A tanítványság alapvető rendeltetése

A tanítványság alapvető rendeltetése Posted: 08 Mar 2013 01:00 PM PST A tanítványság alapvető rendeltetése - A Nagy Küldetés, 10. rész 2013., 10. hét Rick Joyner Word for the Week / Heti Üzenet Az igazi tanítványság oda vezet, hogy olyanokká leszünk, mint Krisztus, és ugyanazokat a cselekedeteket fogjuk végrehajtani, mint amiket Ő cselekedett. Ugyanakkor üldöztetéshez is fog vezetni, ahogy Őt is üldözték. Ennek ellenére, Krisztus cselekedeteit végrehajtani a lehető legnagyszerűbb élmény. Úgy szeretni, ahogy Ő szeretett minket, és az életünkkel bemutatni ezt a szeretetet, az életünk legmagasabb rendű elhívása. Ez a tanítványságunk célja - hogy a Mester tovább élhesse az életét az Ő követői által, akik ugyanazokat a cselekedeteket hajtják végre. A 70-es és 80-as években volt egy nagy tanítványság-mozgalom, ami a bibliai tanítványság eredeti állapotának a helyreállítására törekedett. Majd az egész fonákul ütött ki, és sorozatosan produkálta a sérült, pszichikusan zavart embereket. Az ilyesmi gyakran megtörténik, ha az Úr arra készül, hogy valami fontosat indítson útnak, vagy állítson helyre. Szinte mindig van egy "Saul" a "Dávid" előtt, vagy úgy is mondhatnánk, hogy egy emberi próbálkozás arra, hogy megvalósítsa Isten céljait, mielőtt hagynánk, hogy Isten valósítsa meg azokat a maga idejében. Sault Isten kente fel. Sok harcot vívott az Úr ellenségei ellen. Ennek ellenére ő úgy lett az, ami lett, hogy Isten népe a körülötte élő nemzetekhez akart hasonlítani, és saját földi királyt akart. Isten már az 1 Mózes 49-ben megígérte nekik, hogy királyt fognak kapni, és hogy Júda törzséből fog származni. Sámuel prófétai elhívásának az egyik oka az volt, hogy "az Úrtól való királynak hatalmat adjon", úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy közel az idő ahhoz, hogy királyt kapjanak. A nép viszont nem tudta kivárni, hogy az, akit Isten választott, beérjen, úgyhogy azonnal királyt követeltek. Isten megadta nekik azt, aki akkor a lehető legjobb volt, és fel is kente, hogy a lehető legjobbat hozza ki belőle, viszont arra is figyelmeztette őket Isten, hogy ez az ember sok fölösleges problémát fog okozni.  Saul után jó ideig nem akart királyt Izrael, noha Dávidot a saját törzse, Júda már elismerte. Az 1970-es évek tanítványság-mozgalma után még a "tanítványság" szót is alig lehetett használni a keresztények között, amiatt a fájdalom és zűrzavar miatt, amit sokaknak okozott. De még ez sem írja felül azt, hogy a Nagy Küldetés alapvető rendeltetése a tanítványság, és hogy ezt az egyetlen bibliai módszert kaptuk arra, hogy éretté váljunk keresztényként. Ezért ennek vissza kell kerülnie az eredeti állapotába. Talán az volt a legalapvetőbb szempont, ami miatt az 1970-es évek tanítványság mozgalma fonákul ütött ki, hogy a vezetők arra kötelezték el magukat, hogy a saját tanítványaikká teszik az embereket, és nem arra, hogy Krisztus tanítványaivá tegyék őket. Nekünk az egész célkitűzésünk nem más, mint hogy Istenhez kapcsoljuk az Ő népét, és nem magunkhoz. Akik arra szánták el magukat, hogy a saját tanítványaikká teszik az embereket, azt a komoly kérdést kell, hogy feltegyék maguknak, hogy vajon ők maguk igazi tanítványok-e. Vajon van olyan ember, aki igazán meglátta és szemlélte már Krisztust, és mégis ilyen dolog tud eszébe jutni az Ő népével kapcsolatban? Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne helye a mentori kapcsolatnak, és hogy az Úr juhai ne hallanák az Ő hangját, viszont a bárányoknak egy ideig a juhokat kell követniük, míg elég érettek lesznek arra, hogy megismerjék az Ő hangját. Az Új Szövetségbe átvezető átmeneti szolgálatot Keresztelő János képviselte, és ő a legalapvetőbb példája annak, hogy milyenné kellett válnia az újszövetségi szolgálatnak. Jánosnak az egész célkitűzése nem más volt, mint hogy utat készítsen az Úrnak, hogy rá mutasson, és amint az emberek elkezdik követni az Urat, ő maga kész legyen alább szállni, miközben az Úr emelkedik. A bibliai tanítványság célja az, hogy Jézushoz vezessük az embereket, és nem magunkhoz. Az egyháznak túl régóta ígérgetik az Urat, de mindig csak minket kapnak meg helyette! Azok, akik igazi tanítványokat képeznek, azok magának Krisztus Jézusnak a tanítványaivá teszik őket, és Hozzá kapcsolják őket. Ha jól végezték a munkájukat, akkor ők maguk fölöslegessé válnak, mert a tanítványoknak megvan a saját kapcsolatuk Ővele. Kapcsolatban maradhatunk az ilyen érettségre eljutott emberekkel, de csak mint testvérek és munkatársak az Ő evangéliumáért. Azoknak, akik igazi tanítványokat képeznek, a végső célkitűzésük az, hogy nélkülük is menjen a munka (vagyis már nem "bedolgozzák magukat", hanem hogy úgymond "kidolgozzák magukat belőle" - a ford.) -- tehát hogy azokat, akik tanítanak, eljuttassuk oda, amikor már nincs szükség rájuk, mert a tanítványok mindenben felnövekednek Őbenne.