A bántalmazás járvány: Ne legyünk tovább csendben!

"Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem: Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!" (Zsoltárok 39:2-4) Az első lépés ahhoz, hogy megszabadulj a bántalmazástól – akár szexuális, akár fizikai, akár szóbeli akár érzelmi bántalmazásról beszélünk – az, ha megosztod valakivel, aki segíteni tud neked a kiszabadulásban. Jézus azt mondja a János 8:32-ben "Az igazság szabaddá tesz titeket". A szabadság akkor jön, amikor nyitsz és bevallod a fájdalmad valaki másnak. Egy 10 országban végzett tanulmány készítése során kiderült, hogy a társuk által bántalmazott nők 55-95 százaléka soha nem mondta el senkinek, ami történt, a férfiak pedig még kevésbé képesek beszélni a bántalmazásukról, vagy segítséget kérni. A bántalmazást gyakran hívják csendes járványnak, mert ez az, ami mindenki számára nyilvánvaló és amiről mégsem akar senki sem beszélni. Az emberek csendben szenvednek. Ha a Bibliában valaki megértette a bántalmazást, akkor az Dávid király volt. Ő volt az a király, aki a legtöbb zsoltárt írta, és aki az élete jókora részét a bántalmazással való megbirkózással töltöttem, mert voltak emberek, akik fájdalmat akartak neki okozni, meg akarták ölni, bántalmazni, rágalmazni akarták és nevetségessé akarták tenni – melyek mind a bántalmazás különböző fajtái. Több, mint száz zsoltárban, Dávid kifejezi a fájdalmát, a frusztrációját és a haragját az ellenségeivel szemben. Az "ellenségek" szót egyes fordítások szerint majdnem 100-szor használja. Az egész életét elhalmozó bántalmazásról beszél. De egy dolgot Dávid megtanít nekünk: Ne tartsd magadban! A Zsoltárok 39:2-4-ben Dávid elmagyarázza, mi történt, amikor magában próbálta tartani a küzdelmeit: "Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem: Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!" Ez egy klasszikus válasz a bántalmazásra. Dávid félt hogy beszéljen a bántalmazói jelenlétében, de a hallgatása csak rosszabbá tette a dolgokat: "Vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult." Ha ezt tapasztalod most, hogy szeretném, ha tudnád, hogy Isten törődik veled. Én törődöm veled. És van remény. Nem kell, hogy a fájdalom, a szorongás és a félelem körforgásában maradj. De először is, abba kell hagynod a hallgatást. Beszélned kell, és elmondanod valakinek, akiben megbízol. Napfényre kell hoznod, hogy Isten megkezdhesse a gyógyítás folyamatát. Beszéljünk róla: Mik a jelei az érzelmi bántalmazásnak? Hogyan tudsz segíteni a annak barátodnak, aki szenved? Mit gondolsz, miért olyan nehéz a bántalmazott embereknek elfogadni Isten szeretetét? Daily Hope by Rick Warren (2013.09.13)