A te álmod, vagy Isten álma?

Posted: 15 Jan 2016 06:00 PM PST „Ha megpróbálsz ragaszkodni életedhez, elveszíted azt. Ám ha feladod az életed énértem és a Jó Hírért, megmented azt." (Márk 8:35, NLT fordítás) Honnan tudod, hogy a saját álmodért élsz, vagy Isten álmáért? Lehet, hogy azt hiszed, Isten azért teremtett , hogy felkelj, dolgozni indulj, haza menj, TV-t nézz, aludj, pénzt  keress, nyugdíjba menj és meghalj. Tényleg ezért teremtett volna? Azt hiszed, ez minden, amiért Isten ide, a Földre helyezett? Ha az életedre vonatkozó álmod és terved igazán Istentől való, akkor az valahogyan kapcsolódni fog az ő egyházával és a világgal kapcsolatos tervéhez. Miért adna Isten neked egy én-központú álmot, ami nem függ össze azzal, amit ő akar véghezvinni a világon? Ő használni akar téged az álma és a terve megvalósításához. És mi Isten nagy, átfogó terve? Isten először is egy családot akar létre hozni, és abba családtagokat gyűjt minden nemzetségből, minden törzsből, minden nyelvterületről és minden népcsoportból. Amikor mindenki - akiről tudja, hogy egyszer családtag lesz - a család részévé válik, akkor Isten terve megvalósul és lezárul. És utána átlépünk majd a második fázisba, ami az örökkévalóság. Istennek ez a nagy terve. Még mielőtt Jézus visszatért volna a mennybe a feltámadása után, egy nagy látást és egy nagy álmot adott a tanítványoknak. Ezt nevezzük "a nagy küldetésnek", ami a következő: „Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetet, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Tanítsátok arra az új tanítványokat, hogy engedelmeskedjenek a parancsolatoknak, amelyeket én adtam nektek. És legyetek biztosak benne: veletek vagyok mindig, még a kor végéig is.” (Máté 28:19-20, NLT ford.) A nagy küldetés a te elhívásod is. Isten már 2000 esztendeje építi a családját, így mára már 2,3 milliárd ember tagja annak. Az egyház hatalmasabb, mint Kína és India együttvéve. Nincs más, ami nagyobb lenne ezen a bolygón. Miért? Mert Isten alkotta. Ez az egész történelemnek a célja. Amikor tehát Isten ad neked egy álmot vagy egy tervet az életedre vonatkozóan, az valamiképp kapcsolódni fog az ő nagy és átfogó tervéhez - az ő egyháza növekedéséhez, az ő királysága kiterjedéséhez, és az ő családja építéséhez. És majd amikor Isten terve megvalósul és lezárul, akkor mi mindannyian a mennybe jutunk. Nem azért helyezett Isten ide, a Földre, hogy öncélúan élj. Kérd Istent, mutassa meg neked az életedre szóló álmát, hogy részese lehess a legnagyobb, a legjobb és a legfontosabb történetnek. „Ha megpróbálsz ragaszkodni az életedhez, elveszíted azt. Ám ha feladod az életed énértem és a Jó Hírért, megmented azt.” (Márk 8:35) Beszéljetek róla Milyen álmaid vannak az életedre vonatkozóan? Hogyan járulnak hozzá az álmaid ahhoz, hogy Isten királysága kiterjedjen itt a Földön? Miért fontos, hogy legyenek céljaink? *(Daily Hope by Rick Warren, 2016.01.09.)

Smith Wigglesworth - Jézus nevének ereje 4.

Péter és János tehetetlenek és tanulatlanok voltak; nem volt iskolázottságuk. De Jézussal voltak. Jézus neve erejének gyönyörű kinyilatkoztatását kapták. Továbbadták a kenyeret és a halakat, amit Jézus megsokasított. Vele együtt ültek asztalhoz és János sokszor látta az arcát. Pétert sokszor intette, de Jézus ez által a szeretetét mutatta meg iránta. Jézus szerette Pétert, az önző Pétert. Ó, Ő csodálatosan tud szeretni! Én is önző voltam, féktelen temperamentumom volt. De Ő türelmes volt irántam. Itt vagyok, hogy megmondjam nektek, hogy Jézus nevében erő van, – erő, mely mindenkit meg tud változtatni, meg tud gyógyítani. Ha úgy nézed, mint Isten Bárányát, Isten szeretett Fiát, akire az Atya rátette minden bűnünket és gonoszságunkat, ha felismered, hogy Jézus megfizette megváltásunkért az árat, hogy mi szabadok legyünk, be tudsz jutni a megváltás csodálatosan megvásárolt örökségébe, az élet és erő örökségébe.

Szegény Péter és szegény János! Nem volt pénzük, de volt hitük, a Szent Szellem ereje az övék volt. Isten az övék volt. Isten a tied lehet, ha ezen kívül más tulajdonod nincs is. Még akkor is a tied lehet Isten, ha elvesztetted a becsületedet. Láttam, hogy a legrosszabb embereket is megmentette az Úr, ereje által.

Egy napon Jézus nevéről prédikáltam. A lámpaoszlophoz támaszkodva egy ember hallgatta. Lámpaoszlop kellett neki, hogy a lábán meg tudjon állni. Mikor befejeztük az utcai összejövetelt, az ember még mindig az oszlopnak támaszkodott. Megkérdeztem: „Maga beteg?” Megmutatta a kezét, és a köpenyege alatt egy tőrt láttam. Elmondta, hogy útban volt, hogy megölje hűtlen feleségét. De mikor hallotta, hogy Jézus nevéről prédikálok, nem tudott továbbmenni, és most nem tud mit csinálni. Azt mondtam neki: „Térdeljen le!” Ott, az utcán, mialatt az emberek fel és alá járkáltak, megtalálta egy bűnös a Megváltóját.

Hazavittem és új ruhát adtam neki. Ebben az emberben láttam valamit, amit Isten használni tudna. Másnap reggel azt mondta nekem: „Isten megmutatta nekem Jézust. Tudom, hogy minden Jézusra van helyezve”. Némi pénzt adtam neki, és nemsokára kis háza volt. Hűtlen felesége egy másik emberrel élt együtt, de szeretett volna visszatérni az új házba, amit a férje neki készített. Visszajött, és ahol azelőtt gyűlölet és ellenségeskedés volt, a szeretet mindent megváltoztatott. Isten felhasználta ezt az embert szolgájának ott, ahová csak ment. Mindenhol van erő Jézus nevében. Isten a legeldugottabb sarokban is meg tud menteni.

Eszembe jut egy összejövetel, amit Stockholmban tartottunk, amire életem végéig emlékezni fogok. Ott volt egy otthon a gyógyíthatatlanok számára. Egy embert elhoztak az összejövetelre. Béna volt és egész testében reszketett. Két férfi hozta előre. Háromezer ember volt jelen. Ekkor Isten ereje hullott rá, amikor Jézus nevében megkentem. Abban a pillanatban, mikor megérintettem, eldobta a mankóit és Jézus nevében járni kezdett. Lement a lépcsőn és körbejárt az egész nagy teremben, ezernyi ember szeme láttára. 

Semmi sincs Isten akarata nélkül. Mindent meg fog tenni, ha hinni fogsz. Valaki megkérdezte: „Akarsz a gyógyíthatatlanok otthonába menni?” A pihenőnapomon odavittek. Egy nagy folyosóra vitték a betegeket és egy órán belül az Úr húszat meggyógyított közülük. Jézus neve csodálatos. Péternek és Jánosnak sejtelme sem volt arról, ami ez által a név által megtörténhet, a béna se tudta, de hitük volt azt mondani: „A Názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!” Mikor Péter a kezénél fogva felemelte, lábai és csontjai megerősödtek. Járt, ugrált és dicsérte Istent a templomban. Isten tőled még többet akar látni. Hogyan történhet ez meg? – Az Ő neve által, az Ö nevében való hit által, a hit által, ami általa jön.

A fordítást az Evangéliumi Kiadónak köszönhetjük.

A kétség a képzelet ellensége

Posted: 14 Jan 2016 06:00 PM PST „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De amikor kér, hinnie kell, és nem szabad kételkednie, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, a szél ide-oda fújja és dobálja. Az ilyen ember ne várja, hogy bármit is kaphat az Úrtól.” (Jakab 1:5-7, NIV fordítás) A kétség és a kételkedés a képzelet ellensége. Amikor még gyerek voltál, fantasztikus képzelőerőd volt. De ahogy felnőttél, egyre inkább "berozsdásodott". Már nem képzeled el, hogy milyen lenne, ha bizonyos dolgok másképp lennének, ehelyett inkább elkezdted úgy elfogadni őket, amilyenek. Beletörődtél a status quo-ba -  hogy a latin kifejezést használjam -, vagyis abba a kusza összevisszaságba, amiben vagy. A kétség és a félelem kioltja azt, amit Isten szeretne tenni az életedben. A képzelethez bátorságra van szükség. Tudod, hogy a legtöbb ember miért nem mer álmodozni és elképzelni dolgokat? Azért, mert félnek a bukástól. A bátorság az, amikor azt tesszük, amitől a legjobban félünk. Ha nem félsz semmitől, nincs szükséged bátorságra. Az a bátorság, amikor halálra ijedten azt mondod, hogy „ezt akkor is megteszem”. Minden jó dologtól, amit itt a Saddleback Gyülekezetben csináltunk, először én is halálra voltam ijedve. De azt mondtam, hogy akkor is megcsináljuk. Miért? Azért, mert nem engedem, hogy a félelem uralja az életemet. Ezért bár néha remegve, de akkor is megyek előre. A bátorság az, amikor félsz ugyan, de a helyes dolgot teszed. Talán azon tűnődsz, hogy meg kellene várnod, amíg minden kétséged elmúlik. Nem, a félelmeid ellenére is cselekedned kell. Ne törődj a bizonytalanság érzéssel, amit érzel, csak menj tovább előre. A Jakab 1:5-7 ezt mondja: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De amikor kér, hinnie kell, és nem szabad kételkednie, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, a szél ide-oda fújja és dobálja. Az ilyen ember ne várja, hogy bármit is kaphat az Úrtól.” (NIV fordítás) A képzeletedet vagy a félelem fogja irányítani, vagy a hit. Ezt te döntöd el. Ha hagyod, hogy a képzeletedet a félelem irányítsa, akkor állandóan zaklatott, stresszes és gondterhelt leszel, és egy szánalmas életet fogsz élni. Inkább dönts úgy, hogy nem engeded, hogy a félelem legyen úrrá az életeden. Engedd, hogy a hited domináljon! Bízz Istenben, és akkor tovább tudsz menni hitben.  Engedd, hogy betöltse a képzeletedet a reménység és a jó dolgok várása, mert Istennel minden lehetséges. Beszéljetek róla: Mi az a nagy dolog, amiről úgy gondolod, hogy Isten véghez akarja vinni az életedben, azonban a kétségeid megakadályozták ezt eddig? Félnél teljesen megnyitni az elmédet és az életedet Isten előtt, hogy tegyen bármit azzal?  Miért igen, vagy miért nem? Amikor kérsz Istentől valamit imában, miért akarja azt, hogy higgyél abban, hogy ő válaszol? *(Daily Hope by Rick Warren, 2016.01.08.)

A hithez szükség van képzelőerőre

Posted: 13 Jan 2016 06:00 PM PST "Tekintetünket állandóan olyan dolgokon tartjuk, amelyeket nem lehet látni. Mert azok a dolgok, amiket most látunk, hamarosan elmúlnak, azonban azok a dolgok, amiket nem látunk, örökké megmaradnak." (2Korinthus 4:18 - NLT fordítás) Amikor nem látsz valamit fizikai valóságában, akkor azt el kell képzelned. A képzelőerő elengedhetetlen a hitben járáshoz. A Zsidókhoz írt levél 11:1 ezt mondja: "A hit bizalom, hogy amit remélünk, az meg fog történni; bizonyosságot ad számunkra azokról a dolgokról, amelyeket nem látunk." (NLT ford.) A hit az, amikor valamit remélünk, és tudjuk, hogy az meglesz. De ahhoz, hogy remélni tudj valamit, először el kell képzelned. A Zsidókhoz írt levél 11. része a bibliai "Hírességek Csarnoka". Amikor végigolvasod a hit-hősökről szóló történeteket, rájössz, hogy mindannyian azért váltak a hit hőseivé, mert használták a képzelőerejüket. Például, Isten a következőt mondta Ábrahámnak: "Kilencven éves vagy, és nincsenek gyermekeid. Én azonban megváltoztatom a neved Abrámról Ábrahámra, ami azt jelenti: nagy nemzet atyja." Azt mondta Ábrahámnak, hogy menjen ki este és számolja meg a csillagokat, mert annyi unokája és dédunokája lesz. És ők ma Izrael népe. Mit tesz Isten akkor, amikor azt kéri Ábrahámtól, hogy számolja meg a csillagokat? Ráveszi arra, hogy használja a képzelőerejét. Azt mondja neki, hogy "szeretném, ha elképzelnéd és magad előtt látnád, amit az életedben teszek." A Biblia azt mondja a 2Korinthus 4:18-ban: "Tekintetünket állandóan olyan dolgokon tartjuk, amelyeket nem lehet látni. Mert azok a dolgok, amiket most látunk, hamarosan elmúlnak, azonban azok a dolgok, amiket nem látunk, örökké megmaradnak." Nem láthatod az Atyát, a Fiút és a Szent Szellemet, de ők örökké megmaradnak. Nem láthatod a saját lelkedet, de az is örökké megmarad. A Biblia azt mondja, hogy a maradandó dolgokra kell koncentrálnod - azokra a dolgokra, amiket nem láthatsz most a szemeiddel. És hogyan tudsz arra fókuszálni, amit nem látsz? Úgy, hogy használod a képzeleted. A képzeleted alakítja az életed. Ahhoz, hogy hitben járj, elengedhetetlenül fontos. Beszéljetek róla: Hogyan segít a képzeleted abban, hogy megértsd, amit olvasol a Bibliában, és emlékezz is rá? Nehéz a képzeletedet használni, amikor a hitről van szó? Mit gondolsz, miért van ez? Mondd el, milyen kép él az elmédben, illetve a képzeletedben a hited néhány alapvető elemével kapcsolatban. Milyen kép él benned például a Szent Szellemről, a Mennyről vagy Isten akaratáról. Minek a hatására formálódik egy bennünk keletkező kép? *(Daily Hope by Rick Warren, 2016.01.07.)

Derek Prince - A varázslás 3.

Apostolok Cselekedetei 8,5-7. És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, a miket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék. Mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula.



Álljunk meg itt egy pillanatra. Egy kis kommentárt fűzök hozzá azok számára, akik kételkednek. Don Basham, pünkösdista prédiká­tor barátom és én elmentünk vala­hová (nem az USA-ban), ahol egyik este Don Basham vezette a szabadí­tó szolgálatot. Nos, egy pünkösdista barátunk nagyon felháborodott, és megkérdezte, hol szerepel az Újszö­vetségben ilyen fajta szolgálat? Don Basham - nagyon finom és szelíd ember - azt mondta neki:



- Hát mi van leírva az Apostolok Cselekedetei 8-ban? A tisztátalan szellemek nagy hangon kiáltva kimen­tek, a sánták és bénák meggyógyul­tak... Itt is pontosan ez történt.



Kedves pünkösdista testvérünket nem elégítette ki a válasz, és tovább háborgott. A terem végében azonban ült egy anglikán teológiai rektor, aki az összejövetel után odajött hozzánk, s azt mondta a pünkösdista prédiká­torról:



- Hát nem furcsa, hogy itt a sze­me előtt történik, és mégsem hiszi?!



Elcsodálkoztam, hogy ez a rektor jobban megértette a történteket, mint a pünkösdista prédikátor, aki bizonyára csak az olyan típusú is­tentiszteletet tartja igeinek, amilyent ő ismer. Himnusz, bevezetés, bi­zonyságtevés, üzenet stb. és befeje­zésül egy áldásmondás. Jól elfoga­dott menetrend. Azt gondoltam ma­gamban: „Vajon hol van az Újszö­vetségben ilyenféle istentisztelet?"

Válaszom az, hogy sehol! Ezzel nem azt mondom, hogy ez rossz, mindössze azt, hogy nevetséges erőltetni mint az istentisztelet egyetlen lehetséges módját. De sajnos így van ez sokhelyütt. Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy ez az egyedüli, elfogadható istentiszteleti forma. De térjünk vissza Filephez.




Apostolok Cselekedetei 8,8-9. És lõn nagy öröm abban a városban. Egy Simon nevû ember pedig már elõbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt és elámította Samária népét, magát valami nagynak állítván.



Ami biztos jele a Sátán szolgájá­nak, hogy magát nagy személynek állítja. Az egész város az uralma alá került a varázslás ereje által, s mind­addig a kötelékében volt, amíg nem jött Filep, és nem prédikálta Krisztust, s nem vezette a szabadítás szolgálatát. S miért volt ilyen hatalmas megnyilvánulása a jelek­nek? Mert a varázslás ereje is olyan nagy volt.

Minden esetben, amikor a va­rázslás ereje nagy, a szabadító szol­gálat alatt hatalmas megnyilvánulások kísérik az Isten királysága s a Sátán királysága közötti erők ütkö­zetét.



Nyolc évig voltam Afrikában: In­diában születtem, s jártam Új-Zélandon és Ausztráliában is. Sokfelé utaztam, s nem ismerek egyetlen helyet sem a világon, ahol nagyobb lenne a varázslás ereje, mint az Egyesült Államokban. Afrikában sokkal kisebb mértékű. Ezért na­gyon fontos a szabadítás szolgálata, de emiatt van nagy konfliktus is, amikor a szabadulás megtörténik, úgy, mint Samariában. S olvashatjuk Simonról, hogy amikor látta Isten erejét így megnyilatkozni, ak­kor azt mondta, hogy ő is akar ab­ból és azt fogja követni. Hitt és megkeresztelkedett. Majd jött Péter és János, az emberek megkapták a Szent Szellemet. S amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Szellem, pénzt ajánlott fel az apostoloknak, mond­ván: adjátok nekem az erőt.



Látnunk kell, ha Simon a mai modern gyülekezetekben lenne, ak­kor 10 centet sem ajánlana föl. Természetesen rosszul számított, de volt ott valami, ami pénzt ért volna a számára az ő gondolkodásmódja szerint. S vegyük észre, amit Péter mondott neki:



Apostolok Cselekedetei 8,20-24. De Péter monda néki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehetõ. Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten elõtt. Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja. Mert látom, hogy te keserûséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel. Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, a miket mondtatok, reám ne jõjjön.

Ez az ember megkeresztelkedett, hitt, s mégsem volt igaz a szíve Isten előtt! Péter így folytatta: Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik neked szívednek gondolatja. A következő dolog is tipikus. Si­mon azt felelte:... könyörögjetek ti énérettem hogy semmi azokból, a miket mondtatok, reám ne jõjjön.

Tudjátok miért tipikus? Mert aki mélyen benne van az okkultizmus­ban, annak nagyon nehéz az igazi, teljes megfordulás, megtérés. To­vábbra is a romlott, régi úton akar haladni, s nem érzi a bűnbánat igazi jelentőségét. Ezért mondta Simon mágus: ti imádkozzatok!



Sokszor mondják nekem az em­berek: Prince testvér imádkozz a szabadulásomért. Nem azt mon­dom, hogy akik okkultizmussal foglalkoztak, azok nem szabadul­hatnak meg, de sokszor nagyon ne­héz mindazoknak a dolgoknak a teljes megtagadása, amiben benne voltak.

Ezek után olvassuk el az Aposto­lok Cselekedetei 13-at. Pál és Barna­bás első missziós útjukon vannak.

Apostolok Cselekedetei 13,6-12. És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy démonizált hamis próféta zsidóra, kinek neve [vala] Barjézus; Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.
Elimás, a démonizált azonban (mert így magyaráztatik az õ neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittõl. De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Szellemmel, szemeit reá vetve, Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szûnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetõket. Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hûn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.



Az okkultizmus híveinek jellem­zője az is, hogy igyekeznek közel­jutni a politikai hatalomhoz és tekintélyhez, így gyakorolva saját ha­talmukat.

Figyeljétek meg: az okkultizmus mindig azt igyekszik megakadá­lyozni, hogy az Igazság prédikáltassék. Igyekszik hátráltatni azt, és elfor­dítani az embereket az Igazságtól. Nagyon sokan jönnek, s azt mond­ják: "Prince testvér, nem tudom mi az oka, de nem vagyok képes olvas­ni a Bibliát. Valahányszor leülök, mintha jönne valami és attól kezdve nem értem meg az Igét." Ilyenkor a háttér majdnem kivétel nélkül az okkultizmussal kapcsolatos.







Forrás: Új Exodus, 1989.

Akarod tudni a célodat? Kérdezd a Teremtődet!

Posted: 08 Jan 2016 06:00 PM PST „Minden, teljesen minden... Istenben kezdődött és benne találja meg a célját.” (Kol 1,16 MSG fordítás) Amikor Jézus Krisztusba helyezed a bizalmadat, megtudod Isten életedre vonatkozó tervét. Legtöbb ember nem tudja, mi az élete értelme. Ha nem ismered az életcélodat, egész életedben csak sodródsz. Mindenfelé himbálózol. Nem te irányítod az életedet: az életed irányít téged! Egyetlen egy úton tudhatod meg az életed értelmét. Beszélned kell a Teremtőddel. Sokszor az emberek azt mondják, ha szeretnéd megtalálni életed értelmét, nézz magadba. Én megtettem. Nem működött! Nem tudod megmondani, hogy mi a célod, mert nem te teremtetted magad. Egyedül a Teremtő tudja megmondani, hogy milyen céllal teremtett. Soha az életedben nem fogod megtudni az életed értelmét, ha nem hiszel Jézus Krisztusban, mert Ő a te Teremtőd! A Biblia azt írja: „Minden, teljesen minden... Istenben kezdődött és benne találja meg a célját.” (Kol 1,16 MSG fordítás). Manapság nagyon sok ember össze van zavarodva az identitását és célját illetően. Azt mondják, hogy nem tudják, hogy kicsodák is valójában, és mit kellene kezdeniük az életükkel. Ez azért van, mert rossz helyen keresgélnek. Egyetlen egy hely van, ahol megtalálhatod az identitásod és az életed értelmét, ez pedig a Teremtőddel, Jézus Krisztussal való kapcsolat. „Krisztusban találtuk meg, hogy kicsodák vagyunk és miért élünk... annak a célnak a részeként, amit mindenben és mindenkiben kimunkál." (Ef 1,11 szabadon angolból). Beszéljetek róla: Hol kerested az identitásodat eddig? Mi lett az eredménye? Mivel megváltott vagy, hogyan ismered meg Istent? Miért fontos számodra megtudni az életed értelmét? *(Daily Hope by Rick Warren, 2016.01.02)

Derek Prince - A varázslás 2.

A varázslás a világon az első számú romboló

Az Egyesült Államokban több ilyen varázslás történik, mint bárhol a világon. Itt a válások és a szétesett családok száma egyenes arányban van a varázslás erejével. Ennek a tanításnak a végén, egy nő akit ismertem, akinek férje és gyermekei vannak, és mindnyájan Szent Szellemmel betöltekezett keresztények, odajött hozzám és azt mondta:

- Most láttam meg először, mi van bennem! Prince testvér, engem írtál le! Én pünkösdista varázslónő vagyok. Imádkoznál értem? Az egész családom meg van keresztelkedve Szent Szellemmel, de nincs békesség az otthonunkban. Elkezdtem imádkozni érte, s elcsodálkoztam a sátáni erők megnyilvánulásán ebben az asszonyban. A kezét a hátgerincére tette, valami fájdalom volt ott, ami nem akarta elhagyni a testét. Dicsőség az Úrnak, hogy végül mégis megszabadult.

Ekkor Isten megnyitotta a szememet. Említhetek egy másik példát is. Körülbelül öt évvel ezelőtt egy barátom, aki evangélista, segítségért fordult hozzám, s beszélgetésre kért. Először ebédeltünk, aztán felmentünk a szállodai szobájába, ahol elmesélte a családja és saját szellemi problémáit. Majd kérte a véleményemet.

- Testvérem - mondtam - csak egy információforrásom van, a Biblia, s ha ez nem megbízható, akkor az egész diagnózisom sem az. De amit elmondtál, abból azt látom, hogy édesanyád varázslónő.
- Ezt mondja a feleségem is!
Az anyja jó pünkösdista hívő, egy gyülekezet tagja, szólt nyelveken.
Az evangélista megkérdezte:
- Imádkoznál értem?
- Igen - feleltem. Rátettem a kezemet és imádkoztam. Körülbelül húsz percen keresztül valami nyúlós anyagot öklendezett ki magából.
Mikor befejeződött, megjegyezte:
- Ez nagyon furcsa és figyelemreméltó. Ebédre csirkét ettem, de ami eltávozott belőlem, az egészen más dolog. És nem a gyomromból jött.

Majd arról kérdezett: mit tegyenek a lányukkal, aki teljesen ellenőrizhetetlen és nevelhetetlen. Esténként eljár otthonról, csavarog, férfiakkal ismerkedik, és így tovább.
- Azt tanácsolom -, hogy böjtölj és imádkozz! S amikor igazán érzed Isten erejét, akkor fogj egy ruhadarabot, amit a lányod a leggyakrabban hord, tedd rá a kezedet és dorgált meg a sátáni erőt.
Egy évvel később találkoztunk.
- Hogy van a lányod? - kérdeztem tőle.
- Megtettem amit tanácsoltál - mondta boldogan. - Imádkoztam és böjtöltem, s aztán volt egy ruhadarab, amit a lányom nagyon szeretett hordani, rátettem a kezemet és megdorgáltam az ellenséget. Később felvette, és - hogy most egy kicsit rövidebbre fogjam - nagyon rendes, jóravaló lány lett, minden tantárgyból jeles az eredménye. De nem ez az egésznek a vége - folytatta - mert egy nap eljött hozzánk anyám, és olyasmit tett, amit aligha lehetett elvárni tőle: a feleségemnek akart segíteni mosni. S akár hiszed, akár nem, amióta anyám kimosta a többi között ezt a ruhadarabot is - már ő sem volt ugyanaz a személy.

Néhány részlettel egészíteném ki ezt a történetet, hogy érthetőbb legyen. Ismerősöm anyja pünkösdista varázslónő volt, s az ő hatása alatt csaknem tönkrement az egész család. Nagyon gyakori, hogy az ilyen nőnek van egy kedvenc unokája, aki varázslásának tárgya lesz. S ez sajnos szörnyű a gyermek számára. A teljes evangéliumi üzletemberek egyik találkozóján St. Luisban volt egy dél-kaliforniai család: apa, anya, vő, leány és a kisfiúk. Valójában az volt a céljuk, hogy összehozzanak a vővel, mert sok problémája volt, a feleségével is. Ahogy ott ültem és hallgattam őt, megláttam: az anyós (annak látszatával, hogy ő szellemi) az egész családot uralta. S azok a családtagok, akik nem tudlak kikerülni a befolyása alól, tönkrementek. A lányának, sajnos a legkisebb képessége sem volt meg arra, hogy kiszabadítsa magát az anyja uralma alól, az unokát pedig nehezen nevelhetőnek minősítették.

Mindezek mögött tehát az anyának, illetve a nagyanyának konok, uralkodó befolyása volt. Ezt az asszonynak nagyon őszintén meg is mondtam: "Varázslónő vagy. Nem vetted észre és tönkretetted a családodat, az otthonodat." A férje nagyon sikeres üzletember volt, de két helyen kudarcot vallott: otthon és a gyülekezetben. Mert a felesége befolyása nem engedte ezt az embert, hogy kibontakozzon szellemileg.

A fiatal pár elfogadta, amit mondtam, a férj is. Az egyedüli aki ami­kor közöltem vele is a tényt - fel volt háborodva, a nagymama volt. Végül a fiatalok megkérdezték tőlem:

- Úgy gondolod, jó lenne, ha kü­lön élnénk tőle? És kikerülnénk a befolyása alól?
- Meggyőződésem, hogy ezt kell tennetek! Az Ige azt mondja, hogy az ember elhagyja apját és anyját és ragaszkodik az ő feleségéhez. Ha két fiatal összeházasodik, a szülőnek semmiféle beleszólása nincs már azok életébe.
Így aztán a szülők egyedül tértek haza, a fiatal pár is külön utazott el.

Nagyon figyelemreméltó, amit ez a fiatalember egy évvel később nekem levélben írt. (Én addigra már el is felejtettem az egészet.) Vázlatosan ismertette mi történt velük azóta, amióta önállóan élnek. Minden dologban jobbra fordult a család sorsa. A kisfiút nem sorolják már a problémás gyerekek közé, a fiatal anya érett, erős bizonyságtevő, szellemi keresztény lett, ő, a férj pedig szolgálatot kezdett el az Úrban, és megalapozta magát abban. S mindez kilenc hónap alatt történt, miután megszabadultak a rossz befolyástól.

Nagyon sok hasonló eset van az Egyesült Államokban. Egyiket a másik után hallom, s tudom, hogy az ilyen családban élő férfi sosem lehet azzá, amire Isten kirendelte: sem az otthonában, sem Isten gyülekezetében. Lehet sikeres bármi­lyen területen, de otthon nem tudja magát megértetni, sem azt megér­teni, hogy miért van elnyomva, és miért képtelen fejlődni. Személyes meggyőződésem, hogy ez ma a leg­fenyegetőbb probléma az Egyesült Államokban. S azt is hiszem, hogy ennek a problémának a megoldása lenne a legnagyobb forradalom is.

Forrás: Új Exodus, 1989.