Szerelmes Levél Atyádtól !

Szerelmes Levél Atyádtól !

Gyermekem….

Lehet, hogy te nem ismersz engem, de én mindent tudok rólad. Azt is tudom,hogy pontosan mikor ülsz le,és mikor állsz fel. Minden utadat jól ismerem, még a hajszálaid is mind számon vannak tartva, mert saját magam hasonmására teremtettelek téged. Anélkül,hogy tudnád, Énbennem élsz,mozogsz,létezel. Az én nemzetségem vagy. Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek. Kiválasztottalak magamnak, a teremtés kezdetén. Nem véletlen az életed, mivel teljes egészében minden tetted le van írva a könyvemben. Én határoztam el pontosan  a születésed idejét, és azt is, hogy hol fogsz élni.

Hamisan képviseltek azok,akik nem ismernek engem. Nem vagyok tartózkodó, sem haragos, hanem  teljes szeretettel tekintek rád. Vágyom arra, hogy szeretettemmel elhalmozzalak. Csupán azért, mert a gyermekem vagy és én Atyád vagyok.
Többet adok neked, mint valaha földi apádtól kaphatnál, mert én vagyok a tökéletes Apa. Minden jó ajándék számodra, amelyet elfogadsz, az én kezemből ered, mert  mindenben gondoskodom rólad és ellátlak mindazal, amire szükséged van. A jövődre vonatkozó terveim mindig reménnyel vannak teli.

Mert örök szeretettel szeretlek téged. Annyiszor gondolok rád, mint ahány homokszem van a tengerparton. Sose unok bele abba, hogy jót tegyek veled, mert az én kincsem vagy. Teljes szívemmel és lelkemmel  vágyok arra, hogy örök életet adjak neked. És én hatalmas és csodálatos dolgokat akarok mutatni neked. Megtalálsz, ha teljes szíveddel keresel engem. Gyönyörködj bennem és megadom szíved kérését, mert én adtam neked azokat a kívánságokat. Mindent megteszek érted, sokkal bőségesebben, mint ahogy azt elképzeled, mert én vagyok a leghűségesebb bátorítód.
Az Atya vagyok, aki minden nyomorúságodban megvigasztal. Amikor a szíved megtört, akkor vagyok közel hozzád. Mint ahogy a pásztor karjára gyűjti  a bárányát, a szívemhez közel, úgy hordoztalak téged. Egy nap minden könnyet letörlök a szemeidről, és megszabadítalak az összes földi  fájdalomtól.

Szeretettel, Édesatyád, a Mindenható Isten.

Atyád vagyok, és fiamként szeretlek, mint ahogyan Jézust szeretem. Mert Jézusban láthatod, hogy mennyire szeretlek.
Ő és Én, egyek vagyunk. Ő azért jött, hogy bebizonyítsa, hogy én veled vagyok és nem ellened, és hogy elmondja, nem tulajdonítom neked vétkeidet. Jézus azért halt meg, hogy egymással megbékéltessünk.
Az Ő halála volt a szeretetemnek legmélyebb kifejezése. Feladtam mindent, amit szerettem, azért, hogy megnyerjem a te szeretetedet.
Ha befogadod fiamat, Jézust, úgy engem fogadsz be.
Soha, semmi nem választhat el téged az én szeretetemtől. Gyere haza, és a legnagyobb ünnepséget rendezem a te tiszteletedre, amelyet a mennyország valaha is látott.
Én mindig Atya voltam, és mindig Atya leszek.
Az én kérdésem ez: Leszel-e te a gyermekem?
várok rád.

AZ ÉN HŐSÖM - Anyák napi gondolatok




Nemrégiben egy adatlap kitöltésekor váratlan kérdés következett:

„Ki az életed hőse?” Csodálkoztam, hogy kapcsolódik ide ez a téma, próbáltam zavaromban innen is, onnan is végiggondolni, míg végül ezt válaszoltam:

„Édesanyám!” Regénybe foglalhatnám élete során tanúsított hétköznapi hősiességét, de nem teszem, mert figyelmeztetett egyszer a maga jóízű szerénységével, nehogy valamilyen anyadicsőítést írjak.

Így, most magam is 4 gyermekes anyaként, más oldalról közelítem meg a dolgot.



Kétségkívül jó tanuló voltam. Versenyeket nyertem, szavalókórusban szerepeltem, felléptem az énekkarral, és a tanévek végén már megszokott volt, hogy kihívnak az iskola elé, hogy átadják könyvjutalmat és az oklevelet. Mégsem voltam soha büszke teljesítményemre. Szerettem tanulni, természetes volt, hogy jó eredményeket érek el, hiszen ez a kötelességem.

Egy júniusban különleges jutalommal díjazták bizonyítványomat, édesapámtól üdülési beutalót kaptam. Öten voltunk testvérek, egyszerű körülmények között éltünk, így nagy örömmel töltött el egy balatoni nyaralás lehetősége!

Izgatottan készülődtem, édesanyám megtanította, hogy jelöljem meg egyszerű, piros hímzéssel a ruháimat, nehogy elvesszenek. Akkor még nem is gondoltam arra, hogy micsoda kitüntetés volt számomra ez az utazás, szüleim részéről pedig mekkora áldozat!

Óriási élmény volt a zakatoló vonatozás a sok viháncoló gyerekkel, és maradandó emlékként őrzöm az ott töltött 2 hetet. A sok-sok játék, vidámság és fürdés közben sokszor jutott eszembe kedves családom, különösen a délutáni csendes pihenő magányos óráiban, hiszen először nyaraltam szüleim nélkül. Különösen édesanyám arca lebegett előttem, aki mindig nagy erőfeszítések árán teremtette elő nekünk a vitamindús étrendet és a ruházatot. Sokat küszködött a kevéske pénz ügyes beosztásával, mert egy héttagú családnak nagy a szükséglete! 

Ha anyukámra gondoltam, melegség öntötte el a szívemet. Ő az én ÉDESANYÁM, aki az egész életével SZOLGÁL! Erejével, idejével, mosolyával, tanácsaival, szorgalmával, példamutatásával. Sokat mesélt a gyerekkoráról és a háborús időkről. Ő lett az én hősöm!

S ott a táborban, Balatonbogláron, a vidám programok között egy komoly döntést hoztam. Félretettem az apukámtól zsebpénzként kapott kék, papír húsz forintost, és feladtam haza, borítékban egy levél kíséretében, hogy költse az én drága anyukám az otthoni kiadásokra és testvéreimre. Akkor még sokat ért az a pénz! Gyerekfejjel fel sem mértem a súlyát, miért teszem, de belül tornyosuló vágyam erre késztetett. Együtt érző szívet munkált ki bennem az Úr, hogy a jótett természetes legyen minden körülmények között.



Édesanyám idén ősszel lesz 78 éves, és mind a mai napig hűségesen szolgálja Istent, Jézusról tesz bizonyságot, így osztja szét szeretetét a családban, a gyülekezetében, a kórház- és börtönmisszióban. Ő az én hősöm, ő az én példám a Krisztuskövetésben. Újjászületésünk óta különösen bensőséges a kapcsolatunk.

Az ilyen, kipróbált keresztyénekről írja az Ige: 

„Figyeljétek végüket és kövessétek hitüket!”




2010. márc. 6. Guti Tünde

Az ár kifizettetett

Az ár kifizettetett

A plébános úr Kárpátalja egyik kisvárosában szolgált 
még a háború előtt.
Egy reggel, amikor a zsúfolt templomban felment a
szószékre prédikálni, egy üres és rozsdás madárkalitkát vitt
magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki 
meglepődve nézte és kíváncsian vártuk, mi lesz ebből. Az 
atya elkezdte a prédikációt.

"Amikor tegnap végigmentem a Fő utcán, szembe jött 
velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát. 
A kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől 
és a félelemtől.

Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
- Hát te mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három nyamvadt madarat - felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdeztem.
- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. 
- Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás 
közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz 
velük?
- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok 
szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek magának ezek a madarak, atya. Hiszen 
ezek csak nyamvadt
mezei verebek. Még énekelni sem tudnak. 
Még csak nem is szépek.
- Mennyit kérsz értük? - kérdeztem ismét.
A fiú végigmért, mintha megbolondultam volna, aztán 
megmondta az árat: tíz pengő. Kivettem a zsebemből a 
tíz pengőt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát
a földre és elfutott, nehogy meggondoljam magam.
Én pedig felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli 
parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját és szabadon 
engedtem a madarakat.''

Miután a plébános úr elmondta a kalitka történetét, 
kicsi szünetet tartott és egy másik történetbe 
kezdett:
"Egy nap a Sátán és Jézus találkoztak. A Sátán épp az 
Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. 
Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem 
tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
- Mit akarsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
- Szórakozok velük. Megtanítom őket, hogy a test 
élvezetéhez nem kell
szerelem, megtanítom őket az élvezetek minden formájára, 
hogy részegeskedjenek és kábítószerekkel éljenek, utána 
feldühítem őket és arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék 
és kínozzák egymást, meg arra is, hogy minél hatásosabb 
fegyvereket készítsenek és azokkal öljék egymást. 
Én pedig remekül szórakozom majd - mondta a Sátán.
- És mit csinálsz majd velük, ha megunod a játékot?
- Ó, roppant egyszerű - felelte a Sátán. - Megölöm őket.
Jézus hallgatott egy kicsit, mintha elgondolkodott volna.
- Mit kérsz értük? - kérdezte a Sátántól.
A Sátán fölnevetett.
- Nem kellenek neked az emberek! Nem jók ezek semmire! 
Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak érte. 
Leköpnek, megátkoznak és ellened fordulnak. Nem 
kellenek ők neked!
- Mit kérsz értük? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és amikor megszólalt, 
a hangja hidegen csengett:
- A véredet, a könnyeidet és az életedet!
Jézus így szólt:
- Megegyeztünk! - és kifizette az árat..."

Ekkor a plébános úr fogta a madárkalitkát, és amit még 
nem tett soha, a szentmise kellős közepén kiment a 
templomból a sekrestyébe.

Mi pedig ott ültünk némán hosszú perceken át.

A Szeretet Himnusza

 A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

 Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,

 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

 Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem fogy:  1Kor 13:4-8  

A három fa.....

A három fa..

Volt egyszer három fa. Egymás mellett nőttek az erdőben. Barátok voltak, és - mint többnyire a barátok - ők is sokat beszélgettek egymással. Továbbá - mint többnyire a barátok - ok is teljesen különbözőek voltak, bár ugyanazon a helyen nőttek fel, és mindhárman nagyjából egy magasak voltak.
Az első fa szerette a szépet. A második fa szerette a kalandokat. A harmadik fa pedig szerette Istent.
Egy napon fáink arról beszélgettek, mik szeretnének lenni, ha majd nagyok lesznek. "Ha felnövök, faragott kincsesláda szeretnék lenni, teli ragyogó drágakövekkel" - mondta az első fa. A második fa nem ilyen dolgokra gondolt. "Ha felnövök, hatalmas hajó szeretnék lenni - mondta. - A kapitánnyal, egy nagy kutatóval együtt új országokat fogunk felfedezni." A harmadik fa közben az ágait rázta. "Én egyáltalán nem szeretném, hogy feldolgozzanak - mondta. - Szeretnék itt maradni, ahol vagyok, és minden évben egyre magasabbra nőni, hogy én lehessek az erdő legmagasabb fája. Ha aztán rám néznek az emberek, látják, hogy Istenre mutatok."
Teltek-múltak az évek, és egyszer csak három favágó érkezett az erdőbe. "Végre! - kiáltott fel az első fa, amikor az első favágó kezdte kivágni őt. - Most fog valóra válni az álmom, hogy kincses ládika leszek." "Remek! - kiáltotta a második fa, amikor a második favágó őt kezdte kivágni. - Most megvalósulhat az álmom, hogy vitorlás hajó legyek." "Jaj, ne! - kiáltott fel a harmadik fa, amikor a harmadik favágó őt kezdte kivágni. - Akkor nem tudom többé Isten felé irányítani az emberek tekintetét." A favágók elvitték a három fát, amelyek közül kettő számára sokat ígérőnek nézett ki a jövő. De nem sokára mindhármuknak el kellett temetniük az álmaikat. Ahelyett, hogy szép kincses ládikát faragtak volna belőle, az első fát állatoknál használatos csúnya etetővályúvá, jászollá dolgozták fel. Kecses vitorlás helyett egyszerű halászcsónak lett a második fából. A harmadik fából pedig semmi sem készült. Csak gerendát fűrészeltek belőle, és otthagyták az építőmunkás kertjében.
Az élet folyt tovább. Évek teltek el. A három fa lassacskán megtanult együtt élni széttört álmaival. Egy hideg, téli estén aztán egy csapásra megváltozott az első fa élete. Egy csecsemő született ezen az éjjelen - nyilvánvalóan nem közönséges gyermek. Angyalok énekeltek. Pásztorok és királyok jöttek, hogy meglátogassák. Amikor az első fa felfogta, mi is történt, szíve megtelt örömmel. "Mégiscsak megvalósultak az álmaim - mondta. - Nem raknak ugyan tele arannyal és drágakövekkel, de én ringattam a világ legnagyobb kincsét."
Tovább telt-múlt az idő, összesen mintegy 30 év, és egy napon végre megváltozott a második fa élete is. Kint volt éppen a tó közepén, amikor szörnyű vihar kerekedett. Erősen fújt a szél, és olyan magasra csaptak a hullámok, hogy a kis csónak már azt gondolta, el kell süllyednie. Ám ekkor valami hihetetlen dolog történt. A rajta tartózkodó férfiak egyik felállt. "Hallgass el!" - És a hullámok engedelmeskedtek neki. Amikor a második fa megértette, mi is történt, az ő szíve is megtelt örömmel. "Mégiscsak megvalósultak az álmaim - mondta. - Nem szállítottam ugyan nagy felfedezőt, de a menny és a föld Teremtőjének fiát vihettem."
Nem sokkal ezután a harmadik fa élete is megváltozott. Jött egy ács, és elvitte magával. Megrökönyödésére azonban nem valami szép dolgot készített belőle, még csak nem is valami hasznosat. Ehelyett durva fakeresztet ácsoltak belőle. "Az a fajta kereszt ez, amit a katonák használnak bűnözők kivégzésére." - gondolta a fa rémülten. Valóban a vesztőhelyre vitték. Ott a dombtetőn rászögeltek egy halálra ítélt férfit. Tulajdonképpen ennek kellett volna a legborzalmasabb napnak lennie a fa életében, ha nem lett volna ott az a valaki.: A rajta kínok kínját szenvedő férfi nem egy szokásos bűnöző volt, akinek a saját bűntettei miatt kellett bűnhődnie. Igazából ártatlan volt. Jézus Krisztus volt Ő, Isten Fia, aki a világ bűneiért halt meg. Amikor a harmadik fa rájött, mi is történt, ujjongott a szíve az örömtől. "Mégiscsak megvalósulnak az álmaim - mondta. - Nem leszek ugyan a legmagasabb fa az erdőben, de ettől a naptól kezdve mint Jézus Krisztus keresztje újból és újból Istenre irányítom majd az emberek tekintetét.

Evangélium

Dina AndrásA szó, hogy evangélium, azt jelenti: Jó hír. Jó hírnek kell lennie azon emberek számára, akik nem tudnak szentül élni. Az evangélium arról szól, hogy mennyire szereti Isten a bűnösöket. Nem arról, hogy megáldja azokat akik mindent helyesen csinálnak. Nem ez az evangélium! Ha az üzent az, hogy Isten megáldja a rendes embereket, akkor nincs különbség a kereszténység és az iszlám között. Mert ők is hisznek egy olyan Istenben, aki megáldja azokat, akik mindent helyesen csinálnak. Hisznek egy olyan Istenben, aki megáldja azokat akik betartják a törvényt és a szabályokat. De Jézus Krisztus evangéliuma az üzenet Isten erőfeszítéséről: Megmenteni, megváltani a bűnösöket. Nem azokat megváltani akik felhagytak a bűnökkel, hanem megváltani a bűnösöket. Ez az evangélium. Ezzel szemben eddig azt hallhattad, hogy miképpen fog Isten segíteni neked, ha te segítesz magadon. Ez egyáltalán nem az evangélium. Nincs szükséged egy megváltóra, ha te meg tudod váltani magadat. Nincs szükséged egy segítőre, ha azt hallod, hogy segíts magadon, hagyj fel a vacak dolgaiddal, és aztán majd Isten megáld. Mert miután felhagytál az ostobaságaiddal, nincs szükséged arra, hogy valaki megáldjon, mert megáldottad magadat...Tehát az evangélium üzenet arról, hogy mennyire szereti Isten a bűnösöket! És hogy az Ő szeretete- és ez egy kinyilatkoztatás az Ő szeretetéről -miképp hoz elő egy új életet bennünk. Van egy csodás vers a bibliában: „Egy ember engedetlensége által mindnyájan bűnösökké lettünk.” És ugyanígy: „Az egy engedelmessége által mindnyájan igazakká lettünk." Ha egy ember bűnössé tehet téged, miért ne tehetne egy ember igazzá? Ha Ádám, az egy ember az engedetlensége miatt meg tudta változtatni az egész emberiséget, akkor miért ne tudná egy ember, Jézus Krisztus, az engedelmessége által megváltoztatni az egész emberiséget egy nap alatt? eddig azt hallhattad, hogy Jézus tett valamit jó régen, aminek csak akkor lesz ereje, ha te megváltoztatod az életedet. Nem, nem és nem! Az igazi evangélium az, ami már megtörtént, és elhatott minden emberre. Ha hallottál róla, ha nem, ha ismered Jézust, ha nem, a kereszt óta te megigazult állapotban vagy! Mert ami igaz Krisztusban, amit elvégzett, az igaz minden emberre! Ő megváltott téged! Bertie Brits nyomán