Készítette: Dr-Kováts György
ÁBRAHÁM HITE ÉS A MI HITÜNK - 11. (a te Uradnak fontos, ahogy gondolkodsz is)
És Ábrahám ismét ránézett Sárára, és megszólította, szerelemmel: „SÁRA”. Azon a néven, amit Isten mondott neki, hogy így szólítsa. A jövő nevével. Azzal a névvel, amit Istentől hallott, amit Isten adott neki, ahogyan Isten látta őt: „SÁRA”. És átölelte.
Róma 4,16-22.
18 Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lesz a te magod.
19 És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére;
20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,
21 És teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti.
22 Azért is tulajdoníttatott neki igazságul.
A reménytelen helyzet – „reménység ellenére” mondja a Károli fordítás – nem húzhatta át Ábrahám hitét. Ez a hit nem máson nyugodott, mint Isten ígéretein. Az ígéret biztos volt. Isten mondta. Kikerülhetetlen. (1Móz 17,19.)
Világossá tette, hogy:
a./ Kétség nélkül (egészen biztosan, kikerülhetetlenül) a te feleséged, Sára;
b./ szül;
c./ neked (te fogod nemzeni, tőled lesz);
d./ fiat (még nincs, de lesz, Isten elő fogja szólítani azt, ami nincs, mint meglevőt);
e./ és nevezed annak nevét Izsáknak (nevetésnek)…;
f./ és még Izsák jövőjéről is szólt, azt mondta, hogy ő is a szövetség fia lesz, a menny szövetsége vele is meg lesz kötve, örökkévaló módon.
Reménytelenség ellenére – akármilyennek nézett ki a helyzet – reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogy megmondatott: „Így lesz a te magod”. (S felnézett az égre, mert ott voltak a csillagok, akikhez Isten hasonlította az utódok számát: 1Móz 15,5. Illetve, ha nappal volt, lenézett a földre, mert ott volt a föld pora, akikhez Isten szintén hasonlította az utódok sokaságát: 1Móz 13,16.)
Gondoltál rá, hogy a te Uradnak fontosak a gondolataid is? Nem csak a külső körülmények, a dolgok… nem csak, amit megcsinálsz „így-úgy-amúgy”, „kénytelen-kelletlen”. Nem. Ő nem ilyen. Dolgokat bármikor megkaphat, és nem fanyalgó szolgákat akar magának. Tudod mi az igazán fontos Neki? Te magad, bensőd, ahogy gondolkodsz, ahogy döntesz, amilyen indítékaid vannak – amilyen a szíved. Ezzel törődik.
Szóval az Úr kivitte Ábrahámot, felmutatott az égre és ezt mondta neki: nézd. Meg tudod számolni őket? Itt vannak a csillagok. Látod? Tegnap is itt voltak, holnap is itt lesznek. Megszámlálhatatlanul. Ahogy ezeket látod, akarom, hogy tudd: így lesznek utódaid. „Így lesz a te magod.” Így lesz. Akármit érzel, gondolsz, akármit mondanak is körülötted, akármin mentél is át – így lesz. Akarod? Én eldöntöttem – és akarom, hogy tudd. Rendben?
És innentől mit látott Ábrahám? A csillagokat, az Urat, a fiakat, a jövő generációit, azt, amit Isten megígért.
Látta Sárát, az ő fejedelemasszonyát, a szerelmét, akiben gyönyörködhetett, akit megkívánhatott, és meg is kívánt.
Látta, hogy egy nap elkezd majd gömbölyödni, és a pici baba ott lesz majd szíve alatt.
Látta, ahogy a csillagokra nézett, hogy Isten ezt akarja, és Ő képes kivitelezni. Aki ezeket a csillagokat elhelyezte odafenn, a hatalmas égbolton, Aki létrehozta, és fenntartja az egész Univerzumot, a mindenséget, Ő mondta. Ő akarja. Ő fogja előszólítani azt, aki még nem létezik. Előszólítja, mert megígérte.
És Ábrahám ismét ránézett Sárára, és megszólította, szerelemmel: „SÁRA”. Azon a néven, amit Isten mondott neki, hogy így szólítsa. A jövő nevével. Azzal a névvel, amit Istentől hallott, amit Isten adott neki, ahogyan Isten látta őt: „SÁRA”. És átölelte.
Így fogant meg Izsák. Így szólította elő azt, aki nem létezett, így hívta elő az Úr, a Teremtő és Megváltó Isten.
És Ábrahám ismét ránézett Sárára, és megszólította, szerelemmel: „SÁRA”. Azon a néven, amit Isten mondott neki, hogy így szólítsa. A jövő nevével. Azzal a névvel, amit Istentől hallott, amit Isten adott neki, ahogyan Isten látta őt: „SÁRA”. És átölelte.
Róma 4,16-22.
18 Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lesz a te magod.
19 És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére;
20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,
21 És teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti.
22 Azért is tulajdoníttatott neki igazságul.
A reménytelen helyzet – „reménység ellenére” mondja a Károli fordítás – nem húzhatta át Ábrahám hitét. Ez a hit nem máson nyugodott, mint Isten ígéretein. Az ígéret biztos volt. Isten mondta. Kikerülhetetlen. (1Móz 17,19.)
Világossá tette, hogy:
a./ Kétség nélkül (egészen biztosan, kikerülhetetlenül) a te feleséged, Sára;
b./ szül;
c./ neked (te fogod nemzeni, tőled lesz);
d./ fiat (még nincs, de lesz, Isten elő fogja szólítani azt, ami nincs, mint meglevőt);
e./ és nevezed annak nevét Izsáknak (nevetésnek)…;
f./ és még Izsák jövőjéről is szólt, azt mondta, hogy ő is a szövetség fia lesz, a menny szövetsége vele is meg lesz kötve, örökkévaló módon.
Reménytelenség ellenére – akármilyennek nézett ki a helyzet – reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogy megmondatott: „Így lesz a te magod”. (S felnézett az égre, mert ott voltak a csillagok, akikhez Isten hasonlította az utódok számát: 1Móz 15,5. Illetve, ha nappal volt, lenézett a földre, mert ott volt a föld pora, akikhez Isten szintén hasonlította az utódok sokaságát: 1Móz 13,16.)
Gondoltál rá, hogy a te Uradnak fontosak a gondolataid is? Nem csak a külső körülmények, a dolgok… nem csak, amit megcsinálsz „így-úgy-amúgy”, „kénytelen-kelletlen”. Nem. Ő nem ilyen. Dolgokat bármikor megkaphat, és nem fanyalgó szolgákat akar magának. Tudod mi az igazán fontos Neki? Te magad, bensőd, ahogy gondolkodsz, ahogy döntesz, amilyen indítékaid vannak – amilyen a szíved. Ezzel törődik.
Szóval az Úr kivitte Ábrahámot, felmutatott az égre és ezt mondta neki: nézd. Meg tudod számolni őket? Itt vannak a csillagok. Látod? Tegnap is itt voltak, holnap is itt lesznek. Megszámlálhatatlanul. Ahogy ezeket látod, akarom, hogy tudd: így lesznek utódaid. „Így lesz a te magod.” Így lesz. Akármit érzel, gondolsz, akármit mondanak is körülötted, akármin mentél is át – így lesz. Akarod? Én eldöntöttem – és akarom, hogy tudd. Rendben?
És innentől mit látott Ábrahám? A csillagokat, az Urat, a fiakat, a jövő generációit, azt, amit Isten megígért.
Látta Sárát, az ő fejedelemasszonyát, a szerelmét, akiben gyönyörködhetett, akit megkívánhatott, és meg is kívánt.
Látta, hogy egy nap elkezd majd gömbölyödni, és a pici baba ott lesz majd szíve alatt.
Látta, ahogy a csillagokra nézett, hogy Isten ezt akarja, és Ő képes kivitelezni. Aki ezeket a csillagokat elhelyezte odafenn, a hatalmas égbolton, Aki létrehozta, és fenntartja az egész Univerzumot, a mindenséget, Ő mondta. Ő akarja. Ő fogja előszólítani azt, aki még nem létezik. Előszólítja, mert megígérte.
És Ábrahám ismét ránézett Sárára, és megszólította, szerelemmel: „SÁRA”. Azon a néven, amit Isten mondott neki, hogy így szólítsa. A jövő nevével. Azzal a névvel, amit Istentől hallott, amit Isten adott neki, ahogyan Isten látta őt: „SÁRA”. És átölelte.
Így fogant meg Izsák. Így szólította elő azt, aki nem létezett, így hívta elő az Úr, a Teremtő és Megváltó Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése