Oldalak

2013. szeptember 26., csütörtök

NÉGY MEGLEPŐ TÉNY A MESSIÁS SZEMÉLYAZONOSSÁGÁRÓL



TISA BÖAV


“A babilóniaiak i. e. 586. áv 9-én rombolták le Salamon Templomát. 655 évvel később a rómaiak ugyanezen a napon pusztították el a Második Templomot. A zsidóság emlékezetén gyógyíthatatlan sebet ejtett a nemzetet ért két legnagyobb csapás végzetszerű véletlen egybeesése.” (Herman Wouk)

A Második Templom lerombolásával nem pusztán népünk 2000 éves száműzetése vette kezdetét, hanem egy másik fontos időszak végképp lezárult. A zsidó történelemnek az a néhány évtizedet keretbe záró időablaka, melyben Dániel próféta jövendölése szerint a Messiásnak el kellett jönnie. Tévedett volna a próféta?



NÉGY MEGLEPŐ TÉNY A MESSIÁS SZEMÉLYAZONOSSÁGÁRÓL


írta: Susan Perlman




  "Miért késlekedik a Messiás? Mikor jön már?" E kérdések  nyugtalanították az ifjú rabbi, Leopold Cohn elméjét. A talmudi időszámítás szerint, a Messiásnak már régen el kellett volna jönnie; mégis el kellett szenvedni a száműzetést, amely a zsidó élet legfájdalmasabb, a mai napig magyarázatra szoruló ténye. Lehetséges, hogy a Messiás eljövetelének ideje elmúlt, és az ígéret nem teljesedett be? E komoly aggodalommal szívében döntött úgy a rabbi, hogy elkezdi tanulmányozni a Próféták eredeti előrejelzéseit, ám a puszta gondolat félelemmel töltötte el, mert a rabbik tanítása szerint: „átkozottak annak csontjai, aki a végidővel kapcsolatban számításokat végez." S így történt, hogy remegő kezekkel, minden pillanatban mennyei villámcsapásra várva, de ellenállhatatlan vágyakozással a szívében kinyitotta Dániel próféta könyvét, és olvasni kezdte.1

  Manapság talán csodálkoznak némelyek, hogy mire ez a sok aggodalmaskodás a Messiás körül. Hiszen elég messzire jutottunk nélküle. Tényleg szükségünk van a Messiásra? Talán az a vágyakozás nem más, mint gyermekded reménykedés egy olyan hős eljövetelében, akiről népünk jelentős része régen lemondott már. Sokaknak a Messiás személye alig tűnik többnek, mint a Mikulás vagy a Superman ősi zsidó változata. De ne veszítsük szem elől azt a mélyebb érzést, azt a "komoly aggodalmat", amit a fiatal rabbi érzett. A szívét átjáró fagyos félelmet a maga egyszerűségében így fogalmazta meg: „Lehetséges, hogy a Messiás eljövetelének ideje elmúlt, és az ígéret nem teljesedett be?”
Mi vehette rá ezt az ifjú embert, hogy leküzdje rettegését a rabbinikus átoktól, mely azokat sújtotta, akik ilyen dolgok kiszámításával merészelnek foglalkozni? Talán egy nagyobb félelem annak nemtudásától, vagy attól az állandóan jelenlévő gondolattól, hogy az Örökkévaló megígért valamit, s megszegte azt. Hiszen a héber Biblia valóban előre jelezte, hogy a Felkent  egy meghatározott időkereten belül fog eljönni, ám ha mégsem jött el, milyen más következtetésre juthat valaki? Egy Messiás, aki sosem jön el, talán nem akkora ügy. De ha az Isten részletekbe menően beszél az ígéreteiről, majd éppen ezen részletek alapján bizonyul hazugnak, akkor ez félelmetes, ha nem tragikus függetlenül attól, hogy vallásos-e valaki, vagy sem.
A zsidó Biblia a következő kifejezésekkel jellemzi az Örökkévalót: mindentudó, leghatalmasabb, igaz, jó és hitelt érdemlő. De mi a helyzet akkor, ha Isten mégsem ilyen? Mi történik, ha Isten valóban él, de hazug és csaló? Ezek a kérdések rávehetnek egy bátor embert arra, hogy megvizsgáljon egy ilyen rémisztő lehetőséget is. És Leopold Cohn pontosan ezt akarta több mint száz évvel ezelőtt megtenni.
Nem ő volt az egyetlen, aki tökéletesen megértette a prófétai utalásokat, amelyek a Dániel 9-ben vannak lejegyezve. Egy másik fiatal zsidó, Rachmiel Frydland is birkózott a szakasz értelmezésével és a prófétai menetrend bonyolultságával. Jól ismerte a Talmudot és a Misnát, s ő is megértette, hogy kell némi bátorság, ha tanulmányozni akarja Dániel próféta könyvét:
 A zsidó emberek csak elvétve tanulmányozzák Dániel könyvét, mert sok rabbinikus zsidó a megtévesztés csapdájába esett, miközben megpróbálta a Dániel próféta által említett "időszakokat" értelmezni. Sokan annyira eltévelyedtek, hogy elkezdtek hamis messiásokban hinni, és emiatt a talmudikus zsidók bírálták azokat a diákokat, akik a Messiás eljövetelének időpontja miatt tanulmányozták Dánielt. A vallásos zsidók azonban tudták, hogy ez a könyv több kijelentést ad a Messiásról, mint a többi.2

Cohnhoz hasonlóan, Frydland is leküzdötte félelmeit és bizonytalanságait, s elkezdte tanulmányozni ezt a titokzatos szakaszt. Milyen felfedezést tett ez a két férfi?

ELSŐ TÉNY: A Messiás megjelenése egy konkrét időponthoz kapcsolódik.
MÁSODIK TÉNY: A Második Templom még állt, amikorra e konkrét időpont tehető.
HARMADIK TÉNY: A Messiásnak egy bizonyos vérvonalból kellett származnia, amely csak a templomi feljegyzésekből bizonyítható.
És a NEGYEDIK DÖBBENETES TÉNY, hogy a Messiásnak erőszakos halállal kell meghalnia. Az itt felsorakoztatott tények részleteinek összessége erőteljes bizonyítékot szolgáltat, arra, hogy valójában, Ő már eljött.


 ELSŐ TÉNY: A MESSIÁS MEGJELENÉSE EGY KONKRÉT IDŐPONTHOZ KAPCSOLÓDIK
   
Hallottad már valaha azt a szülői megjegyzést, hogy „megkapod a választ, ha majd eljön a Messiás”? Az erre vonatkozó kérdésre („Mikor jön el a Messiás, Apa?”) pedig így hangzik a válasz: „Ki tudja?” 
Azonban, lehetséges tudni a részletes választ, hiszen benne van a Dániel könyvében. Ez a próféta, aki babiloni fogságunk időszakában élt, kapott egy látomást, hogy a Messiásnak 483 évvel a Jeruzsálem és Templom helyreállítására vonatkozó utasítás után kell eljönnie:
„hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a Messiás felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és újjáépülnek a terek és a falak nyomorúságos időkben.” (Dániel 9:25) 1
  A 69 "hét" (amely hét évnyi egységet jelent) felett akkor kezdett el "ketyegni az óra", amikor Artaxerses király utasítást adott Nehémiásnak, hogy építse újjá a Templomot, és állítsa helyre Jeruzsálem szent városát (ld. Neh. 2,1-8). Persze, több utasítást is kiadtak, ám ez volt az egyetlen olyan, amely foglalkozott mind a Templommal, mind pedig Jeruzsálemmel. A történelmi feljegyzések alapján ez  i.e. 444-ben, Niszán (Március/Április) havában történt. Ez azt jelentené, hogy a Messiásnak, i.sz. 33-ban kellett megjelennie. A történelmi feljegyzésekben senki másról nem esik szó, csak Jesuáról (Jézusról), aki abban az időben élt, és Messiásnak tartották.


Dr. Harold Hoehner által a David Brickner: Future Hope c. könyve (1999) számára készített táblázat adaptációja


MÁSODIK TÉNY: A MÁSODIK TEMPLOMNAK MÉG ÁLLNIA KELLETT, AMIKOR ELJÖTT A MESSIÁS.

Dániel megjövendölte, hogy a Messiás megjelenését követően „...egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt” (26. vers)2. Tudjuk, hogy ez meg is történt, amikor Titus római csapatai bevonultak Jeruzsálembe i.sz. 70-ben, és lerombolták mind a várost, mind pedig a Templomot. A Talmud tanítása szerint, abban a korban úgy hitték, hogy a Messiás már eljött, de megjelenése elrejtetett a zsidók elől, amíg sokkal érdemesebbnek nem találtattak a Vele való találkozásra3.
Más szakaszok is azt az értelmezést támasztják alá, hogy a Messiásnak még a működő Templom idején kellett eljönnie. A rabbik - például - felismerték, hogy a 118. zsoltárt a megérkező Messiásnak kell elénekelni4.
Hosiénu - Kérlek, ADONAJ! Szabadíts meg bennünket! Kérlek, ADONAJ! Ments meg bennünket! Áldott, aki ADONAJ nevében jön. ADONAJ házából áldunk Téged [kiemelés tőlem]. (25, 26 versek)
  Egyedül úgy volt lehetséges a Messiást megáldani az Úr házából, ha még állt a Templom!
Haggeus, aki Jeruzsálemben tartózkodott a Második Templom felépülésének idején, azt a messiási kijelentést tette, hogy „ennek az utolsó templomnak nagyobb lesz a dicsősége, mint az elsőnek” (2, 9)5. S Malakiás is megerősítette ezt: „Akkor hirtelen az Úr, Akit keresel, eljön Templomába; a szövetség hírnöke, Aki után vágyakozol, eljön” (3:1). Egy huszadik századi zsidó tudós, David Kimchi rabbi így magyarázta ezt a Malakiásban található verset: „Az Úr, a szövetség angyala a Messiás6.”
Dániel próféciája szerint, a Templomnak nemcsak hogy állnia kellett a Messiás megjelenése idején, hanem gyorsan le is kellett romboltatnia. Az Ezsdrás által épített Templom, a Második Templom - amelyet Heródes még fényűzőbbé tett - volt az a hely, ahol Jesua a legtöbbet tanított és meghökkentő kijelentéseket tett Önmagáról. Az Újtestamentum feljegyzi Jézus fájdalmas szavait, amelyeket azokhoz intézett, akik arról beszéltek, hogy milyen gyönyörű a Templom, miután Heródes parancsára felékesítették azt. „Eljön az idő, mikor az, amit itt láttok, teljesen elpusztul - hogy egyetlen kő sem marad állva”7  (Complete Jewish Bible). Dániel próféciájának beteljesedésére célzott itt Jézus? Alig 40 évvel később, a Templom olyan mértékben vált a földdel egyenlővé, hogy a pontos helye mindmáig ismeretlen.


 HARMADIK TÉNY: A MESSIÁS SZÁRMAZÁSÁT CSAK ADDIG LEHETETT IGAZOLNI, AMÍG ÁLLT A TEMPLOM.

  A Messiás eljövetelét egy másik időpont is behatárolja: ez a Júda törzséből való származásával van összefüggésben. Az 1Móz. (Börésit) 49:10-ben található jól ismert messiási prófécia8 utal rá, hogy Júdának meg kellett őriznie az identitását, amíg Siló (a Messiás egyik neve) el nem jött.
Nem távozik el a jogar Jehudától, sem a kormánypálca lábai közül, amíg el nem jön Siló, [kiemelés tőlem] aki felé (engedelmességgel) tartozik; és akinek engedemeskednek majd a népek. 

Ezsdrás könyve szerint (1, 5-8), a babiloni fogság teljes időtartama alatt (i.sz. 70-es évek) Júda pozíciója változatlan maradt. Érintetlen maradt akkor is, amikor a foglyok visszatértek Izrael földjére egészen addig, amíg a rómaiak provinciává nem tették Júda királyságát9. Akkor a Szanhedrint megfosztották hatalmától, és - Josephus szerint - [a Szanhedrin tagjai] „hamut szórtak a fejükre, és zsákruhát öltöttek magukra ezt kiáltván: >>jaj nekünk, mert eltávozott a jogar Júdától, és a Messiás nem jött el<<”10. A helyére lépő provinciális kormányzás - nagyjából - 50 évvel később (i.sz. 70) szintén véget ért. 
A Messiásnak nemcsak hogy Júdától kellett származnia, hanem egészen pontosan Dávid házából: „Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak, hogy >>megerősítem uralmadat örökké, felépítem trónodat minden nemzedéken át<<.”11 (Complete Jewish Bible).
E messiási prófécia egyértelműen utal egy dávidi leszármazottra. A Templom kifosztásakor, az erre a vérvonalra vonatkozó bizonyítékok is megsemmisültek. És bár valóban elveszítettük a templomi feljegyzéseket, mégis rendelkezésünkre állnak a Jesua családfáját dokumentáló iratok, amelyeket Lukács és Máté hagyott ránk. Mindkettő Dávid házából valóként azonosítja Őt. Jesuán kívül nincs tudomásunk senki másról, aki abban az időben élt, és Messiásnak tartották, aki Júda törzsének s Dávid házának leszármazottja volt.


 NEGYEDIK TÉNY: A MESSIÁSNAK "KI KELLETT VÁGATTATNIA."

Dániel próféciája (26. vers) azt mondja, hogy hét hét és a hatvankét hét után a Messiásnak ki kell vágattatnia, de nem önmagáért. A "kivágattatik" kifejezés gyilkosságra vagy erőszakos halálesetre vonatkozik. Néhány talmudi rabbi így értelmezte ezt: „A Dánielben nyilatkoztatik ki számunkra a Messiás pusztulása [ megjelenésének és halálának időszaka - Jarchi Rabbi]12. A Messiás halálának gondolata nem volt új a judaizmus számára. Ézsaiás írt arról a személyről, aki majd szenved és meghal a nép bűneiért: „... népem bűnei miatt vágattatik ki az élők földjéről”13 (Complete Jewish Bible). A 22. zsoltár úgy ábrázolja nagyon részletesen a kereszthalált, a megfeszítés folyamatát, hogy a zsoltáros nincs is tudatában Jesua 1000 évvel később bekövetkező megfeszítésének.
Vajon megtörténhetett-e ez pontosan úgy, amint Dániel oly' gondosan megprófétálta? Ha számolunk 483 évet Artaxerses parancsától, eljutunk i.sz. 33-ig. A Templom i.sz. 70-ben pusztult el. Ez egy 37 éves intervallumot hagy arra, hogy eljöjjön és erőszakos halált haljon a Júda törzséből és a Dávid házából származó Messiás.


UTÓIRAT A RABBIRÓL

  Az Írások tanulmányozását követően, Cohn rabbi elég bátor volt ahhoz, hogy kinyisson egy héber nyelvű Újtestamentumot. A Máté elejétől kezdte el olvasni,  és rábukkant Jézus nemzetségtáblájára: „Ez Jesuának a Messiásnak, a Dávid fiának, az Ávráhám fiának a nemzetségtáblázata”14.(Complete Jewish Bible). Nagyjából 13 órán keresztül olvasott, majd leírta észrevételeit:
Végre megláthattam, hogy a Messiás neve Jesua volt, és a júdeai Betlehemben született, Jeruzsálemben élt, beszélt népemmel, s pontosan a Dániel próféciája által előrejelzett időben jött el.15
  Cohnnak nem ezzel volt harca. Mint a legtöbb zsidó esetében, számára is nagyon felkavaró volt ugyanabban a Messiásban hinni, mint akit a nem-zsidók imádnak. De ő visszatért a héber Írásokhoz, elolvasva az Ézsaiás 53-at a Messiásról, akinek meg kellett halnia népéért. Akkor imádkozni kezdett, és véletlenül kiejtette a kezében tartott Bibliát, amely úgy ért földet, hogy a Malakiás 3-nál nyílt ki, amely a szövetség angyalának próféciájával kezdődik, aki eljön a Templomba. Az 1. vers a következő szavakkal zárul: „Lásd! 'Itt jön Ő!' - mondja Adonáj Ceva'ot”16
Nem tagadhatta többé a rabbi, hogy Jesua (Jézus) aki már eljött, mindenben megfelel Dániel próféciájának. Minden olyan szempontnak is megfelel, amely az Ézsaiás 53-ban illetve Malakiás próféta könyvében olvasható. Ezzel Cohn rabbi kutatásai végére ért.
  Ha Dánielnek igaza van,  és a Messiás a Második Templom előtt jött el,  akkor rabbijaink 2000  évig tévúton jártak.


NÉHÁNY ZÁRÓKÉRDÉS

Az Örökkévaló megígért egy Messiást a zsidó nép számára, és pontosan megadta a módját, hogy miként számoljuk ki a Messiás eljövetelének idejét. Miért vonakodnak oly' sokan, hogy megtudják, hova is vezetnek e számítások? Jobban érezzük magunkat egy tisztázatlan helyzetben? Ha Dánielnek igaza van, és a Messiás a Második Templom előtt jött el, akkor rabbijaink 2000 évig tévúton jártak.
Ha Dániel próféciája helyes, és i.sz. 70 előtt jött el a Messiás, akkor ennek értelmében el kell ismernünk, hogy Ő már eljött. És ha Ő már eljött, úgy kell hozzá viszonyulnunk, mint aki már eljött. Ez már nagyon kevés teret hagy a kimagyarázásra, ami talán többünket kínosan érint. Lehetséges, hogy éppen ezért választják sokan az agnoszticizmust: nem akarnak tudomást venni az Örökkévaló létezéséről, mert ez az ismeret elvárásokat támasztana az életükre vonatkozóan. Talán ezért elégszik meg olyan sok ember azzal, hogy az Isten-ismeretük ne legyen több valami homályos érzésnél egészen addig, amíg szükségük nem lesz rá? Az Istennel kapcsolatos homályos érzés azonban, nem jelenti azt, hogy Ő valóban megfoghatatlan. Mi van akkor, ha Ő nagyon is konkrét módon közölte magát velünk? Leopold Cohn és Rachmiel Frydland hitt abban, hogy Isten megfogható módon kommunikált velünk. Ők megkockáztatták, hogy felhasználják a Biblia útmutatásait logikai következtetéseikhez. S amikor ezt megtették, már nem fordulhattak vissza. Hány olyan bátor ember van ma, aki fontolóra vesz egy ilyen döntést?

1 1975-ben készült és 1990-ben revideált protestáns Biblia (Magyar Bibliatársulat)
1975-ben készült és 1990-ben revideált protestáns Biblia (Magyar Bibliatársulat)
3 Complete Jewish Bible
fordító Dr. David H. Stern
Kiadó: Jewish New Testament Publications, INC.
Clarksville, Maryland USA     Jerusalem, Israel – az idézetek a kiadás előtt álló magyar változat kéziratából származnak


U.a.
1Dr. Henry Einspruch: When Jews Face Christ
2Rachmiel Frydland:When Being Jewish Was a Crime  (Nashville:Thomas Nelson Pub., 1978) 72.oldal
3John Ankerberg: The Case For Jesus The Messiah, c.1989 Chattanooga, ahogy Franz Delitzsch and Paton Gloag, a The Messiahship of Christ c. művében szerepel, 2. rész 226.oldalon.
4Risto Santala: A Messiás az Ószövestségben, a rabbinikus iratok fényében (Jerusalem: Keren Ahvah Meshihit, 1992), 103. oldal
5Haggai 2:6 messiási alkalmazása a Deb. R. 1-ben (szerk. Warsh. P 4b, felülről a 15. sor) Alfred Edersheim szerint, a List of Old Testament Passages Messianically Applied in Rabbinic Writings című írásában (Grand Rapids:  Eerdmans, 1976) 735. oldal
6Santala, 102,103. oldal
7Lk. 21:6
8Ber. R. 98, szerk. Warsh. P.174b; Sanhedrin 98b
9Josephus, Antiquities 17,  13. fejezet 1-5.
10U.o.
11Zsol. 89:3,4
12U.o. Ankerberg, 226. oldal
13Ézs. 53:8
14Mt. 1:1
15  ISSUES, What One Rabbi Discovered, 5. szám 1.
16 U.o .8.oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése