Azt a dicsőséget, amelyet tőled kaptam, továbbadtam nekik, hogy ők is abban az egységben éljenek, ahogyan mi egységben élünk. Én bennük élek, és te, Atyám énbennem — hogy ők is eljussanak a tökéletes egységre. (János 17:22-23, EF)
A történet, a Szent Szerelem, nem egy magányos Istennel kezdődik, az Íróval, aki az íróasztalánál ül, hanem egy minden képzeletet felülmúló bensőséges kapcsolatban élő Istennel. A Szentháromság az univerzum középpontja, egy tökéletes kapcsolat minden valóság centruma. Gondolj a szerelem, vagy a barátság legjobb pillanataira, a családdal vagy barátokkal eltöltött legnagyszerűbb alkalmakra, a legfantasztikusabb beszélgetésekre, apró kedvességekre, amik szebbé teszik az életet. Mint a tó felszínén megcsillanó napsugár – ezek mind a Szentháromság között áramló szeretet visszatükröződései. Azért vágyakozunk a bensőséges kapcsolatra, mert a tökéletes bensőséges kapcsolat képére lettünk teremtve.
A történetünk egy szerelmes hőssel kezdődik. Ahogy Buechner emlékeztet minket: „Istennek nincs szüksége a teremtményeire, hogy legyen valaki, akiket szerethet, mert a szeretet már benne van."
A valódi szeretet nagylelkűséget, nyitottságot teremt. Előfordult már veled, hogy valami annyira magával ragadott, hogy azt érezted, meg kell osztanod valakivel? Amikor az erdőben sétálsz és valamitől eláll a lélegzeted – lehet ez a napnyugta, egy vízesés, egy madárdal – és arra gondolsz: „Bárcsak itt lenne a szerelmem!". A legjobb dolgok az életben azért vannak, hogy megosszuk másokkal. Ezért akarunk gyerekeket: hogy a szeretetet és az örömöt megosszuk. Ez Istennel is így van.
John Eldredge
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése