„Nem tudom, mit tegyek" – mondta nekem Trent egy gyülekezeti alkalom után. „Állásajánlatot kaptam egy cégtől, és a fizetésem kétszerannyi lenne, mint a jelenlegi állásomban. Másrészről viszont, nagyon szeretem a mostani munkámat, és félek feladni egy ismeretlenért, amit lehet, hogy nem élveznék annyira.
Bárcsak tudnám, mi Isten akarata számomra! Habozás nélkül azt tenném."
Trenthez hasonlóan, mi is szeretnénk tudni, mi Isten akarata számunkra. De hogyan tudhatjuk meg, hogy egy adott helyzetben mi Isten akarata? Attól a gondolattól egyenesen rosszul vagyunk, hogy esetleg rosszul döntünk, és rossz vágányra terelődik az életünk. Hogyan tehetünk szert bizonyosságra? Utazásaim során folyton ezt a kérdést szegezik nekem.
„Trent, szeretnék kérdezni tőled valamit: Hogyan szerezted a jelenlegi állásodat?" – kérdeztem.
„Nos, ami azt illeti, ez elég érdekes történet" – válaszolta. „A húgom randevúzott egy sráccal, aki a jelenlegi cégemnél dolgozik. Véletlenül megemlítette neki, hogy számítógépes grafikusi állást keresek. Erre a srácnak eszébe jutott, hogy mintha hallotta volna, hogy a számítógépes grafikus felmondott."
„És akkor beadtad az önéletrajzodat?"
„Nem volt rá szükség, mert a húgom barátja elmondta, hol végeztem, és nagyon jó színben tüntetett fel. A főnök pedig megkérte, hogy hívjon be engem egy interjúra. Így is lett. Rögtön megkedvelt, és megkért, hogy menjek vissza egy második interjúra, immár a főnökével, akinek szintén szimpatikus voltam, és azon nyomban megkaptam az állást."
„Ez jól hangzik! Most már csak azt áruld el, hogy a húgod még mindig azzal a sráccal jár?"
„Nem. Igazából csak néhányszor randevúztak.
„Hm. Úgy tűnik, Istennek fontosabb volt, hogy neked jó állásod legyen, mint, hogy a húgodnak udvarlója" – mondtam nevetve, majd elmagyaráztam Trentnek, hogy Isten éppen olyan jól fogja elrendezni a körülményeket a mostani állásajánlattal kapcsolatban, mint ahogyan azt a jelenlegi munkájánál is tette.
„Szóval, Isten arra vezette a húgodat, hogy ne randizzon többet azzal a sráccal."
„Igen."
„És Isten gondoskodott arról, hogy megkapd az állást."
„Így van."
„Nos, ami azt illeti, ez elég érdekes történet" – válaszolta. „A húgom randevúzott egy sráccal, aki a jelenlegi cégemnél dolgozik. Véletlenül megemlítette neki, hogy számítógépes grafikusi állást keresek. Erre a srácnak eszébe jutott, hogy mintha hallotta volna, hogy a számítógépes grafikus felmondott."
„És akkor beadtad az önéletrajzodat?"
„Nem volt rá szükség, mert a húgom barátja elmondta, hol végeztem, és nagyon jó színben tüntetett fel. A főnök pedig megkérte, hogy hívjon be engem egy interjúra. Így is lett. Rögtön megkedvelt, és megkért, hogy menjek vissza egy második interjúra, immár a főnökével, akinek szintén szimpatikus voltam, és azon nyomban megkaptam az állást."
„Ez jól hangzik! Most már csak azt áruld el, hogy a húgod még mindig azzal a sráccal jár?"
„Nem. Igazából csak néhányszor randevúztak.
„Hm. Úgy tűnik, Istennek fontosabb volt, hogy neked jó állásod legyen, mint, hogy a húgodnak udvarlója" – mondtam nevetve, majd elmagyaráztam Trentnek, hogy Isten éppen olyan jól fogja elrendezni a körülményeket a mostani állásajánlattal kapcsolatban, mint ahogyan azt a jelenlegi munkájánál is tette.
„Szóval, Isten arra vezette a húgodat, hogy ne randizzon többet azzal a sráccal."
„Igen."
„És Isten gondoskodott arról, hogy megkapd az állást."
„Így van."
Ahogy tovább elemeztük a dolgot, Trent elkezdte látni a teljes képet. Az az igazság, hogy nem rajtunk múlik, hogy megtörténjenek a dolgok. Isten kezében tartja az irányítást, és mindig úgy fogja kimunkálni életünk részleteit, hogy az Ő dicsőségét és a mi javunkat szolgálják. Mert Ő egy ilyen Isten!
Az életedet a kegyelem szövi át, ezért Isten Magára veszi annak a felelősségét, hogy kinyilvánítsa az akaratát számodra. Ez az Ő szerepe. Ezért hívják kegyelemnek.
Steve McVey
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése