Oldalak

2013. június 28., péntek

Természetfeletti Idők Jelei


Természetfeletti Idők Jelei

Elaine Tavolacci
A Word In Season / Időszerű Üzenet

Egyik éjjel volt egy álmom, arról, hogy a konyhaablakon néztem ki, és egy vihar közeledtét láttam, sűrű felhőkkel, amelyek szokatlanul alacsonyan szálltak. Az álom során felismertem, hogy az Úr valami kiemelkedő jelentőségű dolgot mutat nekem. Amikor felébredtem, megértettem az álmot, de arra is gondoltam, hogy a világosság mindig felülkerekedik bármilyen sötétségen, ami jelentkezni akar az életünkben. Olyan időszakban élünk, amikor rendkívüli mértékű aktivitás van a szellemi világban. Az egek szülés előtt állnak, és a sötétség királysága és a világosság királysága összecsap egymással. Keresztényként lehetőségünk van arra, hogy ingyen átvegyünk mindent, amit Jézus számunkra készített.

Az Úr azt mondja, hogy időszakok fordulójának az ideje van most, de ez egy nagy felgyorsulás ideje is egyben. Ahogy a sötétség királysága úgy tűnik, hogy területet nyer, az Én Dicsőségem fénye ismét felülkerekedik a sötétségen. Van egy maradék, akik most jönnek elő a sötétségből az Én dicsőséges világosságomra. Sokan vannak, akik el vannak rejtve, akik követik a vezetésemet, és rá vannak hangolódva a hangomra. Ők értik ezeknek az időknek a szellemi jelentőségét, és őket nem hajtja ide-oda a tanítás akármilyen szele. Ők azok, akik az igém világosságában járnak, és hatékony eredményességgel beviszem őket arra a helyre, amit számukra készítettem. Ők meghallják és felismerik a hangomat, ami így szól mögöttük: Ez az út, ezen járjatok. Az ajándékaim rendkívüli megnyilvánulásait fogjátok látni az elkövetkező napokban. Sokakhoz szólni fogok nappal, és az éjszaka során is. Sokan fognak álmokat és látomásokat kapni, amint új módon jelentem ki a terveimet és a céljaimat. Jelek és csodák fognak az igémhez kapcsolódni, hogy megerősítsék azt.

Arra lettetek teremtve, hogy uralkodjatok ezen a földön, és kiárasszátok a dicsőségemet, amint ez a mennyben is van. Tegyetek Engem a mindennapi életetek részévé. Ahogy figyelitek a vezetésemet a napi ügyeitekben, beszélni fogok hozzátok a munkahelyeteken, és megmutatok nektek bizonyos dolgokat a munka és piac világában. Meghalljátok a hangomat az otthonaitokban és a családotokban. A Szavam fénye át fog törni, és eléri azokat, akik sötétségben vannak. Figyeljétek a vezetésemet, és azokat az egyedi módszereket, ahogyan szólni fogok hozzátok az előttetek álló napokban. Ahogy levágtok magatokról mindent, ami visszatart, a kenetem megnövekszik az életetekben. A lehetőségek új ajtói nyílnak meg, és új stratégiákat kaptok a bővölködő élethez. Ahelyett, hogy a sötét felhőkre fókuszáljátok a figyelmeteket, maradjatok bensőséges közösségben Velem, és nézzetek mindazokra a dolgokra, amiket Én bocsátok ki ebben az időszakban. Ahogy a rejtekhelyen lakoztok, meg fogjátok tanulni az Én útjaimat. Emeljétek magasabbra a várakozásotok szintjét, és figyeljétek azt a nagy aratást, ami előjön, amint a Dicsőségem megmutatkozik az előttetek álló napokban, mondja az Úr.

Jób 12:22
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

Dániel 2:22
Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a sötétségben; és világosság lakozik vele!

1 Korinthus 2:9-10
Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.

1 János 1:7
Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

2013. június 26., szerda

Egy különleges könyv - és egy különleges kezdeményezés


Kedves Testvéreim!

Nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy elkészült egy különleges könyv magyar fordítása: 

Kat Kerr: A Menny felfedése

Kat Kerr rendszeresen részesült elragadtatásokban, és olyan tényeket írt le a mennyei életről, és a ránk is váró meglepetésekről, amit máshol még nem olvastam. Nem regényszerűen íródott a könyve, hanem egyszerűen leírja mindazt, amit látott, hallott és tapasztalt. Konkrét személyek ottani életébe is bepillantást nyert, akiknek a földön élő családjaiknak elmondta ezeket. Ez hatalmas vigasztalást jelentett nekik, ugyanis olyan részletességgel beszélt a mennyben élő, nemrég elveszített rokonaikról, amit senki nem tudhatott volna, csak akik személyesen ismerték őket. Kat, aki nem tudott addig semmit ezekről az emberekről, a mennyben látta őket és a házaikat, és utána elmondta a családoknak. Az ő reakcióikat is olvashatjátok a könyvben. Emellett rendkívül izgalmas élményei voltak a mennyben, elgondolkodtató jelentőségű dolgokat látott és tapasztalt, Jézus váltságművének a mennyei mozzanataiból is, valamint az Atya üzenetét is hallotta és leírta a könyvben; és nem utolsósorban azt is, hogy milyennek látta Jézust!

Az a vágyam, hogy lehetőleg mindenki elolvashassa ezt a különleges könyvet, aki csak szeretné - ennek a módjáról szeretnélek tájékoztatni benneteket.

Valójában már rég elkészítettem ezt a fordítást, viszont ennek a könyvnek az esetében is az a helyzet, hogy pénzre van szükség a kiadásához. A fordítási munkát nem fizetésért végeztem, mert erre nem volt lehetőség, hanem azért tettem, mert az Úr egyszerűen a szívemre helyezte.

Viszont így jelenleg is itt áll a számítógépemen, és tudom, hogy sokan vannak, akik szeretnék olvasni, de nincs lehetőségük rá.

Az eredeti könyv kiadásával a szerző illetve a családtagjai foglalkoznak, aki pedig magyar részről kapcsolatban áll velük, hosszú ideje nem kapott tőlük útmutatást arra, hogy mit lehetne tenni a magyar kiadás érdekében, hiszen nekik sincs lehetőségük ennek a finanszírozására. Ami miatt viszont mégsem kellene  ennyit várni a magyar olvasóknak szerintem, az, hogy a könyv tartalmaz egy utalást arra, hogy 2007-ben (az eredeti angol nyelvű könyv megírásának évében) Isten felfedi, feltárja a mennyet. Ez már hat éve volt... Másrészt felhívja az olvasó figyelmét a 2. és a 3. kötetre, amelyek további részleteket tartalmaznak Kat Kerr mennyei beszámolóiról, az első folytatásaként. A 2. kötet fordítását most tervezem...

Mindezeket figyelembe véve, sokat imádkozva és gondolkodva, úgy döntöttem, hogy lehetővé akarom tenni a magyar olvasók számára a hozzáférést. Többféle megoldáson gondolkodtam, és végül arra jutottam, hogy felteszem az internetre, és a hozzáférési linket megosztom azokkal, akiket érdekel.

Ha tehát szeretnétek elolvasni a könyvet, akkor írjatok nekem erről egy levelet -- a "Kapcsolat" menüben tudsz személyes üzenetet küldeni, amelyben jelezd, hogy A Menny felfedése című könyvet szeretnéd elolvasni. Szívesen elküldöm neked a linket, amely segítségével le tudod tölteni "pdf" dokumentum formában.

Az eredeti könyvben szereplő ábrákat, a rajzokat, amelyek a mennyben látottakat segítenek elképzelni, magyar felirattal láttam el, és ezeket is elhelyeztem a magyar fordításban.

Talán szokatlan ez a megoldás, de ahogy Istenre és a mennyei valóságra éhes szívvel olvastam a könyvet, nekem nagyon sokat jelentett, és tudtam, hogy sokan vannak, akik nagyon szeretnék, ha elérhető lenne magyarul. Már többen érdeklődtek is, és mostantól fogva itt a válasz az érdeklődésetekre!

Szeretettel várom az üzenetedet, a leveledet, amit ide kattintva már meg is írhatsz! A válasz emailemben megkapod a linket a könyv letöltéséhez.

Országh György

Ízelítőnek tekintsd át a tartalomjegyzéket:

KAT KERR - A MENNY FELFEDÉSE

Előszó - Prófétai kinyilatkoztatás Istentől az Írnok Angyalok által
Bevezető
1. fejezet: Isten terve - A föld a menny árnyéka
2. fejezet: Élet a halál után - Kezdődik az utazás
3. fejezet: Angyali seregek - valódi személyek
4. fejezet: Az eltávozott szeretteink - Élet a mennyei városban
5. fejezet: A portál
6. fejezet: Egy gyermek arca - a Menny bölcsődéi
7. fejezet: Szórakozás - Isten tervezte a mi örömünkre
8. fejezet: Emberekről szóló emlékművek
9. fejezet: A pokolban nincs szórakozás, csak a démonok örülnek
10. fejezet: Tedd biztossá a kiválasztottságodat, hogy a Mennybe juss!
11. fejezet: Örökre szóló terv, az üdvösség ingyen van, de ahogyan most élsz, meghatározza az örökkévaló pozíciódat!
Záró üzenet az Atyától

2013. június 25., kedd

Miért nem valósulnak meg?




Úgy gondolom, a videón látható üzenet segítségével ezután már úgy fogjuk tudni feltenni a kérdést: Miért nem valósultak meg eddig Isten ígéretei? És látni fogod, fogjuk, hogy Isten ígéretei meg fognak valósulni az életetekben!
Tanít: Joseph Prince   


2013. június 21., péntek

Friss hírek az Iránban bebörtönzött Saeed pásztorról

Posted: 20 Jun 2013 02:30 PM PDT
Saeed és két gyermeke / Fotó: ACLJ

Az igazságtalanul bebörtönzött amerikai állampolgárságú lelkipásztor, Saeed Abedini családjának a hét elején lehetősége nyílt arra, hogy meglátogassa őt az iráni Evin börtönben. Jó kedélyállapotban találták.

Saeed pásztor elmondta a családjának, hogy a börtönben elszenvedett megverésekből és kínzásokból származó legsúlyosabb problémáinak a tünetei enyhültek. A hasában azonban továbbra is erős fájdalmai vannak, ami orvosi ellátást igényelne. Az iráni rezsim továbbra sem hajlandó ilyen orvosi kezelést biztosítani.

Saeed pásztor arról is beszámolt, hogy a múlt heti iráni elnökválasztás óta a börtönőrök és más hivatalnokok azzal fenyegették, hogy egy távolabbi börtönbe fogják áthelyezni, Irán déli részére. Így viszont szinte lehetetlenné tennék a családjának a további látogatásokat, valamint megszakítanák azokat a baráti kapcsolatokat is, amelyeket a szintén lelkiismereti okokból bebörtönzött társaival alakított ki azóta.

Noha ezek valószínűleg csak üres fenyegetések, amelyek azt a célt szolgálják, hogy megtörjék Saeed pásztort, csak a mindennapi nehézségeit szaporítják - a raboskodása mellett a fogvatartói miatt elszenvedett lelki terrort is.

Mindezekkel együtt, a szerény fejlemények az egészségében és kedélyállapotában azt bizonyítják, hogy meghallgatásra találtak a sokak által érte mondott imádságok.

Imádkozzunk tovább Saeed pásztorért, az egészségéért és a kiszabadulásáért. A története (angol nyelven) megtalálható és megosztható a SaveSaeed.com oldalon. Az ACLJ, amely az Abedini családot is támogató amerikai jogvédő szervezet, folyamatosan fog tájékoztatást adni a pásztor állapotáról és a kiszabadulása érdekében tett erőfeszítésekről.


A Gyuri naplója blogon pedig szintén megtaláljátok majd ezeket az információkat, amelyeket figyelemmel kísérek az angol nyelvű híroldalakon, és lefordítom illetve közzéteszem a friss híreket.

2013. június 20., csütörtök

Identitásunk Krisztusban - A Nagy Küldetés, 25. rész


Identitásunk Krisztusban - A Nagy Küldetés, 25. rész

2013., 25. hét
Rick Joyner
Word for the Week / Heti Üzenet

Továbbra is azzal foglalkozunk, hogy mit jelent az, ha valaki "a menny királyságának a tanítványa". A felső elhívás kitárgyalásával kezdtük, Pál apostol Filippibelieknek írt levelének harmadik fejezetében található kiemelkedő vallomásra építve. Számos mély gondolat található ebben a szövegben, amelyek rávilágítanak, milyen az élete a menny királysága tanítványának.

Először is, nem bizakodnak a testben. Ha valakinek valaha volt lehetősége a testben bizakodni, az Pál volt. Neki viszont, és bárkinek, aki felfogta a Krisztusban való új teremtés jelentőségét, az ilyen bizakodás "szemét". Akik felfogták az új teremtés lényegét, számukra bármilyen emberi identitásuk a legjobb esetben is egyszerűen elhalványul.

Pál zsidó volt. Manapság sok olyan pogány van, aki azt szeretné, hogy zsidó lehessen, vagy valamilyen zsidó gyökeret találjon a családfájában, hogy ezt az identitást a magáénak vallhassa. De ez csupán azt bizonyítja, hogy alapvető hiányosságaik vannak annak a megértésében, hogy Krisztusban új teremtés vagyunk. Miért foglalkoznánk ilyesmivel, ha már a Királyok Királyának első generációs leszármazottai lettünk? Akik még ezzel foglalkoznak, még nem értették meg a menny királyságát.

Lehet abban némi erény, hogy a nemzetségtáblázatunkat tanulmányozzuk, mondjuk abból a célból, hogy tisztelhessük az atyáinkat és az anyáinkat, de ha az identitásunk felkutatása érdekében tesszük, akkor még mindig nem tudjuk, mit jelent Krisztusban lenni. Pál, akinek minden előnyös tulajdonsága megvolt a természetes származása alapján, azt mondta, ha meglátjuk, kik vagyunk Krisztusban, akkor ez a többi dolog már "szemét" lesz (lásd Filippi 3:8).

A Filippi 3:6-ban azt mondja Pál, hogy a törvény tekintetében "feddhetetlen" volt. Igaz voltának egyetlen szeletében sem bizakodott, mert Krisztus lett az ő igazsága, megigazult állapota. Vagyis Pál minden igazsága és identitása Krisztusban volt. Az egész hitélete Őbenne volt.

Amikor Pál megtért Krisztushoz, akkor Krisztus követlen tanítványa lett. Nem fordult emberekhez, hanem elment a pusztába, hogy a kijelentéseit egyenesen az Úrtól kapja meg. Ezután ment el az apostolokhoz és a vénekhez, hogy próbára tegye, amit kapott. Ez az egyetlen fundamentum, ami biztos, hogy megáll. Akkor hogy van ez, amikor arra is felszólít az ige, hogy vessük alá magunkat egymásnak, és találjuk meg a nekünk rendelt helyünket Krisztus testében? Miért adott tanítókat Krisztus testének, ha nem akarja, hogy tőlük kapjuk a tanítást? Ezek fontos kérdések, és a rájuk adott válaszok meg tudnak tartani bennünket az élet ösvényén.

A leggyakrabban azokon keresztül tanít bennünket az Úr, akiket tanítókul adott az egyháznak. Másokon keresztül is szól hozzánk, akiket Ő erre rendelt a testben. Vezet bennünket azokon keresztül is, akiket vezetőnek adott a teste számára. Akik azt vallják, hogy nem hajlandóak emberre hallgatni, csak Istenre, nem fogják meghallani Istent. Ezért lesz elkerülhetetlen, hogy hajótörést szenvedjenek a hitükben. Mindamellett, nem csak az Úr igéinek a meghallása a lényeg, hanem az, hogy Őt Magát, az Igét törekedjünk meghallani.

Akkor ismerem el valakiről, hogy ő egy tanító Krisztus testében, ha az én Tanítómat látom benne, és nem csupán azért, mert tudós ember és szépen beszél. Akkor ismerem el, hogy egy ember pásztor, ha az én Pásztoromat látom benne, és nem csupán azért, mert gondoskodó, bölcs ember. Az egész célunk az, hogy meglássuk Őt, és felnövekedjünk Őbenne. Mindazáltal, ahogy Jeruzsálemnek is mondta: "Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!" (lásd Máté 23:39)

Más szavakkal, nem fogjuk meglátni Őt, ha nem látjuk meg azokban, akiket Ő küld hozzánk.

--------------------------
Fordítás: Országh György

2013. június 19., szerda

Mexikó leggazdagabb városát átadta Jézusnak a polgármester

Posted: 18 Jun 2013 04:21 PM PDT

(Mexikó)—Mexikó leggazdagabb és egyik legnagyobb városa Monterrey, amelynek a polgármestere Margarita Arellanes. A polgármester asszony, egy pásztori szövetség rendezvényén, nemrég nyilvánosan átadta a várost "a mi Urunk Jézus Krisztusnak, hogy az Ő békességének és áldásainak a Királysága megszilárduljon."

Ez a bátor szónoklat nem maradt visszhang nélkül Mexikóban.

A Christianity Today beszámolója szerint, Arellanes, aki korábban ügyvéd volt, azt mondta, gondosan odafigyelt, hogy elkerülje azokat a vádakat, miszerint össze akarná mosni az egyházi és az állami ügyeket. Ezért előzőleg megbizonyosodott róla, hogy jogilag rendben van a beszéd. Kiemelte, hogy amit kihirdetett, azt magánemberként, egyszerű állampolgárként tette, és nem polgármesterként. A keresztényeknek, természetesen, semmilyen problémát nem okozott ez a koncepció és a beszéd, sőt, örülnek neki.

Monterrey, Mexikó egyik legmodernebb és leggazdagabb városa az utóbbi években rendkívüli mértékben szenvedte el a kábítószerrel kapcsolatos erőszakot, amely rekord méreteket öltött Északkelet-Mexikóban, ahol Monterrey városa is található. Az emberrablások száma is ijesztően megugrott a városhoz tartozó környéken. A város belső részén napi egy vagy két emberrablás történik, a külvárosi területeken azonban ennél is több. Ráadásul a lakosság attól is tart, hogy a rendőrség összejátszik az emberrablókkal - 2011-ben például egy helyi rendőrőrsön 17 emberrablás áldozatát tartották fogva, emiatt a polgárok kevésbé valószínű, hogy ilyen bejelentést tesznek.

A polgármester beszédében a következőket mondta: "Én, Margarita Alicia Arellanes, átadom Nuevo León államban Monterrey városát a mi Urunk Jézus Krisztusnak, hogy az Ő békességének és áldásainak a királysága megszilárduljon. Megnyitom ennek az önkormányzati területnek a kapuit Isten előtt, aki a legfelsőbb hatalom. Elismerem, hogy az ő jelenléte és segítsége nélkül nem lehetnek valódi sikereink."

Felolvasta a 40. zsoltárt, majd a kritikákra számítva megemlítette azokat, akik valószínűleg szembeszállnak majd ezzel az odaszenteléssel. "Nevetséges, hogy egyeseket megdöbbent, ha nyíltan beszélünk Istenről. Ezzel magukról bizonyítják be, hogy intoleránsak. Viszont csendben tolerálják a gyűlöletet és a gonoszságot."

"Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őre, és emiatt mély tisztelettel és hódolattal, alázatosan arra kérem Istent, amelynek ez a közösség a tanúja, hogy lépjen be ebbe a városba, és tegye a lakhelyévé" - mondta a polgármester.

A város átadásáról szóló beszéd részlete videón: https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=UYwvE0aKb-c
- - -
A blog szerkesztőjének a kommentárja: Amikor Magyarországért és a városainkért imádkozunk, jobb lenne, ha nem pártpreferenciák alapján imádkoznánk, hanem hasonlóan komoly, komolyan vehető lépésekért, és olyan bátor emberekért, akik készek megtenni ugyanezt és hasonlókat szívből - hogy eljöjjön Isten királysága, és az Ő akarata legyen meg itt a földön, mint a mennyben. (OGy)

2013. június 18., kedd

TÁRSRA-VÁRVA

TÁRSRA-VÁRVA MUNKAFÜZET – 08.
KECSKEMÉTI JÁNOS ÉS PANNI BIZONYSÁGTÉTELE:
„HOGYAN TELJESÍTETTE BE ISTEN AZ Ő ÍGÉRETÉT – „SZERZEK NÉKI SEGÍTŐTÁRSAT, HOZZÁ ILLŐT” – A MI ÉLETÜNKBEN?” (1.rész.)

János meséli:
Hogyan teljesítette be Isten az Ő ígéretét – „szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt” – a mi életünkben?
23 éve tértünk meg. Nem hívő háttérből jöttünk. Itt – a Mahanaim Gyülekezetben – tértünk meg mindketten. Kezdettől ismertük már egymást, itt, a gyülekezetben találkoztunk össze.
Nagyszerű, missziós gyülekezetünk van, úgyhogy, mi mindig mentünk, együtt, sokan, fiúk, lányok, vegyesen, táborokba, missziózni, evangélizálni. Együtt szolgáltunk pantomim csoportban, utcai evangélizációkon, Balaton-körüli evangélizációs turnén. Nyári gyerektáborok, és hasonló megbízatások útján nagyon jó közösség alakult ki.

Mielőtt megtértünk, mindketten láttuk saját szüleink házasságát – egyikük sem vált el, viszonylag rendezett volt minden, világi mércével boldog volt a házasságuk – de, valahogy, mégsem volt számunkra olyan vonzó minta, hogy ezt akartuk volna követni.
Itt a gyülekezetben viszont beleláttunk más házasságokba is. Láttuk, hogy a gyülekezet tagjai szeretik egymást, nem válnak el. A férfiak szerelemmel szeretik feleségüket, hűségesek. Azt láttuk megvalósulni, amiről a Biblia írt.

Ezt mondtam: „Uram, ha Te vagy a házasságszerző, akkor én ezt a területet teljesen Rád bízom.” El is döntöttem, nem fogok a társ-kérdés érdekében saját magam tenni.
Osztálytársaim diszkókba jártak, bulizni, ott ismerkedtek – én nem mentem velük. Nem nagyon értették. Mondták is nekem a magukét: „pap lettél”… ezt mondták. De a gúnyolódás és az értetlenség csak lehetőséget jelentett nekem, hogy Jézusról beszélhessek velük. Szabadidőm nagy részét ez tette ki: az Úr Jézusról tettünk bizonyságot.

Panni egy rajzot mutat:
Amikor Jánossal ez történt, 17-18 éves volt, és kb. így nézett ki.

János folytatja:
Leérettségiztem. Gimis osztálytársaim életében még csak ezek voltak – bulik, lányok, járás – de amikor továbbtanultam, (szakmát tanulni mentem nyomdaipariba), ott már élettársi kapcsolatokban éltek az emberek.
Kakukktojásnak néztem ki a szemükben – én egészen más voltam. Csak néztek rám, furcsállva. Hangoztattam bibliai meggyőződésemet. Tudtam, hogy mindenki ezt az életet kívánja, igazából. Persze egyik sem vallja be. Sorra mondták az érveket – „honnan tudod, hogy ő az igazi, azt ki kell próbálni”. (Ez alatt persze az együttélést értették.)
Most, a saját öcsémen látom. Ő másfél évig élt együtt a lánnyal, akivel utána összeházasodott, de már válni akarnak. Én akkor is tudtam: más garancia kell. Nem elég, ha „kipróbáljuk”. Isten az, aki erre garanciát vállal: „szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt”.

A szakmunkásképzőben, az osztálytársaimnak is beszéltem erről.
Ebben az időben Panni is feltűnt nekem, megakadt rajta a szemem – de kértem az Úrtól, hogy ne ez legyen a mérvadó, hanem az, aki az Úrtól van, akit Ő akar adni. Nem azt akartam, amit a fiúk általában elképzelnek. Egyet akartam: „Uram, mondd meg, KI AZ! Akit Te akarsz adni, azt kérem.”

Panni még egy rajzot mutat. Ez őt ábrázolja 17-18 évesen.
Sovány. Bár szoknyában ábrázolja a kép, de valójában egy db. szoknyája volt – amúgy rövidnadrágban járt, pólóban, ingben, és rendkívül fiúsan. Két báty mellett nevelkedve – nem volt a nőiesség mintapéldánya.

János folytatja:
Én tehát az Úrtól kértem a társam. A gyülekezetben többen találtak már társra. Volt, aki kiállt, és felolvasta jegyzetfüzetéből az igéket – nekem ilyenek nem voltak. Mondhatnám azt is, hogy nekem Isten nem mondott semmit. De én nem is akartam megcsalni magamat – olyan igéket nem akartam „keresni magamnak”, amikkel becsaphatnám magam. Nem kerestem az Énekek énekéből, és hasonló helyekről. Megértettem: amelyik örökséget siettetik – az nem áldatik meg. Jézus Krisztus után a második legfontosabb döntés: ki lesz a társad! Mert örök életre szólóan kapsz társat.

Amikor valaki kiállt, és felolvasta: „akinek jegyese van, vőlegény az… és a barátja örül…” – nem voltam nyugodt. Én nem akartam ilyen igéket.

De az Úr sem ilyet adott. Nekem a Róma 8,32-ből szólt: „Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna Vele együtt MINDENT minékünk?” Tudtam, hogy ez most erre a helyzetre vonatkozik, hogy Panni lesz az én társam.

Nálam ez négy éves periódus volt, mire biztos lettem a dologban. Ennyi kellett, hogy benőjön a fejem lágya.
21 éves voltam, amikor imádkoztam egy nyáron, s éreztem, eldőlt. Eljött az idő, kimegyek Pannihoz, hogy megkérjem. Kőbányáról elgyalogoltam a Keleti pályaudvarig, s közben azon gondolkodtam, mit is fogok mondani. Panni a 11. kerületben lakott. Volt időm, bőven, hogy végiggondoljam a mondataimat.
Megálltam kapujában (nagyon meglepődött), s így szóltam: „Szia Anna. Hozzád jöttem. Bejöhetnék?”
„Hát te…?”
Amikor beengedett, a konyhában ezt mondtam: „Imádkoztam társért…” és ő egyből rákérdezett: „Akkor én vagyok?”.

Úgy mentem oda, hogy a férfiú lépései Istentől vannak – a négy éves harc után, biztos voltam. Tudtam, hogy ő a társam.
De őbenne ez nem volt még meg így. Új volt a számára. Azt mondta: „Tegyük le Isten kezébe”.

Én már 4 évet vártam. 4 évet imádkoztam. És ezt mondják, „tegyük le”. Most mondhatnád – Uram, én már négy évet vártam. De nem. Nem bántam. Jó volt ez. Jó volt tovább várni. Jó volt az Úrra hagyni. Nem bántam. „Uram, én megtettem mindent, most már a te kezedben van.”
Dr. Kováts György

TÁRSRA-VÁRVA 2

Ez a második rész - Panni bizonyságtétele:
TÁRSRA-VÁRVA MUNKAFÜZET – 08.
KECSKEMÉTI JÁNOS ÉS PANNI BIZONYSÁGTÉTELE:
„HOGYAN TELJESÍTETTE BE ISTEN AZ Ő ÍGÉRETÉT – „SZERZEK NÉKI SEGÍTŐTÁRSAT, HOZZÁ ILLŐT” – A MI ÉLETÜNKBEN?” (2.rész.)

Most Panni kapcsolódik be, és mondja el az ő oldaláról a történetet:
Az én történetem, nem 4 évvel jegyességem előtt kezdődött, hanem kb. úgy 1 évvel. János önmagában harcolgatott, anélkül, hogy én erről tudtam volna.
Nálam mi készítette elő a döntést?

Nagyon szerettem a gyülekezetbe járni, szerettem mindenhová menni, amit a gyülekezettel tettünk – missziós utak, bábozások, hajnali missziók. Plakátragasztás, traktátus-szórás.
Ismertem Jánost, de nem igazán figyeltem fel rá, egy volt a sok közül.
Egyet tudtam – ezért nagyon hálás vagyok Gyuri-pásztoréknak – jó volt, hogy fiatal korunkban kaptunk erről tanítást. Nem úgy volt, hogy sok csalódáson voltunk már túl, amikor megkaptuk a tanítást a társra-várásról, hanem időben. Ezek tábori tanítások voltak, „társra-várva” szeminárium, egy nap, fiatal korunkban.
Az alakult ki bennünk, hogy jó dolog ezt a területet Istenre bízni. Egyénileg született meg mindenkiben a döntés – legalábbis bennem megszületett: „Ezt a területet TELJESEN Istenre fogom bízni.”

17 évesek voltunk. Nem akartam férjhez menni ennyi idősen. Fiús beállítottságú voltam. Bátyjaim mellett nevelkedtem. El sem tudtam képzelni azt, hogy valaha menyasszony leszek. Felnőtté válásunk előtt voltunk. Azért is volt ilyen hosszú a történet, mert közben zajlott a felnőtté válásunk is.

De szerettem volna Istentől mindent – vágytam rá, hogy amikor házasságom lesz, milyen legyen. Elérkezett az a pont, hogy elkezdtem komolyabban imádkozni ezért. János nem nagyon jutott eszembe, de az érzés feltolult bennem, az érzés... Imádkoztam, hogy letegyem az érzéseimet, ne kezdjek el vadászni. Megnyugodtam, és Isten kezébe letettem az egészet.

Jánossal a gyülekezetben beszélgettünk, de legfeljebb annyira ismertem őt, mint a többieket, akikkel együtt szolgáltunk a gyülekezetben – nem különösebben lettünk barátok. Beszélgettünk – többet megtudtam róla – de nem „kettesben-egymással-jellegű” barátkozás volt ez.
Én úgy értem, hogy a „barátkozásba” bárki befér, nem érzi senki magát zavarónak ebben. Az „udvarlás” pedig az, amikor már ki akarom vonni a másikat, és kettesben lenni vele – ez már egy másik téma.
A jegyességig nem is volt udvarlás a mi életünkben.

Amikor eljött, hogy megkérje kezemet, nem voltam erre felkészülve.
Éppen kint gyomláltam a kertben, hatalmas volt a gaz, fürdőruhában voltam, és pólóban, izzadtan, 40 fokban. „Felveszek valamit” – mondtam, és, hogy – „Gyere be”.
Leültettem a konyhában, kapott valamit – talán egy málnát – inni, és néztem rá. Kínos helyzet volt – vajon miért jött? Elmondta.
„Tényleg?” – ennyi volt a kérdésem. Utána őszintén elmondtam neki – „nekem ez új”. Nem mondtam neki teljesen nemet. Ezt mondtam: „Fogalmam sincs. Egyet lehet tenni. Letesszük Isten kezébe, és imádkozunk. Ha Isten mutat valamit, majd megbeszéljük.”

Akkor, ezek után, bement a szobámba, és megnézte a könyveimet. Otthon érezte magát. János mindenhol otthon érzi magát. És mindenhol megnézi a könyveket.

Ez volt nyár legelején. Jöttek a táborok, gyülekezeti, gyerektábor, stb. eltelt így a nyár. Utána ősztől Kecskeméten kezdődött az iskolám. Megegyeztünk abban, hogy imádkozni fogunk. Úgyhogy imádkoztam.
Azt imádkoztam, hogy ha igen, akkor igen, ha nem akkor nem. Valamelyiket tudjam meg. Nem voltam szerelemes Jánosba, úgyhogy mindegy volt számomra. „Ha igent kapok, akkor ennek nyilván nagyon nyomós oka van, és akkor biztos meg fogom majd szeretni” – gondoltam – „ha nem, akkor mindegy”.

Azután eljött egy házasságkötés a gyülekezetben. Ezen a napon Annával (Gyuri-pásztor feleségével) beszélgettünk. Megkérdezte, én „hol tartok”. (János Gyuri-pásztorral imádkozott ezért a dologért.)
Anna rám kérdezett: „mi van”.
Előtte volt már „valami”, csak még nem kezeltem. Isten azt mondta belül, nagyon világosan, nem hallható hangon: „az Úrtól vannak a férfiú lépései”.
Mivel nem voltam érzelmileg befolyásolva, tudtam, hogy ezt Isten mondta, mert pontosan olyan módon tette, és olyan hatással volt rám, mint amikor megtérésem előtt osztálytársam bizonyságot tett nekem, és beszélt velem az Úr dolgairól, és elhallgattam volna sokáig. Akkor egy olyan érzés volt bennem, mintha valaki egy pecsétet nyomott volna arra, amit mondott: EZ IGAZ. Ez a Szent Lélek volt. Később tudtam meg, hogy ez a Szent Lélek, de egy biztos volt bennem: Teljesen mindegy, mit döntök, éreztem belül, hogy megtérek-e, vagy sem – de amit hallottam, az igaz. Ez volt bennem: „EZ IGAZ”. Ez mintha egy nyomós pecséttel lepecsételték volna.
És most ugyanez volt – „az Úr részéről IGEN”.
Most jöttem én. Most következett az én részem. „Hogy mondhatok igent egy embernek, akibe nem vagyok szerelmes és amúgy sem tudom, hogy mit jelent menyasszonynak lenni?”

Találkoztam vele augusztusban. Elmondtam neki augusztus végén, hogy igen, az Úr mondta, de bennem nincs semmilyen érzés.
Ekkor indult el a levelezés. Nem ilyen klasszikus „szerelemes levelezés” volt – (ma is te jutottál eszembe, éjjel-nappal rád gondolok, stb.) – nem. Megismertem benne a szívét, a legbensejét. Bennem az volt, hogy egész életemet az Úrral akarom leélni – és amit megismertem belőle, az Úrral való legbenső kapcsolata, a szíve, amit az Úrral él. Megismertem a szívét. Erre volt szükségem, hogy beleszerethessek. Beleszerelmesedtem. Jó volt nekünk ez a levelezés, többet jelentett, mint a kettesben való sétálgatások – nekem arra volt szükségem, hogy belülről meggyőződjek, hogy megismerjem az Úrral való kapcsolatát.

Ez után szüleimnek is elmondtuk – bár előtte, már anyukámnak elmondtam a „készülődést”. Azonban a bátyáim még nem tudták. Éppen kocsonyát evett a bátyám – előtte még egy fiút nem látott körülöttem – amikor azt mondtam, hogy „most eljön a vőlegényem”, és megakadt a torkán a kocsonya.

Az Úrért üldözéseket kell kiállnunk – de ez többnyire nem abban áll, hogy géppisztollyal kergetnek a hitetlenek – sokszor a családon belül kemény szívvel találkozunk. El nem fogadással. Bolondnak néznek.
De nem baj. Ez van. Az Úrtól van – és én döntöttem. Úgyhogy ez van.
Hosszú jegyességünk apukámat győzte meg. „Ha ennyit kitart egy kapcsolat” (Amerikában töltöttem egy évet, teljesen egyedül) – meggyőző volt számára.

Érdekes – egy család nem garancia arra, milyen lesz a gyerekek házassága. Szüleim nem váltak el, Jánoséi sem, de nem az Úrban voltak.
Előtte nem is akartam házasságot kötni.
A mi életünk az egyetlen a családjainkban, akik megmaradtunk ezen az alapon, hűségesek vagyunk, normálisak az érzelmi megoldásaink, nem a válás szélén, hosszú kiabálások után békülünk ki esetről-esetre. Tele van ilyenekkel a családunk – mindkettő bátyám váltott már. Le kell, essen a tantusz – a fundamentumot megtalálni, ráépíteni az életünket egy ilyen mozdíthatatlan fundamentumra, ez a házasság alapját is megadja.

Őszinte voltam Istennel szemben, és magammal szemben is. Ez volt a legjobb befektetés.
Ha odaadtad az életedet az Úrnak – akkor kész. Ha rábíztad, akkor nem kell félni attól, hogy mégsem működik, az Úr mégsem fog válaszolni. Ő nem játszik veled. Nem arra megy ki az egész, hogy találgass: „Ő szólt-e, vagy mégsem”; hanem az Úr akar szólni, méghozzá úgy, hogy halld. Akar szólni. Akarja, hogy halljad meg. Ígérete – „az én juhaim hallják az én szómat”. Ez történt. Az ember becsületes, őszinte – mindenképpen jó úton halad. Mert az Úr AKAR segítőtársat szerezni.

János még kiegészíti két dologgal:
Isten nem kényszeres, és minket sem kényszerít.
Angolt tanított egy lány nekem – belém villant: „Uram, ne ő legyen a társam. Persze, Uram, bármit, amit akarsz, de – mondtam – csak ne őt”.
Isten nem kényszeres. Nem fog rád kényszeríteni valakit, akit nem tudsz szeretni. „Ez már csontomból való csont, … húsomból való hús!”.

Sok jó könyvet olvashatsz – nem közvetlenül a házasságról, de ha figyelsz, látod a házasságokat is. Smith Wigglesworthről, a „hit apostoláról” is olvashatsz – tüzes felesége volt.
Életében volt egy meghidegülő periódus. Jól ment az üzlete, de Isten már nem volt olyan fontos a számára. Felesége ugyanolyan tűzzel ment istentiszteletre. Megfenyegette a feleségét – ki fogja zárni otthonról, ha továbbra is elmegy a gyülekezetbe. Felesége bátran ment továbbra is. S a férj valóban kizárta a feleségét.
Angliában éltek. A férj az első ajtót bezárta felesége előtt – de nem vette észre, a hátsó ajtó nyitva maradt. Másnap reggel a férj arra ébredt, hogy felesége vidáman, szeretettel készítette a reggelit a számára. Derűs volt, egy szóval sem hánytorgatta fel férjének, amit vele tett. S a feleség visszanyerte a férjét az Úrnak ezzel a tűzzel és szeretettel.
Ez az asszony egyszer ezt mondta férjének, aki így fogalmazott: „Én vagyok az úr ebben a házban, én parancsolok!” – „Te a férjem vagy, de az Uram, az Jézus Krisztus.”
Énbennem is ez a vágy élt: „Mindenkinél jobban, Uram, Téged szeressen!” – ez volt a vágy bennem. Amikor egy menyegző után mentünk haza, valaki megkérdezte: „És te milyen társat akarsz?” Erre a történetre is gondolva, ezt válaszoltam: „Olyat, aki az Urat szereti a legjobban! Ez a legfontosabb. A többi mindegy. Tőlem lehet sánta is, ha erről lenne szó, ez nem annyira fontos.” Erre megrökönyödött. De tényleg ez volt a legfontosabb.

Még annyit tennék hozzá, hogy János, és Panni évtizedes házasok, szeretik egymást, gyermeküket az Úrral együtt nevelik, sok misszióban, rengeteg missziós bevetésben együtt vettek részt és támogatták egymást. Isten megáldotta Pannit több tucat csodálatos új énekkel, dicsőítő dalokkal, és gyerekeknek szóló evangélizációs és hitépítő énekekkel is, és Jánost is megáldotta azzal, hogy részt vehetett és vehet gyermekek, fiatalok és felnőttek százainak, (nem túlzás: ezreinek) elérésében az evangéliummal. Börtönben, a Palánta Gyermekmisszióban, utcán és intézményekben egyaránt. Életüket azóta is az Úr Jézussal élik, és nem bánták meg, amit fiatalkorukban eldöntöttek és megharcoltak. Velük együtt bíztattunk mi is Téged: kövesd példájukat, és légy áldott, élj boldog házasságban. Ámen.
Dr-Kováts György 

2013. június 16., vasárnap

Jézus, az utolsó Ádám




Derek Prince - Jézus, az utolsó Ádám 11. Most, hogy megértsük a különbséget a bűn, mint egyesszám és a bűnők, mint többesszám között, vizsgáljuk meg az 1 János levél 1,7-10. verseit. Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van,közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának a vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük Őt, és az Ő Igéje nincsen mibennünk. Tehát a 7-8-as vers a bűnről szól, a 9-10-es vers pedig a bűnökkel, a bűnös cselekedetekkel foglalkozik. Először nézzük meg a 10-es verset. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, azt mondjuk, hogy nem követtünk el bűnös cselekedeteket, akkor mit teszünk? Istent hazuggá tesszük. Miért? Mert Isten azt mondta, hogy ezt tettük. A Róma 3,23 azt mondja, hogy mindnyájan vétkeztek, mindnyájan bűnös cselekedeteket követtek el. Ha én azt mondom, hogy nem tettem, akkor Istennel vitatkozom. Azt mondom Istennek, hogy Ő hazug. Mert Isten azt mondja, hogy mindnyájan vétkeztek. Ez a bűn. Mi a gyógyszer a bűnre? A bűnbocsánat. Ő hű és igaz, hogy megbocsássa a mi bűneinket. Ez lehetővé vált számunkra az engesztelésben az Ésaiás 53,5-ös verse alapján. A bűnbocsánat, a békesség, a kiengesztelődés. Most visszamegyünk az 1 János 1,7-re: Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. A bűn a romlottságától, szennyétől, mocskától. János azt mondja ebben a vonatkozásban: 1 János 1,8: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk. Itt nem arról van szó, hogy elkövettünk-e bűnös cselekedeteket, hanem arról, hogy a bűn természete bennünk van-e. Hadd mondjam ezt: nem azért leszek bűnös, mert bűnös cselekedeteket követek el, hanem épp fordítva. Mert bűnös vagyok, azért teszek bűnös cselekedeteket. Előbb a természet van, és a cselekedet csak abból jön. Isten ezzel elbánt. Nemcsak a bűnös cselekedetekkel bánt el - bár azokkal is - hanem a bűn természetével is. Az ember természetes értelemmel nem tudja felfogni a bűnnek a valóságát és nem tudja azonosítani, de a bűn valóság. A törvény fő célja az volt, hogy nyilvánosságra hozza a bűn természetét, nem az, hogy az embert megigazítsa. Azt mondja, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. Tehát a törvény célja az, hogy az igazi bűnösség világosságra jusson, - mert a bűn olyan, mint a Sátán. Szeret elbújni, elrejtőzködni, befedezni magát, egy másik nevet felvenni, más látszatban szépnek, jónak, vallásosnak tűnni, de amikor az Ige és a Szent Szellem együttműködik és behatol a belső természetbe, akkor valamit kihoz, valami szörnyű utálatosat, torzat, tisztátalant, lázadót, és ez a bűn. Van egy prédikátor, Finney, aki jobban ismerte, értette a bűnt, mint más prédikátorok. Azt mondta, hogy ha egy bűnös megkaphatná az igazi látást magáról, akkor nem tudná ezt túlélni. Én hiszem ezt. Isten nem azzal kezdi, amikor a bűnös jön bűnbocsánatért, hogy megmutat neki mindent magáról, addig sok év telik el. Minél inkább ismerem az Urat, annál jobban rájövök, hogy belül milyen mély belső bűnösség van az emberben. A bűn sokkal valóságosabb számomra, mint harminc évvel ezelőtt. Ez Isten Szelleme által az Igéből adott kijelentések, megvilágosítások sorozatának eredménye. Semmi más a világmindenségben nem tudja a bűnt megmutatni, csak Isten Igéje, ezért a Biblia egészen más, mint bármely más könyv. Én nagyon sokáig tanulmányoztam filozófiát. Foglalkoznak ezzel a problémával, de egyetlen egy sem tudott a gyökerekhez eljutni. Egyetlen egy könyv van, ami a probléma gyökerét megmutatja, az a Biblia. És mi a gyökér? A bűn. És mi a gyógyszer? A kereszt. Jézus bűnné lett bűnösségünkkel.

....Egyszer neked is el kell számolnod


















....Egyszer neked is el kell számolnod,és azon a napon,bizony lesz néhány megválaszolandó kérdés...
Nem az lesz a fontos hogy milyen autód van,hanem az,hogy hány embert vettél fel az autódba....
Nem az számít majd, hogy mekkora házad volt,hanem az,hány embernek adtál otthont....És akkor már nem a ruha tesz téged,hanem az a tudat,hogy mennyinek segítettél felöltözni...
És akkor már nem számít se pénzed,se aranyad,de számít,hogyan éltél azért,hogy azokat megszerezd....
És ott nem az lesz a kérdés,mi volt a munkád,a kérdés az lesz,tettél-e elegendő jót....
Nem az lesz a fontos,hány barátod volt,hanem az,hogy te hány embernek voltál igaz barátja...A bőröd színe és a külsőd akkor már nem lesz fontos,de a mosolyod és a szemed csillogása elárulja majd ki vagy..

2013. június 15., szombat

HAGYD, HOGY JÉZUS GYÓGYÍTSON RAJTAD KERESZTÜL!

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árthat nékik: betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak. (Márk 16,17-18)

HAGYD, HOGY JÉZUS GYÓGYÍTSON
RAJTAD KERESZTÜL!

Kenneth Copeland tanítása a
Believer’s Voice of VICTORY 2006. februári számában

Ha valóban hívő vagy, akkor előfordult már, hogy szeretted volna beteg emberekre tenni a kezedet, és látni őket meggyógyulni. Előfordult, hogy könyörület támadt benned valaki iránt, akit szörnyű betegség sújtott. Előfordult, hogy szeretted volna megérinteni őket, és azt mondani: „Gyógyulj meg, Jézus nevében.” 

Egyszerű az oka. Mélyen a szívedben tudod, hogy erre vagy elhívva. A szellemed megérti, még ha az értelmed nem is, hogy hívőként Istentől elrendelt megbízásod, hogy a kezedet a betegekre tedd, és lásd őket meggyógyulni. Jézus követésére vagy elhívva, és Ő minduntalan betegeket gyógyított. Ez nagy része volt a munkájának, amikor a földön járt.
Mielőtt elment, továbbadta ezt a munkát. És nem csak elhívott szolgálóknak vagy olyan apostoloknak és evangélistáknak adta tovább, akik teljes idejükben szolgálnak, hanem minden egyes kereszténynek. Minden hívőnek továbbadta a szolgálatát, amikor így szólt: „Aki hisz énbennem, az is cselekszi azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik annál; mert én az én Atyámhoz megyek” (János 14,12). 

Hívők, akik nem hittek

Ennek az igének a fényében el kell gondolkoznunk azon, hogy miért olyan kevés keresztény hatékony a kézrátételben napjainkban. Miért nem gyógyul meg több ember Jézus nevében?
Azért, mert többnyire nem teljesítettük az egyetlen feltételt, amelyet Jézus említett, amikor azokat az utasításokat adta nekünk: Nem hittünk.
Szinte hallom, ahogy egyesek megbotránkozva morognak: „Hogy mondhatod ezt, Copeland testvér? Minden keresztény hisz Jézusban. Mindannyian, akik igazi újjászületett keresztények, Isten gyermekei vagyunk, Őbenne hiszünk, mint személyes Megváltónkban és Urunkban.”
Igen, hála Istennek, ez így van – és ennek köszönhetően sok jó dolgot kaptunk már. Ez a hit például levett bennünket a pokolba vezető útról, és a menny felé irányított minket. Bűnbocsánatot nyertünk és békességet a szívünkben. De ettől még nem váltunk a gyógyítás mennyei követeivé, amelyeknek Jézus szánt bennünket.
Ahhoz, hogy ez megtörténjen, többet kell tennünk annál, mint egyszerűen elhinni, hogy Jézus Isten Fia. El kell hinnünk a teljes üzenetet, amelyet hirdetett. Azt az üzenetet, amelyet gyakorlatilag mindenhol prédikált, ahol járt. Az üzenetet, amelyet szülővárosában, Názáretben szólt a zsinagógában, ahogy a Lukács 4 leírja: 

…beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez volt írva: Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az Evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a megtört szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét (16-19. vers). 

Jézus Isten Fia volt, és most is az. De vedd észre, hogy nem erről prédikált Názáretben. Azt hirdette, hogy felkent. Azt hirdette, hogy Isten ereje Őrajta volt, hogy gyógyulást, szabadulást, a szemek megnyílását és szabadságot hozzon az embereknek az életük minden területén. Azt tanította, hogy azért volt felkenve, hogy teljessé tegye őket szellemi, fizikai, anyagi és szociális értelemben.
Nem csak egyszer vagy kétszer hirdette ezt, hanem következesen, újra és újra, mindenfelé, amerre járt. Ezért Jézus keresztre feszítése és feltámadása után Péter ugyanezt az üzenetet szólta a pogányoknak, akik Kornélius házában gyűltek össze. Prédikálta „azt az Igét, melyet elkülde az Izrael fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által: Ő mindeneknek Ura. Ti ismeritek azt a dolgot… A názáreti Jézust, mint kené fel Őt az Isten Szent Szellemmel és erővel, aki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög elnyomása alatt voltak, mert az Isten volt Ővele” (Csel. 10,36-38). 

A valódi Evangélium üzenete

Péter nem csak azt mondta el azoknak az embereknek, hogy Jézus Isten Fia, aki azért jött, hogy megbocsássa a bűneiket. Azt mondta, hogy Jézus azért jött, hogy békességet hirdessen. A békesség szó héberül shalom, és a jelentése „semmi nem hiányzik, és semmi nincsen eltörve”.
Péter azt is elmondta, ahogy Jézus a Lukács 4-ben, hogy Jézus fel volt kenve a Szent Szellem erejével, hogy meggyógyítson mindenkit, aki az ördög elnyomása alatt volt. Vesd össze ezeket a gondolatokat, és meg fogod látni, hogy mi a valódi, igazi Evangélium üzenete.
Az üzenet a következő: Jézus fel volt kenve Isten erejével, hogy kipótolja mindazt, ami hiányzik az életedben, és megjavítson mindent, amit az ördög összetört a szellemedben, lelkedben, testedben!
Az elsődleges oka annak, hogy manapság kevés a gyógyulás a Gyülekezetben, az az, hogy a legtöbb keresztény nem hitte el ezt az üzenetet – és még kevesebben prédikálták! Hazugságokat hittek el, mint például, hogy Isten a betegséget arra használja, hogy megtanítson bennünket valamire; a csodák ideje véget ért az apostolok korával; vagy soha nem tudhatod, Isten mit fog tenni.
Jézus nem mondott semmi ilyesmit! Tisztán értette, hogy az ördög – nem Isten – a betegség szerzője. Az ördög – nem Isten – a problémák forrása. Hitte, és bátran hirdette az embereknek, hogy Isten kenete, amely Őrajta volt, pontosan azt fogja tenni, amit az Ésaiás 10,27 mondott: eltávolítja a terheket, és összetöri az igákat, amelyeket az ördög arra használt, hogy az embereket elnyomja.
Ha betegekre akarjuk tenni a kezünket, és látni akarjuk őket meggyógyulni, ezt az üzenetet nekünk is el kell hinnünk, és prédikálnunk! 

Jézus felkent, és te is

Mi több, el kell hinnünk, hogy ugyanazzal a kenettel vagyunk felkenve, mint Jézus.
Tudom, hogy ez meglepő gondolat, de a Biblia szerint egyértelműen igaz. Az Ige azt mondja, hogy mi Őbenne vagyunk, Ő bennünk, és mi az Ő nevét használjuk. Továbbá, „az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad” (1János 2,27) és „amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban” (1János 4,17),
Ha nehéznek találod, hogy így gondolkozz, akkor gondolj erre a következő módon. Amikor újjászülettél, Krisztus Testének a részévé váltál. A Krisztus szó valójában „Felkent”-et jelent. Ezért te Jézus saját kenetének részese lettél. Egy felkent sejt lettél az Ő felkent Testében.
A tudósok megfejtették, hogy az emberi test minden sejtje hordozza az adott ember összes DNS-ét – az ember minden sajátosságának és tulajdonságának genetikai lenyomatát. Mindegyik sejted tartalmaz egy kis verziót belőled.
Ugyanígy, hívőként Isten DNS-e van a szellemedben. Magának Jézusnak a felkent DNS-e van a bensődben. Ahhoz, hogy ezzel a kenettel szolgálj mások felé, el kell ezt hinned, mert a hit kapcsol össze bennünket – és azt, akire a kezünket tesszük – a kenettel.
A bizonyíték erre a vérfolyásos asszony, aki hittel kinyúlt, és megérintette Jézust. Jézus nem is tudta, hogy az asszony ott van. Nem szándékosan árasztotta ki a gyógyító kenetet feléje. De amikor az asszony hittel megérintette Őt, a Jézusban lévő kenet elkezdett áradni. Jézusból áradt az asszonyba. „Lányom,” mondta neki, amikor észrevette, hogy az asszony mit tett, „a te hited megtartott téged” (Lukács 8,48). 

Szeress mindig, és ne félj

„Igen, tudom, hogy ez mind igaz,” mondod talán, „de egyszerűen attól félek, hogy nekem nem fog működni. Félek, hogy ráteszem a kezem valakire, és nem kap semmit.”
Ha félsz, akkor valószínűleg semmit nem fognak kapni, mert éppen úgy, ahogy a hit összekapcsol a kenettel, a félelem leállítja a kenet működését. Ezért volt az, hogy miután a vérfolyásos asszony meggyógyult, Jézus Jairushoz fordult – akinek éppen akkor mondták, hogy a lánya halott –, és azt mondta: „Ne félj, csak higgy” (50. vers).
Lényegében azt mondta Jézus: „Ha a félelemnek engedsz, nem sokat tehetek a lányodért. Ezért ne engedj annak. Inkább maradj hitben.”
Amennyiben hatékonyan akarjuk közvetíteni Jézus kenetét a betegek gyógyítására, akkor ugyanezeket az utasításokat kell követnünk. Vissza kell utasítanunk a félelmet. Egyszerűen hinnünk kell.
Hogyan tesszük ezt? Úgy, hogy szeretetben járunk.
A Biblia azt mondja, „A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4,18). Ezenkívül az 1Korinthus 12,31 szerint a szeretet a legkiválóbb út, hogy a Szent Szellem erőajándékaiban működjünk, mint például a gyógyulásban.
Könnyen látható, hogy ez miért igaz. Amikor azzal vagyunk elfoglalva, hogy másokat szeressünk, akkor nem félünk semmitől, mert nem magunkra gondolunk, hanem a másikra. Nem foglalkozunk azzal, hogy mit fognak mondani rólunk, ha nem nyilvánul meg azonnal a gyógyulásuk. Ahhoz, hogy ezzel foglalkozzunk, túlságosan elmerülünk abban, hogy áldás legyünk számukra.
Amikor szeretjük az embereket, akkor a hitünk (ami közvetíti a kenetet) nagymértékben kiárad, mert a hit szeretet által munkálkodik (Galata 5,6).
Tehát szeress mindig. Ne félj. Majd lépj ki hitben, és töltsd be az elhívást, amit Jézus adott neked a Márk 16-ban. Bátran beszélj másoknak Jézus kenetéről. Tedd rá a kezed a következő beteg emberre, akihez a Szent Szellem vezet.
Ne oltsd ki a vágyat, amit Isten beléd helyezett, hanem „gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van. Mert nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét” (2Timótheus 1,6-7).
Menj, tedd a kezedet a betegekre, és hagyd, hogy Jézus gyógyítson rajtad keresztül! forrás: békevár.hu

A gadarai megszállott meggyógyítása




Márk 5:1  És menének a tenger túlsó partjára, a gadarénusok földére.
Márk 5:2  És amint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt,
Márk 5:3  Akinek lakása a sírboltokban vala; és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
Márk 5:12  És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
Márk 5:13  És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren; és belefúlának a tengerbe.

A gadarai megszállott meggyógyítása mindenki szemében nagy csoda lehetett, mert az ilyen "betegekkel" akkor sem tudtak mit kezdeni. Ilyenkor már nem használ sem a meggyőzés, sem a nyugtató, sem a kényszerzubbony, sem a lánc, sem a rács.
kire kimondják azt, hogy: "megszállott", arról mindenki tudhatja, hogy ez mit jelent: Lefoglalt az ördögi erők számára. Tudjuk, hogy a megszálló ma is ugyanazt a jól bevált pókhálómódszert alkalmazza. 
Csapdát-állit az embernek, beetetve odacsalogatja, majd visszavonulva elrejtőzik és végtelen türelemmel vár. Az alkalmas pillanatban viszont hihetetlen gyorsan aktivizálódik, először belegabalyítja, majd villámgyorsan megkötözi, és végül könyörtelenül megöli áldozatát. 
Így épülnek le és lesznek fokozatosan áldozatok azokból, akik többek között a következő "pókhálócégérek" vonzáskörzetébe tévedtek:
Pénz, siker, alkohol, kábítószer, dohány, szerencsejáték, ördögi zene, kártya, romboló hatású filmek és Internet-szennylapok, ( akció, horror, thriller, porno filmek kedvelői stb.) babonaság, okkultizmus, természetgyógyászat... stb. Minél mélyebbre kerülnek a bűnben annál reménytelenebbek, mert az ördög minden eszközt bevet, gyilkos célja érdekében.

Én Vagyok a Jó Pásztor

Ján 10:14  Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,
Ján 10:16  Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.


Luk 15:4  Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
Luk 15:5  És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
Luk 15:6  És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nekik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala.
Luk 15:7  Mondom néktek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz [ember]en, akinek nincs szüksége megtérésre.

Jézus Krisztus a jó pásztor. Senki más nem tud legeltetni. Senki más nem tudja adni azt, ami kell, amire szükségünk van.
Bizonyára látják azokat a természeti filmeket, amelyek az állatok életét mutatták be. Figyelem azokat a vadállatokat, amelyek a sztyeppén vannak. Nekik nincs pásztoruk, ők "szabadok". Figyeljük meg a zebrákat, antilopokat, bármilyen állatot, a fülük hegyes és állandóan hallgatóznak, milyen nesz jön feléjük. A szemük állandóan riadtan néz a messzeségbe, hogy mikor tűnik elő leopárd, gepárd vagy valamilyen ragadozó. Az orruk pedig állandóan a levegőt szimatolja, hogy a szél hoz-e feléjük vadállat szagot.
Nem tudom, látott-e valaki legelésző bárányokat? Ott ilyeneket nem látunk. Miért nem figyelnek a szagokra, hangokra? Azért, mert van pásztoruk, és elég, ha ő figyel. És a juhok, mintha tudnák, hogy ha Ő a mi pásztorunk, mi rábízhatjuk magunkat. Ő gondoz, vezet bennünket, gondoskodik rólunk. Mert gondja van reájuk.

És végül a jó pásztor beviszi az övéit. Nemcsak kihozza valahonnan, nemcsak vezeti, gondozza, ápolja egy életen keresztül, hanem azt olvassuk Ezékielnél: beviszi a saját földjükre. Mit jelent ez? Úgy értettem meg, hogy beviszi őket az otthonukba. Mit jelent számunkra az otthon? Azt jelenti: ahol jó lenni, ahol tárgyaim vannak, ahol elfoglalom magam, ahol szeretek lenni, mert békességben vagyok.
Tapasztaltam sokszor időseknél, hogy nem akarták otthagyni az otthonukat, hanem ott akartak meghalni, mert annyira szerették azt, ahol egy egész életen át éltek. Ezt jelenti számunkra az otthon, ahol igazán otthon vagyok. A jó Pásztor azt ígéri: otthont biztosít a számodra. Ez az otthon pedig Isten igéje szerint kettő. Tulajdonképpen egy, de mivel itt még testben vagyunk, ezért kettő: az egyik a gyülekezet közössége az az otthon, ahova az Úr Jézus beviszi az övéit. Ezért, aki gyülekezethez nem tartozik, az Jézus Krisztushoz sem tartozhat.
Jézus hova visz be bennünket? Hova vitte be az első hívőket, a pünkösd után megtért atyafiakat? A gyülekezetbe. Ezért olvassuk: nőtt a gyülekezet száma az üdvözülők seregével. Aki elfogadta az Ő váltságát, aki megtért, újjászületett, az mind a gyülekezet közösségébe ment, ahol imádkoztak, úrvacsoráztak, igét hallgattak, tanultak, egymást segítették. Ez a földi otthon.
Pál apostol, amikor megtért, rögtön a hívőkhöz megy. Csodálkoznak. Ez az ember? Erről azt halljuk, hogy... Nem érdekes, mit hallotok róla. Isten azt mondja: az a lényeg, hogy én mit mondok róla. És befogadják, és Pálnak ott lesz az otthona.
Van egy mennyei otthon, ahova, ha itt az időnk lejár, beléphetünk az Úr Jézus Krisztusért. Azért, mert Ő mondta: helyet készített ott nekünk, s lefoglalta számunkra, az Ő bárányai számára azt a helyet, ahol Ő egy örök életen keresztül legelteti, védi őket. Ahol a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség, ahol nem lesz könny, fájdalom, halál, gyász, betegség, kín. Ahol csak örökös öröm van. - Így mondja a Jelenések könyve.
Ezért felteszi nekünk a kérdést: ha valóban pásztorodnak tartod az Úr Jézus Krisztust, ezekre a kérdésekre válaszolj: Kivezetett-e Ő igazán téged? Rá bíztad-e magadat akkor, amikor azt mondta: jöjj ki, vagy pedig köt s lehúz még régi csüggedésed. Vajon Jézus Krisztus vezet-e téged csendes vizekhez, füves legelőkre? Vajon el tudod-e mondani, hogy az Ő ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre, a kegyességre való. Nem szűkölködöm semmiben, mert az Úr az én pásztorom. Tudod-e, hogy Ő bevezet téged a gyülekezet közösségébe. Tudod-e, hogy bevezet téged ebbe a meleg fészekbe. Egyszer majd bevisz az Ő szerelmes Fiának országába, a mennyei hajlékba.
El tudod-e mondani: az Úr az én pásztorom. Nemcsak sokaknak pásztora az Úr Jézus Krisztus, hanem az enyém is azért, mert meghallottam az Ő hangját, felismertem benne Isten kizárólagos szeretetét és hívását, és átadtam magam neki, mert ellenállhatatlan vonzással vonzott engem. Ezért az Ő legelőjének népe és nyájának juha vagyok én is. Ő vezet mindhalálig, Ő az én pásztorom is.