Azt kérem, hogy mélyen gyökerezzetek bele az isteni szeretetbe, sőt, egész életetek erre épüljön. Kérem, hogy ilyen módon képesek legyetek — Isten egész népével együtt — annak a megragadására, hogy milyen széles, mennyire hosszú, milyen magas és mennyire mély az isteni szeretet. Bár ezt emberi értelemmel fel sem lehet fogni, én mégis azért imádkozom, hogy átéljétek, és igazán megismerjétek Krisztus szeretetét, és ezáltal Isten maga töltsön be titeket teljesen." (Efezusi 3:17-19, EF)
Amikor elkezdtem megérteni az Atya feltételnélküli, páratlan szeretetét irántam, egyszerűen könnyebb lett másokat szeretni, mindenfajta erőlködés nélkül. Azért imádkozom, hogy minden hívő rádöbbenjen, mennyire szereti őt Isten. Ha ezt tudjuk, akkor megtanulunk szeretni. Pálnak is ez volt az imája az efezusi hívőkért.
Az gonosz mindenáron meg akarja fosztani a hívőket Isten irántuk való szeretetének a felismerésétől. Amikor Jézus legyőzte őt a pusztai megkísértése során, akkor azt „minden szóval tette, ami az Atyától származik". Ezek voltak a Mennyei Atya Hozzá intézett utolsó szavai, mielőtt kiment volna a pusztába: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm"(Máté 3:17). Sátán rögtön megkérdőjelezte, hogy Jézus valóban Isten Fia-e, és a „szeretett" szót ki is „felejtette" kérdéséből (Máté 4:3). Nem akarja, hogy emlékezz rá, mennyire szeret az Atya. Az Atya pedig nem akarja, hogy elfelejtsd, mennyire szeret téged.
Krisztus szeretete meghaladja a felfogóképességünket, mert szélesebb, hosszabb és magasabb, mint a mi emberi szeretetünk. Ha felfedezzük az Ő irántunk való szeretetét, akkor az a mi szeretetünket is kitágítja mások felé.
„Isten maga töltsön be titeket teljesen" – azaz minden, ami Isten, például az Ő bölcsessége, jósága, betölti a hívőt, hogy megértse, mennyire szereti őt Isten. Nagyon tetszik, ahogy János apostol, mindig úgy beszélt önmagáról, hogy „az apostol, akit Jézus szeretett". Ez nem azt jelenti, hogy Jézus őt jobban szerette, hanem azt, hogy János tudatában volt ennek a szeretetnek. Nekünk is ezt kell tennünk.
Ha megkérdezed az embereket, hogy tudják-e, hogy Isten szereti őket, sokan azt fogják válaszolni: „Persze, hiszen Isten mindenkit szeret." Egy értelemben igazuk van, azonban mivel a megértésük korlátozott, nem látják, hogy mennyire személyes ez a szeretet. Ezt kell meglátnunk és megláttatnunk. Olyan ez, mint amikor nagyítót teszünk egy fűszál fölé. Ha elég hosszú időn keresztül a megfelelő szögben tartod a nagyítót, akkor a fűszál lángra kap. A nap sugarai azelőtt is simogatták, de egyenlően oszlott el a fény a körülötte lévő fűszálakon. A felnagyított, célzott, koncentrált napsugártól viszont lángra kapott.
Így kapjon lángra a te szíved is Isten szeretetének sugarától!
Paul White
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése