Azt hiszem, hogy a legnagyobb csapda, amibe az ellenség a keresztényeket behúzza az, hogy
próbálják megtenni a tőlük telhető legtöbbet és a legjobbat. Az apró, alig észrevehető
csavar ott van, hogy elhiteti velünk, hogy mindezt Krisztusért kell tennünk, persze
önerőből; nem pedig a Krisztussal való egységből. Ez pedig tönkretesz minket.
A kereszténység titka pont az, hogy Isten bennünk él, az Ő életét osztja meg velünk, az Ő
erejét adja nekünk, és ezáltal tudunk szeretni, szolgálni, imádkozni és élni. De csak
ezáltal. A legtöbb keresztény erősen próbálkozik a saját erejéből, mígnem összeomlik a sok
próbálkozástól, majd feladja.
Mindannyian jól ismerjük a szőlőtő és a szőlővessző példázatát. Jézus azt mondta, jobban
szólva figyelmeztetett, hogy „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők… nélkülem semmit sem
tudtok cselekedni” (János 15:5). Valahogy mégis mindig elfelejtjük. Vagy egész egyszerűen
azt gondoljuk, hogy a hűség a Bibliaóra, az erkölcsös élet a részünkről azt jelenti, hogy jó
szőlővesszők vagyunk. Pedig nem. A szőlővessző elsődleges, sőt bizonyos értelemben egyetlen
feladata, hogy a szőlőtőn maradjon.
Hogy meglássuk, milyen létfontosságú ez, nézzük meg, mit mond Jézus két fejezettel később
amikor imádkozik értünk:
„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy
mindnyájan egyek legyenek, úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is
bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget,
amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és
te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek…” (János 17:20-23)
Ezt bibliarészt általában a keresztények közötti egység fontosságának a hangsúlyozására
szokták használni. Azonban ez a rész NEM erről szól, hanem a Jézussal és az Atyával való
egységről. Figyelj csak:
Jézus úgy imádkozott, „hogy mindnyájan egyek legyenek”, azonban levegővétel nélkül még
ugyanebben a mondatban példával illusztrálja az egységet: „Úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem,
és én tebenned.” Jézus és az Atya nem olyan értelemben egyek, hogy gyülekezeti
testvériségben osztoznak, vagy kijönnek egymással a különbözőségeik ellenére. Ők egyek a
lényegüket illetően, ugyanaz az élet van bennük, teljes egységben össze vannak kapcsolódva.
Pontosan EZ az az egység, amit Jézus velünk is szeretne: „Úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem,
és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek.”
Jézus azt mondja, hogy Ő bennünk él, az Atya pedig Őbenne és mibennünk; és így valósul meg,
hogy „egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.”
Pál a kereszténység legnagyobb kincsének tartotta azt, hogy „Krisztus bennetek lakozik”
(Kolossé 1:27, Egyszerű Fordítás). Barátaim, minden egyéb csak erőlködés. Minden más –
beleértve az erőfeszítéseinket, hogy „jó életet éljünk” – csupán próbálkozás, hogy a
krisztusihoz hasonló eredményeket érjünk el a saját erőnkből. Még ha szeretetből,
odaadásból, istenfélelemből tesszük, akkor sem fog működni. Te nem a szőlőtő vagy, hanem a
szőlővessző, aminek elengedhetetlen szüksége van a szőlőtőre.
Drágáim, nagyon nehéz időket élünk. Nagy szükségünk van Jézusra. Szükségünk van rá, hogy Ő
élje az életét bennünk.
A Názáreti Jézus – a Jézus, akit csodálok és imádok – az a Jézus bennem él. Most is. Az Atya
bennem van. Jézus, Aki bennem vagy, kérlek, segíts nekem. Isten bennem lévő életét
választom, hogy szembenézzek a problémákkal.
John Eldredge
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése