Mit szólnál hozzá, ha meghívnálak, hogy átéld álmaid legszebb napját? Huszonnégy óra egy csodálatos szigeten, ami maga a paradicsom, a neked legkedvesebb emberek, étkek és tevékenységek társaságában. Az egyetlen bökkenő?
A napodat egy ezredmásodpercnyi szomorúsággal kellene kezdened. Elfogadnád az ajánlatomat? Gondolom, egy másodpercig sem tétováznál.
Egy pillanat semmi a huszonnégy órához viszonyítva. Az örökkévalósághoz képest mennyi hetven, nyolcvan, vagy kilencven év? Mennyei távlatokban nézve egy csettintésnyi időnek felel meg. Beteg gyermekünkre mutogatunk, a mankóra, vagy a harmadik világban pusztító éhínségre, és ezt kérdjük: „Mi értelme az egésznek?" Pedig, mennyit ismerünk a teremtett világból? Mennyit láttunk belőle? Isten minden alkotásából mennyit vagyunk képesek felfogni? Talán annyit, mint amekkora a bejárati ajtón a kukucskáló. Mi van, ha Istennek a szenvedésre adott válaszának megértéséhez több gigabájtra van szükség, mint ami a csöppnyi agyunkban elfér?
Hagyjuk Istent, hogy befejezze, amit elkezdett. Könnyen megmondom mi fog következni. Lesznek jó napjaink. És lesznek rossz napjaink. Azonban Isten minden napunkban ott lesz!
28,20 ... íme, én veletek vagyok minden napon... (Máté)
Max Lucado
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése