Krisztus rabszolgái - A Jelenések Könyve (2. rész)

Posted: 30 Jan 2016 02:16 AM PST Krisztus rabszolgái - A Jelenések Könyve 2016., 3. hét Rick Joyner Word for the Week / Heti Üzenet Múlt héten tanulmányoztuk az első kulcsot, amely a Jelenések Könyvének megértéséhez szükséges, és amely az első mondatban szerepel: Jézus Krisztus kinyilatkoztatása. Ez a legalapvetőbb kulcs ahhoz, hogy mindent megértsünk. Minden Jézusról szól és minden Őbenne foglaltatik egybe. Ezért aki bölcs, minden nap arra törekszik, hogy egyre jobban megismerje Őt és megtalálja magát Őbenne. A következő kulcs - mely szintén megtalálható a Jelenések Könyvének első mondatában- ez a kijelentés:  "amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival..." Mivel csak kevés keresztyénről mondható el a Biblia meghatározása alapján, hogy tanítvány, még kevesebbről lehet azt mondani, hogy rabszolga. Ahogy a Jelenések első mondata kijelenti, ez egy kijelentés Krisztus rabszolgáinak. Annak a mentalitásnak a hiányában, amely Krisztus igaz szolgálatából és abból a vágyból fakad, hogy az Ő akaratát tegyük, nem sok érthető meg a kijelentésből. Ahogy az Úr mondta a János 7:17-ben, "Ha valaki kész cselekedni az Ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én Magamtól szólok." Kulcsfontosságú a tanítások és a kijelentések megértéshez a mi készségességünk, hogy az Ő akaratát tegyük. Ugyanaddig a mértékig vagyunk képesek megérteni az Ő tanításait és próféciáit, amilyen mértékig hajlandóak vagyunk egy rabszolga életét élni.   Az egyháztörténelem két jelentős tanítója, Pierre Abélard és Aquinói Szent Tamás azon vitatkoztak, vajon szükséges-e hinni, mielőtt megértenénk dolgokat, vagy szükséges-e érteni, ahhoz, hogy hinni tudjunk. Annak alapján, amit az Úr mondott a János 7: 17-ben, mielőtt értenénk, szükséges hinnünk és hajlandónak lennünk az Ő akaratát cselekedni. A rabszolga valakinek a tulajdona. Nincs semmi, ami a sajátja lenne, még az ideje is a mesteréé. Minden reggel úgy kel fel, hogy keresni és tenni akarja a mestere akaratát minden más felett. Vajon mi azért élünk, hogy az Úr akaratát tegyük, mindent az Ő üzenetéért cselekedve? Vajon felvesszük a keresztünket minden egyes napon, meghalva a saját vágyainknak és keresve azt, amit Ő akar, hogy tegyünk? Ez nem azt jelenti, hogy azoknak, akik nem élnek igaz tanítványként és szolgaként, nincs örök életük. Azoknak, akik bíznak a kereszt által történt megbékélésben, üdvösségük van. Ugyanakkor, amikor megszületünk ebbe a világba, csak éppen elkezdünk azzá válni, akik leszünk, és ugyanígy van ez az újjászületettekkel is - épp csak kezdenek azzá lenni, amire Isten elhívta őket. Annak, ha valaki ugyanazon a szellemi szinten marad, katasztrófális következményei lehetnek. Minél sekélyesebbek, éretlenebbek vagyunk a hitben való járásban, annál nehezebb megérteni az Úr útjait, vagy túlélni azokat az időket, amelyek most bontakoznak ki, ahogy ezt a további tanulmányok során is látni fogjuk.  Az Úr azt mondta: " Jaj a terhes és a szoptató anyáknak" (lásd Máté 24: 19) ezekben az időkben. Ezt én úgy értelmezem, hogy rossz azoknak, akik éretlenségben tartják az embereiket, de ugyanúgy azoknak is, akik éretlenségben vannak tartva. A Krisztusban való érettség ott kezdődik, amikor először az Ő akaratát keresem és teljesítem azt. Ahhoz, hogy ismerjük az Urat, higgyünk Benne és kövessük Őt, feltétlenül szükséges Őt Úrként elismerni. Amikor meglátjuk Őt olyannak, amilyen, hinni fogunk Benne, jobban, mint a saját értelmünkben, véleményeinkben vagy vágyainkban.  Hogy kapcsolni tudjuk a következő állítást, olvassuk el ismét a Jelenések első 2 versét: Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak.  Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről; mindenről, amit látott. Ismét láthatjuk, hogy ez Jézus kinyilatkoztatása, ami az Ő rabszolgáinak szóló üzenet volt. János bizonyságot tett arról, hogy ez egy kinyilatkoztatás volt Jézusról "mindenben, amit látott". Tehát mindenben Jézust kell keresnünk ebben a látomásban. Ahogy ezt tesszük, hozzá fog segíteni bennünket ahhoz, hogy mindenben Jézust lássuk a saját életünkben. Szánjuk rá magunkat, hogy az Ő rabszolgái leszünk, akiknek nagyobb örömet okoz az Ő akaratát teljesíteni a sajátunk helyett és akik gyönyörködünk ebben a hatalmas kiváltságban.