfenyíti azokat, akiket szeret, és fegyelmezi azokat, akiket sajátjának hív." (Zsid 12,6 CEV fordítás)
Nincs tökéletes gyermek. Mindegyiknek szüksége van fegyelmezésre, felelősségre kell vonni őket és tanítani kell. Mint ahogy Isten fegyelmez minket, mert szeret, nekünk is ugyanúgy kell cselekednünk gyermekeinkkel.
Ha hívő vagy, Isten nem büntet meg, mert minden bűnöd kifizettetett a kereszten. Istennek nem kell büntetnie, mert Jézus átvállalta a büntetést, Ő tehát nem bünteti meg a keresztyéneket a bűneikért.
De megfegyelmezi őket. Nagy a különbség a büntetés és az elkövetett bűn között.
A büntetés célja kiróni a bírságot, míg a fegyelmezés célja elősegíteni a növekedést.
A büntetés a múltra koncentrál - mi rosszat tettél, a fegyelmezés viszont a jövőre koncentrál - mivé válhatsz.
A büntetés mögött düh áll, a fegyelmezés mögött pedig szeretet.
Isten nem azt akarja, hogy megbüntessük a gyerekeinket, Ő azt kívánja, hogy fegyelmezzük őket. Valójában, ha dühből feddünk meg valakit, mindig ugyanazt az eredményt érjük el: megsértődést. Isten azt mondja, hogy úgy feddjük meg gyermekeinket, hogy közben a jövő felé tekintünk, és megbizonyosodunk arról, hogy nem követik el újra a hibát. A jövőre figyelés megváltó, és nem romboló.
A Biblia azt mondja a Példabeszédekben: "Fedd meg gyermekeidet míg van remény; ne hagyd, hogy elpusztítsák önmagukat."(Péld 19,18 NCV fordítás) Ha sosem fedded meg őket, gyermekeid sikertelen emberek lesznek.
Beszéljünk róla
|
2013. november 22., péntek
Különbség van a büntetés és a fegyelmezés között
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése