Egy új gyülekezet esetében ma is előfordulhatnak hasonló gondok. E levél bizonyos mondanivalójának és jelentőségének kielemzése hozzásegíthet a Pászka ünnepének jobb megértéséhez, és ahhoz, hogy a közeledő Pászka ünnepét hatékonyabbá, értelemben gazdagabbá tegye. A korinthusiaknál fellelhető önzésnek, büszkeségnek és rátartiságnak soha, de különösen az Úrvacsora alkalmával nem szabad helyet adni.
De lássuk magának a korinthusi levélnek a tartalmát, és azt, hogy mire is utasítja őket Pál a 11. rész 17-22 verseiben.
1Korinthus 11:17-22 17 Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe. 18 Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben, hallom hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is. 19 Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek. 20 Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: 21 Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl. 22 Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.
A levél tartalmából az vehető ki, hogy amikor a korinthusiak összegyűltek az Úrvacsorát megünnepelni, azt valamiféle pogány szokások keretein belül tartották meg, és az váltotta ki Pál szigorú megjegyzéseit a kivagyisággal és a velejáró dőzsöléssel, ivászattal kapcsolatban. A kenyér és a bor szimbolikus jelentőségét, szellemi mondanivalóját egyáltalán nem vették figyelembe.
Ha a mai értelemmel nézzük az akkori eseményeket, világosan kitűnik, hogy legalábbis részben azért kerültek ilyen helyzetbe, mert nem értették meg, nem fogták föl a lábmosás értelmét, amelyre maga Jézus adott utasítást a tanítványainak, mielőtt magukhoz vették volna a kenyeret és a bort. János evangéliumában pontosan le van jegyezve ez az esemény.
János 13:1-17 1 A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az őórája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. 2 És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, 3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, 4 Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. 5 Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. 6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? 7 Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. 8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. 9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! 10 Mondá néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. 11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! 12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? 13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram És jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. 15 Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. 16 Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
Amikor Jézus dereka köré tekert törölközővel lehajolt tanítványai lábát megmosni, ezzel nagy és váratlan meglepetést okozott számukra. A tanítványoknak a mesterük mossa meg a lábát! Jézus azért tette ezt, hogy példával mutassa meg nekünk, milyen szellemiségben kellene élnünk, ez a szellemiség pedig a teljes alázatosság, mint alapvető tulajdonság.
A tanítványokat ezzel szemben időnként az foglalkoztatta, hogy ki, milyen hatalmat vagy felelősséget kap majd az Isten országában.
Márk 10:35-45 35 És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk. 36 Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? 37 Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben. 38 Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? 39 Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; 40 De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett. 41 És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra. 42 Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartanak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. 43 De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; 44 És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: 45 Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Lukács 22:24-27 24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. 25 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. 26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő, mint aki szolgál. 27 Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? nemde aki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál.
A lábmosás szertartása évenként megújítja és újradedikálja azt a megtérés utáni bűnbocsánatot és tisztaságot, amelyet az alámerítkezéssel kaptunk.
Mindezekből láthatjuk, hogy egymás lábainak megmosása tulajdonképpen felkészít bennünket a kenyér és a bor vételéhez. Emlékeztet bennünket arra, hogy csak ezzel a helyes, alázatos és bűnbánó, illetve állandóan megtérő (amely évről-évre egyre mélyebbé válik bennünk) hozzáállással járulhatunk az Isten elé; nem pedig úgy, ahogyan a korinthusiak tették. Elgondolkodtathat bennünket azon, hogy miből jöttünk ki, és hová tartunk. Isten felénk nyújtott szeretete és kegyelme felkészít és megtart bennünket abban, hogy megfelelő szellemiségben vegyük magunkhoz a kenyeret és a bort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése