Amikor jobb kapni, mint adni

„...Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle." (Lukács 10:42)

Ha Jézus ellátogatna hozzád, mit tennél? Megkérnéd, hogy üljön le, majd elkezdenéd kiszolgálni? Vagy leülnél, és merítenél Tőle? Hagynád, hogy Ő szolgáljon feléd és feltöltsön?

Jézus ellátogatott Mária és Márta otthonába (Lukács 10:38). Márta látta, hogy fáradt. Tudta, hogy Jézus sok mérföldet gyalogolt, jót tett amerre csak járt, meggyógyította a betegeket, és betöltötte az emberek szükségeit. Nyilvánvalóan kimerült, így Márta úgy nézett Rá, mint aki törődésre szorul.

Mária viszont, túllátott Jézus fizikai fáradtságán, és Istent látta Benne. Látta, hogy Ő olyasvalaki, akitől meríthet, és ezáltal Jézus Istennek érezhette magát – Megváltónak, aki azért jött, hogy neki szolgáljon, és nem azért, hogy Márta Neki szolgáljon (Máté 20:28). Jézus még meg is dicsérte, hogy a jobbik részt választotta!

Emberi elménkkel nehéz ezt megértenünk. Sokan azzal jönnek, hogy a Biblia azt tanítja, hogy jobb adni, mint kapni (Apostolok Cselekedetei 20:35). Amikor emberekről van szó, akkor így is van. Azonban, ami Istent illeti, Ő inkább adni akar nekünk. Valójában, ha nem tanulsz meg Istentől elfogadni, akkor nem fogsz tudni adni az embereknek sem.

Melyik testvér adta Jézusnak a kedvesebb lakomát, és ki töltötte fel Őt jobban? Márta, aki a konyhában szorgoskodott? Vagy Mária, aki a lábainál ült, és merített Tőle. A válasz: Mária. Ő éreztette Jézussal isteni dicsőségét. Hagyta, hogy Jézus legyen az, aki ad, hagyta, hogy Isten legyen.

Mártához hasonlóan, mi is hajlamosak vagyunk összekeverni a szerepeket. Azt gondoljuk, hogy Istennek szüksége van a szolgálatunkra, pedig először Ő akar minket feltölteni. Mária szíve és fülei kedvesebbek voltak Jézusnak, mint Márta kezei és lábai.

A fülünket és a szívünket használjuk, hogy Jézustól merítsünk. A kezünket és a lábunkat használjuk, amikor szolgálunk Neki, és természetesen ennek is megvan a helye. De az, ha tudatában vagyunk isteni teljességének és értékeljük azt, drágább Számára, mint a szolgálatunk. És amikor Tőle merítünk, akkor Ő nem tud más lenni, mint nagy adakozó és szolgáló.

„és nincs szüksége rá, hogy az emberek szolgálják őt, mintha valamiben hiányt szenvedne. Éppen ellenkezőleg: ő ad mindenkinek életet, leheletet, és minden mást is, ami szükséges" (Apostolok Cselekedetei 17:25).

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu