Isten az életünkben csak fokozatosan adja a növekedést

Posted: 29 Aug 2016 06:00 PM PDT „Ezért tehát hagyjátok el a korábbi éneteket, a régi életmódotok alapját; hagyjátok el a régi éneteket, amit leromboltak a régi énetek megtévesztő vágyai. A szívetek és az elmétek teljesen meg kell, hogy újuljon, és fel kell vennetek magatokra az új ént, akit Isten úgy teremtett, hogy őhozzá hasonlítson, és amely egy olyan igaz életben válik láthatóvá, amely  tiszta, becsületes és szent.” (Efezus 4:22-24, TEV fordítás) Ugyan Isten azonnal is meg tudna bennünket változtatni, mégis úgy döntött, hogy lassan fog átformálni minket. Jézus is szándékosan csak fokozatosan formálta a tanítványait, és Isten is csak lépésről lépésre engedte meg a zsidóknak, hogy elfoglalják az Ígéret Földjét, nehogy túl nehéz legyen számukra (5 Mózes 7:22). Isten szeret lépésről lépésre munkálkodni az életünkben. Miért tart ilyen sokáig megváltozni és felnőni? Több oka is van ennek: Lassan tanulunk. Sokszor csak akkor tanulunk valamiből, ha az már 40-50 alkalommal megtörtént velünk az életben. A problémák állandóan ismétlődnek, és azt gondoljuk, már tudjuk, mit kell tenni. De Isten jobban  ismer minket. Izrael népének története jól szemlélteti, hogy milyen gyorsan elfelejtjük azokat a dolgokat, amiket Isten tanít nekünk, és milyen gyorsan visszatérünk a régi szokásainkhoz. Ahhoz, hogy megtanuljunk valamit, ismétlésre van szükségünk. Sok mindent el kell felejtenünk. Mivel a legtöbb problémánk – és az összes rossz szokásunk – nem egy vagy két nap alatt alakult ki, nem igazán reális azt várni, hogy mindezek egy szempillantás alatt eltűnnek. Nincs olyan gyógyszer, ima, vagy alapelv, ami azonnal el tudja törölni sok év sérüléseit. Az eltávolítás és kicserélés nehéz munkájára van ilyenkor szükség. A Biblia ezt úgy fogalmazza, hogy „levetni a régi természetet” és „felvenni az újat” (Róma 13:12, Efezus 4:22-24, Kolossé 3:7-10, 14). A növekedés gyakran fájdalmas és ijesztő. Nincsen növekedés változás nélkül, de nincsen változás félelem vagy veszteség nélkül. És nincsen veszteség fájdalom nélkül. Minden változás egyfajta veszteséget is magában hordoz. Mi pedig félünk ezektől a veszteségektől, mert  még ha a régi énünk önromboló is volt, de mint egy elnyűtt cipő, legalább kényelmes és megszokott is. A jó szokásoknak időre van szükségük, hogy kifejlődjenek. Emlékezz arra, hogy a jellemed nem más, mint a szokásaid összessége. Nem mondhatod magadról, hogy kedves vagy, ha nem vagy általában az. A szokásaid határozzák meg a jellemedet. Csak egyetlen módja van annak, hogy egy Krisztushoz hasonló jellemet érj el: gyakorolnod kell ezeket a dolgokat – ehhez pedig időre van szükség! Nincsenek azonnal kialakuló szokások. Pál ezt mondta Timóteusnak: „gyakorold ezeket a dolgokat. Szenteld ezeknek az életed, hogy mindenki láthassa a fejlődésedet!” (1 Timóteus 4:15, GW ford.).    Beszéljetek róla: Szerinted miért engedi Isten, hogy fájdalmon és veszteségen menjünk keresztül akkor, amikor lelkileg és szellemileg növekszünk? Mi volt az a rossz szokásod, amit nehéz volt megváltoztatni? Mondj egy olyan dolgot, amit minden nap gyakorolnod kell annak érdekében, hogy Krisztushoz hasonló legyen a jellemed. *(Daily Hope by Rick Warren, 2016.08.23.)