Itt vagyok a siralomházban, tőlem pár méterre egy férfi üldögél a cellájában. Születése szerint zsidó.
Foglalkozását illetően sátorkészítő. Elhívása szerint apostol. A napjai meg vannak számlálva.
Tudni szeretném, miből meríti az erőt, ahogy kivégzésének napja egyre közeledik. Felteszek hát neki néhány kérdést.
- Pál, van önnek családja?
- Nincsen. Senkim sincs.
- Na és hogy szolgál az egészsége?
- A testemet összeverték és nagyon fáradt.
- Mivel rendelkezik?
- Itt vannak a tekercseim, a tollam és a köntösöm.
- Most beszéljünk a hírnevéről.
- Ami azt illeti, nem túl jó. Néhányan azt gondolják, hogy eretnek vagyok. Mások ellenzékinek hisznek.
- Vannak barátai?
- Igen, de közülük is néhányan hátat fordítottak.
- Esetleg valami díjjal, elismeréssel büszkélkedhet?
- Ezen a világon semmivel.
- Akkor hát, mije van önnek, Pál? Se családja, se vagyona. Sokan kritizálják, mások pedig kigúnyolják. Mije
van? Mije van, ami számít?
Csendben visszaülök és figyelem őt. Pál ökölbe szorítja a kezét, majd rászegezi a tekintetét. Én is követem a
tekintetemmel. Vajon, mi lehet a kezében? Kinyitja az öklét, hogy láthassam. De a tenyere üres.
- A hitem van. Ez minden, amivel rendelkezem. De ez minden, amire szükségem van. Megtartottam a hitet.
Pál visszadől cellájának falához és elmosolyodik. Én pedig még egy pillantást vetek annak az embernek az arcára,
aki megtanulta, hogy az élet többről szól, mint amit a szemünk lát.
Ez a hit. A hit bízik abban, amit a szem nem lát.
A szem a prédáját kereső oroszlánt látja. A hit Dániel angyalát.
A szem a vihart látja. A hit Noé szivárványát.
A szem az óriásokat látja. A hit Kánaánt látja.
A szemed a hibáidat látja. A hited a Megváltódat látja.
A szemed a bűntudatot, kárhoztatást látja. A hited az Ő vérét látja.
A szemed a sírodat látja. A hited egy olyan várost lát, melynek építésze és készítője Isten.
A szemed a tükörbe nézve egy bűnöst lát, egy csődtömeget, egy ígéret-szegőt. A hited viszont, a tükörbe nézve egy
királyi ruhába öltöztetett tékozló fiút lát, a kegyelem gyűrűjével az ujján és az Atya csókjával az arcán.
Max Lucado
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése