Oldalak

2013. április 5., péntek

Jézus játékossága



Miközben Jézusról gondolkodtam, az Ő csodálatos személyéről, azzal a vággyal a szívemben, hogy még jobban megismerjem Őt, ezt a kincset találtam, amit szeretnék veletek megosztani.

Ez az epizód Jézus feltámadása után legalább egy héttel történik. János apostol, Jézus legközelebbi barátja, így meséli el:

21,1 Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg:

21,2 együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánaél, a galileai Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő.

21,3 Simon Péter így szólt hozzájuk: "Elmegyek halászni." Ők erre ezt mondták: "Mi is elmegyünk veled." Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.

21,4 Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az.

21,5 Jézus ekkor megkérdezte tőlük: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" Így válaszoltak neki: "Nincs."

21,6 Ő pedig ezt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!" Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt.

21,7 Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: "Az Úr az!" Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe.

Milyen egyszerű, hétköznapi módon jelenik meg Jézus a színen. Ne felejtsük el, hogy Ő a feltámadott Úr. Ég és föld királya. Jelenlétét ragyogó fényességgel és dicsőséggel is jelezhette volna. Jézus tudja, hogy semmi nem lehet nagyobb segítség a barátai számára, mint ha újra láthatják Őt. Természetesen parancsoló hangon is odakiálthatna hozzájuk: „Én vagyok az, az ÚR! Jöjjetek énhozzám!” De nem teszi. Egy pillanatra „elrejti” magát. Csak megáll a parton, mint egy átlagos turista, és felteszi azt a kérdést, amit a kíváncsiskodó járókelők szoktak feltenni a horgászoknak: „Fogtatok valamit?” Tudjuk a választ: semmit.

Erre Jézus azt mondja nekik: „Próbáljátok meg a másik oldalon.” Ugyanúgy, mint a régi szép időkben (Lukács 5:4-6). Nem is kellett többet mondania. Simon Péter már ugrott is a vízbe, hogy a part felé igyekezzen.

Látjuk Jézus játékosságát? Az időzítés, a feszültség, az elrejtőzés, a mindennapi kérdés, azután hirtelen bumm – a nagy fogás. És a tanítványokat ismét megfogta Jézus. Ez a gyönyörű történet attól lett még gazdagabb, hogy bemutatja Jézus játékosságát.

És az az apró részlet, amit János leír, hogy pontosan 153 halat fogtak, az is fantasztikus. Elképzelem, ahogy ezek a halászemberek ott üldögélnek Jézussal a tűz körül, s miután jóllaktak a halból, amit Jézus készített számukra, egyikük megszólal: „Jó volna megszámolnunk a halakat.” Mire Jézus, miközben egy ropogósra sült falat után nyúl, kiböki: „Százötvenhárom darab.”

A fiúk egymásra mosolyognak, majd nyugtázzák: „Ó igen, visszakaptuk Jézust!”

Nagyon szeretem ezt a történetet. Játékos, mókás, annyira emberi, annyira reményteli, és annyira nem vallásos. Segít megismerni Jézust, hogy milyen Ő valójában. Biztosan nem vallásos, mert ha az lenne, akkor az esemény egy vallásos környezetben történne – a Templomban, vagy legalábbis egy zsinagógában – Jézus pedig Bibliaórára, vagy ima összejövetelre hívta volna őket.

Kívánom, hogy tapasztald meg Jézus játékosságát a mindennapi életedben. És azt, hogy ti ketten egyre elmélyültebb barátságot élvezzetek egymással. Biztos lehetsz benne, hogy Neki ez a vágya.

John Eldredge

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése