Írta: James W. Goll

Prófétai Napló legfrissebb posztjait!

A természetfeletti átélések és isteni kinyilatkoztatások kezdetén járó emberek gyakori kérdése: "Mi a célja ezeknek a prófétai átéléseknek és a prófétai ajándékoknak?" Miért adja Isten a kinyilatkoztatás kegyelmét a gyermekeinek? A válasz egyszerű, mégis mélyreható az, amit véghezvisz az életünkben: Isten azért adja a kijelentés kegyelmét gyermekeinek, hogy kijelentse bennünk és általunk e kétségbe esett és szükségben lévő világnak az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak dicsőséges személyét. Ez a kijelentés életet megváltoztató hatalommal bír, nem csak a hitetlenek számára, akiknek ez hitet ad, hanem a hívők számára is, akik hitét és szolgálatát örökre megváltoztatta egy személyes Istenélmény.

Az Úr egy mélyen gyökerező vágyódást és sóvárgást ültet el az Ő népében az Ő személye iránt. Ez az étvágy, ha egyszer felébredt, soha nem elégszik meg - minél többet kapunk, annál többet akarunk. Valójában minden igazi, prófétai kinyilatkoztatás végső célja az Isten jelenléte iránti mohó étvágy felgerjesztése.

Mindemellett, Isten kinyilatkoztató kegyelmének további tíz célját is meg szeretném szemlélni - néhány bibliai példával együtt - amelyek azt a végső célt szolgálják, hogy közelebb kerüljünk Hozzá.

1. AZ ÁLMOK ÉS A LÁTOMÁSOK AZÉRT VANNAK, HOGY FELFEDJÉK ISTEN CÉLJAIT

Az 1Mózes 28:10-15-ben találjuk "Jákób Létrájáról" szóló történetet. Amikor Jákób elmenekült otthonról, félve bátyja, Ézsau haragjától, a pusztában egy bizonyos helyen megállt, hogy ott éjszakázzon. Párnaként egy követ használva, Jákób elaludt és azt álmodta, hogy egy létra kötötte össze a mennyet a földdel, amin Isten angyalai járkáltak fel és le. A létra tetején Jákób meglátta az Urat, aki csodálatos ígéretet adott neki:

Én vagyok az Úr, a te atyád Ábrahám Istene és Izsák Istene, a földet, amelyen fekszel, neked és a te leszármazottaidnak adom. A te leszármazottaid is olyanok lesznek, mint a föld pora, és kiterjedsz nyugatra és keletre és északra és délre, és tebenned és a te leszármazottaidban fognak a föld minden nemzetségei megáldatni. Íme, Én veled vagyok és megtartalak, bárhová is mész, és visszahozlak erre a földre, mert nem hagylak el, míg be nem teljesítem mindazt, amit neked ígértem. (1Mózes 28:13b-15.)

Isten Jákóbnak tett ígérete egy megerősítése volt mindannak az ígéretnek, amit Ábrahámnak és Izsáknak, Jákób nagyapjának és apjának adott, mi szerint az ő leszármazottaik nagy nemzetté válnak, és öröklik és birtokba veszik Kánaán földjét.

Ez az álom közvetlen és mély hatással volt Jákóbra. Miután felébredt, Jákób tele volt ámulattal és félelemmel, és azt mondta: "Bizonyára az Úr van ezen a helyen és nem tudtam...Milyen félelmetes ez a hely! Ez nem más, mint Isten háza, és ez a menny kapuja! (1Mózes 28:16-17.) Vette a követ, amelyet párnaként használt, oszlopot állított belőle az Úrnak a Vele való találkozás emlékeként, megkente azt olajjal, és imádta az Urat. Megfogadta, hogy ha Isten megvédelmezi őt és gondoskodik róla, akkor szolgálni fogja az Urat. Jákób átformálódása nem egy éjszaka alatt történt, de ez az egy álom segítségére volt abban, hogy később Jákóbból (ami azt jelenti: csaló) Izraellé (Isten hercegévé) váljon.

2. A TERMÉSZETFELETTI ÁTÉLÉSEK GYAKRAN ADNAK ÚTMUTATÁST, KÜLÖNÖSEN FONTOS FORDULÓPONTOK ESETÉN

Nézzük meg József dilemmáját Máté első fejezetében. Miután eljegyezte Máriát, József felfedezte, hogy Mária terhes, de nem akarta nyilvánosan megszégyeníteni, hanem azt tervezte, hogy csendben elválik tőle. Egészen addig, amíg egy angyal meg nem látogatta Józsefet álmában, és tanácsot adott neki, ami megváltoztatta az ő gondolkodásmódját és mindazt, amit tenni készült: „József, Dávid fia! Ne félj feleségül venni Máriát, mert a méhében lévő gyermek a Szent Szellemtől fogant! Fiút szül majd, akit te nevezz el Jézusnak, mert ő fogja megszabadítani népét a bűneikből.” (Máté 1:20-21 EFO) József kinyilatkoztató megtapasztalása útmutatást adott neki, ami segített neki a jó döntés meghozatalában.

Az Ap.Csel. 16:9-ben Pál apostol egy látomást lát, amelyben egy férfi kéri, hogy jöjjön Macedóniába. Ez az élmény vezette őt bele az első, Európát célzó evangélizációba. Pál látomása előtt ő és csapata igyekezett az evangéliumot Ázsiába és Bithyniába bevinni, de a Szent Szellem ezt minden alkalommal megtiltotta nekik. Csak Pál macedóniai látomása adott nekik útmutatást, hogy tudják, hová menjenek.

3. A KIJELENTÉSEK FIGYELMEZTETÉST IS KÖZÖLHETNEK

A Máté 2:12-ben egy álom figyelmezteti a bölcseket, hogy ne menjenek vissza Heródes királyhoz, így végül egy másik úton térnek haza. A következő versben egy angyal figyelmezteti Józsefet, hogy fogja Máriát és Jézust és meneküljenek Egyiptomba, hogy megmeneküljenek Heródes gyilkos dühétől. Valamikor Heródes halála után pedig egy másik álomból megtudja, hogy most már biztonságban hazatérhetnek.

Az Ap.Csel. 22:17-21-ben Pál elbeszéli, hogy - mialatt Jeruzsálemben imádkozott - transzba esett és egy látomásban figyelmeztette őt az Úr, hogy meneküljön, mert a zsidók nem fogadják el a Róla szóló bizonyságát. Istennek a népére vonatkozó tervében megvan az ideje annak is, hogy mikor kell megállni, és annak is, hogy mikor kell elmenekülni. Ebben az esetben Pálnak menekülnie kellett. Ahogy Pál a 21. versben jelezte, ez az Úrtól jövő figyelmeztetés elsőként ösztönözte őt arra, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot.

4. AZ ÁLMOK ÉS A LÁTOMÁSOK UTASÍTÁSOKAT IS KÖZÖLHETNEK

A Jób 33:14-18 szerint:

Valójában szól Isten egyszer vagy kétszer, de senki nem veszi észre. Álomban, vagy éjszakai látásban, amikor mély álomba merül az ember, amikor ágyukban szenderegnek, akkor Ő megnyitja az emberek füleit, és intelmeire pecsétet tesz, hogy elfordítsa az embert a gonosz viselkedésétől, és megőrizze a büszkeségtől, így megőrzi lelkét a sírtól, és az életét, hogy ne kerüljön a Seolba.

Isten egyszer, kétszer és sokszor szól, és különböző módokon - beleértve az álmokat és látomásokat - azért, hogy megnyissa az emberek füleit, és megpecsételje az Ő utasításait. Az Úr kegyes és megváltó célja, hogy az embereket elfordítsa gonosz útjaikról, és megakadályozza, hogy a pokolba kerüljenek, azáltal, hogy az igazság megismerésére vezeti el őket.

A keresztények a világ minden táján évek óta imádkoznak azért, hogy Isten látogassa meg a muzulmán embereket. Általános szokás, hogy a muzulmánok erősen hisznek az álmok erejében. Nemrég a Youth with a Mission egy nemzetközi vezetője arról számolt be, hogy Algériában (egy elsősorban muzulmán nemzetben) mintegy 10.000 muzulmán ugyanazon éjszaka ugyanazt álmodta - Jézus jelent meg ezekben az álmokban. E természetfeletti találkozás eredményeképpen ezek a muzulmánok hitre jutottak Krisztusban.

Néha Isten azért ad álmokat és látomásokat, hogy az embereket a sötétségből és tévelygésekből az igazságra és világosságra vezesse. Az Ő célja az, hogy megmentse a pokoltól a lelküket, mert, ahogy az Ezékiel 33:11. mondja: Isten "nem gyönyörködik a gonoszok halálában, hanem abban, ha a gonoszok megtérnek az útjaikról és élnek", és az Ő "vágya, hogy minden ember megmeneküljön, és az igazság ismeretére eljusson". (1Timótheus 2:4.) Istennek az utolsó napokban az egyik nagyszerű célja az, hogy a kijelentés kegyelme által felszabadítsa a hitet az emberek szellemében.

5. A KIJELENTÉS SZELLEMÉBEN AZ ÚR KÜLÖNLEGES MÓDON TUD FOGLALKOZNI AZ EMBERREL

A prófétikus tapasztalatoknak megvan a sajátos módjuk arra, hogy átvágják a hagyományainkat és a külső kemény "kérget" ahhoz, hogy áthatoljanak a szellemünkön. Nem számít, mi a tradíciónk, teológiánk, doktrinális hátterünk, amikor Isten fel akarja hívni a figyelmünket, meg tudja ezt tenni prófétai kifejezésmóddal. Emlékezzetek Dr. A. J. Gordon tapasztalatára.

Salamon királlyal Isten egy egyéni módon, egy álom által foglalkozott. Az 1Királyok 3:5 ezt írja: "Gibeonban az Úr megjelent Salamonnak egy éjjeli álomban, és ezt mondta: Kérj, amit szeretnéd, hogy odaadjak neked." Ha Isten egy ilyen nyitott ajánlattal jött volna hozzád, mit kértél volna? Salamon mindenfajta lehetőség közül választhatott volna, de ő bölcsességet kért ahhoz, hogy jól kormányozza a népét. Isten annyira meg volt elégedve Salamon önzetlen kérésével, hogy nemcsak bölcsességet adott neki, hanem nagyobb gazdagságot és tiszteletet adott neki, mint bárkinek előtte vagy utána.

Úgy hiszem, fontos, hogy Isten egy álmot használt arra, hogy Salamonnal kommunikáljon ebben az esetben. Vegyük észre, hogy a vers azt mondja, hogy "az Úr megjelent Salamonnak". Ez vajon egy teofánia volt, ami Krisztusnak, az istenség második személyének a megjelenése volt, mielőtt megszületett volna testben? Senki sem tudja. Mindenesetre Salamon ebből az álomból megértette, hogy nem egy angyali teremtmény beszélt vele, hanem Isten.

6. A PRÓFÉTAI TEVÉKENYSÉG ELŐRE JELZI A JÖVŐT

A Bibliában sok példa van arról, hogy előre megprófétáltak jővöbeni eseményeket. Például a Dániel könyve 2. fejezetében a babiloni király megálmodja a jövő királyságait, amelyek akkor emelkednek fel, miután a babiloni birodalom megszűnik. Sem a király, sem a bölcs emberei nem értették az álmot, de Dániel értelmezte azt, ahogy a Szent Szellem megmutatta neki. A babiloni királyságot a méd-perzsa, a görög, és a római nép által épített birodalmak követik. Miután ezek a birodalmak összeomlanak, egy isteni királyság fog eljönni, ami örökké tart.

Lukács evangéliuma beszél Zakariásról, a főpapról, akinek a templomi szolgálata közben egy angyali látomása volt. Az angyal elmondta Zakariásnak, hogy neki és a feleségének, Erzsébetnek, aki terhes volt, fia fog születni, és nevezzék őt Jánosnak. Kilenc hónappal később Erzsébet fiút szült, aki Keresztelő Jánosként lett ismertté, aki, Jézus szerint, a legnagyobb próféta, aki valaha a földön járt.

Évekkel ezelőtt, amikor a legidősebb fiunk, Justin még csak egy hetes volt, az Úr hajnali kettőkor felébresztett, és szelíd, csendes hangon ezt mondta: "Van egy meglepetésem, amit meg akarok neked mutatni!" Felkeltem, bementem a nappaliba és leültem a kanapéra. A szoba túloldalán volt a zongoránk. Ahogy bámultam ezt a hangszert, a szemem megnyílt a szellemvilágra, és láttam nyílt látomásban egy kislányt ülni a zongoraszéken. Hosszú, fekete haja a derekáig ért, és a bőre elefántcsontszínű volt. Még abban a rövid pillanatban is, éreztem az ő személyiségét.

A Szellem hangja megszólalt: "Szeretném bemutatni a lányodat." Az ő neve Grace Ann Elisabeth lesz, gyengéd és érzékeny lesz, és sokat fogsz tőle tanulni." A mai napig úgy hiszem, hogy ennek a látomásnak a célja az volt, hogy felkészítsen engem és a feleségemet arra, aki el fog jönni. Csaknem három évvel később megszületett Grace Ann. A hosszú, fekete hajával, elefántcsontszínű bőrével, érzékeny és gyengéd szellemével, tökéletes megtestesítője annak a kislánynak, akit a látomásomban láttam. Ma, 30 évesen, a mi művészlelkű lányunk művészetterápiás professzor a Nashville-i egyetemen, Tennessee-ben. Isten hűséges, és ügyel arra, hogy a szava beteljesedjen.

7. A PRÓFÉTAI AJÁNDÉK BÁTORSÁGOT AD

Pál Korinthusban szolgált, miután hajótörést szenvedett és városról városra üldözték az evangélium hirdetése miatt. Mi várt rá Korinthusban? Pál nem különbözött tőlünk, leggyengébb pillanataiban azon töprenghetett, vajon a kemény munkája és áldozata valóban hozott-e bármilyen változást? A szükség idején az Úr bátorítást küldött Pálnak:

És az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: "Ne félj többé, hanem szólj és ne hallgass, mert Én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni, hogy ártson neked, mert nekem sok népem van ebben a városban." Erre ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük az Isten igéjét. (Ap.Csel. 18:9-11.)

Hónapról hónapra és helyről helyre járva, Pál keményen és hűségesen munkálkodott, és gyakran egyedül kellett szembenéznie a heves ellenállással és a rosszindulatú emberekkel. Milyen megnyugtató lehetett azt hallani, hogy Korinthusban az Úrnak "sok embere" van. Ezekkel a hasonló gondolkozású hívőkkel Pál együtt munkálkodhatott, dicsérhette Istent és gyakorolta velük a közösséget. Ahelyett, hogy elfutott volna a városból tovább hirdetni az evangéliumot, ami oly gyakran megtörtént, Pál ott maradhatott másfél évig és hirdethette Isten Igéjét üldöztetés nélkül, szabadon. E nyugalom és pihenés időszaka megújította Pál erejét, és bátorságot adott neki ahhoz, hogy folytassa az Úr munkáját.

Évekkel később, Pál császári fogolyként Rómába hajózott, hogy az uralkodó előtt hallgassák ki. Egy erőteljes, két-három hétig tartó vihar kapta el Pált útitársaival, a hajó legénységével és a római katonákkal együtt, akik a foglyokat őrizték. Amikor már mindenki majdnem feladta a reményt, Pál így szólt az egész csapathoz:

Mégis arra biztatlak titeket, hogy továbbra is bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok és akinek szolgálok, és ezt mondta: "Ne fél Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón." Ezért bizakodjatok férfiak, mert én hiszek Istennek, hogy pontosan úgy fog történni, ahogy Ő megmondta. Egy bizonyos szigetnél kell zátonyra futnunk. (Ap.Csel. 27:22-26.)

A beszámoló szerint Pál szavai mindenkit felbátorítottak és visszanyerték reményüket. Végül az események pontosan úgy alakultak, ahogyan az angyal azt Pálnak elmondta. A hajó zátonyra futott és darabokra tört a hullámokban, de a fedélzetről mindenki biztonságosan partot ért. Úgy esett, hogy Málta szigetére érkeztek, ahol három téli hónapot töltöttek.

8. AZ ÁLMOK ÉS LÁTOMÁSOK A FŐ MÓDJA ANNAK, AHOGYAN ISTEN A PRÓFÉTÁIVAL KOMMUNIKÁL

A 4Mózes 12:6-ban Isten azt mondja: "Halljátok szavaimat: Ha próféta van közöttetek, Én az Úr, látomásban ismertetem meg magamat vele, álomban beszélek hozzá." A próféták és más prófétikus emberek számára az álmok és a látomások az életterük része. Számomra ez a szokásos módja annak, ahogy a Szent Szellem szól hozzám és felkészít a feladataimra. De mindig emlékezzetek arra, hogy az Istenélmények mindenki számára adottak.

9. A KIJELENTÉS KEGYELME BEVON MINKET AZ IMÁDATBA

Emlékeztek Gedeon történetére? Isten felemelte Gedeont, mint bírót, hogy megszabadítsa Izraelt a midiániták folyamatos támadása alól. Gedeon kitette a gyapjút, hogy megbizonyosodjon arról, hogy Isten szólt hozzá, majd kiment és összegyűjtött egy 32.000 fős sereget, amelyet az Úr 300 fősre faragott le. Majd a trombitáikkal, fáklyáikkal és agyagkorsóikkal Gedeon és emberei körülvették a midiániták táborát. A csatát megelőző éjszakán Gedeonnak szüksége volt egy kis extra bátorításra, így az Úr arra vezette őt, hogy belopakodjon az ellenség táborába. Mialatt ott volt, kihallgatta két midiánita beszélgetését.

Amikor Gedeon odaért, íme egy ember az álmát mesélte el a barátjának, és ezt mondta: "Volt egy álmom, egy kerek árpakenyér gurult le Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy megütötte, hogy ledőlt, felfordította és összedőlt a sátor." A barátja így felelt neki: "Nem más ez, mint az izraeli Gedeonnak, Jóás fiának a fegyvere. Kezébe adta az Isten Midjánt, és az egész tábort." Amikor Gedeon meghallotta az elmesélt álmot és annak a megfejtését, leborult hogy imádja az Urat. Azután visszatért Izrael táborába és azt mondta: "Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr Midján táborát." (Bírák könyve 7:13-15.)

Minden, amire megerősítésként szüksége volt Gedeonnak, az volt, hogy Isten tervét a pogány midiániták szájából hallotta. Úgy tért vissza a saját táborába, hogy teljes mértékben meg volt győződve, biztos volt a győzelemben. Azonban figyeljétek meg, mit tett Gedeon, mielőtt visszatért a táborba: Leborult, hogy imádja Istent. Alázatosan és teljesen átadva magát Istennek, Gedeon elismerte Istent, mint a kinyilatkoztatás és győzelem forrását, aminek a bekövetkezése biztos volt.

A Gedeonnak szóló kijelentés több célt szolgált. Először is, kinyilatkoztatott egy ígéretet - hogy Isten a midiánitákat Gedeon kezébe adja. Másodszor, előrejelezte a jövőt - győzelmet Gedeon és emberei számára. Harmadszor, bátorságot adott Gedeonnak, hogy kövesse Isten parancsát. Negyedszer, arra indította Gedeont, hogy imádja az Urat.

Ilyen hatással kell lennie ránk minden kijelentésszerű élménynek - hogy Isten imádatába vonzzon bennünket. Amikor Isten szól, azt mindig csodálatosan személyes módon teszi. A múlt szimbólumai által szól hozzánk, ismeri az erősségeinket, gyengeségeinket és a hibáinkat, és tudja azt is, hogy merre tart az életünk. Mindezek közepette jön, hogy megerősítsen bennünket az Ő erejével, megvilágosítson kijelentésével, bátorítson bennünket azzal, hogy emlékeztet bennünket a sorsunkra. Erre való reagálásunknak kell lennie a dicséretnek, az alázatos önátadásnak és örömteli imádatnak.

10. A PRÓFÉTAI ÁTÉLÉSEK ÚJ MEGVILÁGÍTÁST ÉS ÚJ RÁLÁTÁST ADNAK

Isten prófétai kijelentései megvilágíthatják számunkra a múlt eseményeit, jelenlegi felfogásunkat és még a jövőbeli eseményeket is. Emlékezzetek arra, amikor Elizeust és szolgáját körülvették a szíriaiak. Amint Isten megnyitotta a szolga szemét arra, hogy lássa a tüzes szekereket és az angyalokat, a helyzetre vonatkozó egész rálátása megváltozott. A kijelentés kegyelme, amit Isten adományozott neki - Elizeus imájára - teljesen új fényt vetett az ő körülményeire.

Egy gyógyító álomban az Úr előhozhat a múltunkból valami negatív vagy fájdalmas dolgot, és - azáltal, hogy egy új megvilágításba helyezi, vagy egy új rálátást nyújt számunka - egy új értelmezést ad nekünk hozzá, egy olyat, ami által helyreállunk abból a dologból, így az nem lesz többé a fájdalom forrása.

Mi a célja a kijelentések kegyelmi megnyilvánulásainak? Segítenek Jézus Krisztus követésében, és abban, hogy olyanná váljunk, mint Ő. A Jelenések 19:10 ezt mondja: "Mert a Jézusról szóló bizonyságtétel a prófétálás szelleme." Jézus az Atya kifejezése, ábrázolása. Minden, ami Jézusról szól, az az Atya igazi természetéről és akaratáról szóló bizonyságtétel. A prófétai szolgálatunk a Jézus "Jó Híréről" szóló tanúskodás kell, hogy legyen mind szóban, mind hozzáállásban és tettekben. Ahogy Jézus megismerése növekszik bennünk a prófétai üzenetek által, úgy sokasodik a kegyelem és a békesség a mindennapi életünkben.

- - - - -

Forrás: destinyimage.com

Fordítás: Gogolya Péterné