Atyám, átadom Neked a múltamat

131,1 URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. (Zsoltárok)

Amikor olyan dolgok történnek az életedben, amiket nem terveztél, akkor azon kapod magad, hogy megpróbálod megfejteni, vagy egyszerűen félreteszed az elmédben?

Mi történik, ha nem sikerül megfejteni, ha nem érted az egészet?

Mindenkinek szüksége van arra, hogy a fejében legyen egy, „Nem értem” akta. Ha olyan dolgok történnek, amiket nem értünk, akkor ahelyett, hogy frusztrálttá válnánk, vagy teljesen összezavarodnánk, egyszerűen tegyük a dolgot a „Nem értem” aktánkba. Ha úgy éljük az életet, hogy mindenáron ki akarjuk találni, hogy valami rossz dolog miért történt, vagy valami miért nem jött össze, akkor végül keserűvé válunk. Az Istenben való bizalom azt jelenti, hogy akkor is bízunk Benne, ha nem értjük a dolgokat, mert tudjuk, hogy az Ő végső terve mindig jó. Tudnunk kell azt is, hogy Ő mindent fel fog fedni, ha eljön az ideje – még ha ez az örökkévalóságot jelenti is.

Arra bátorítalak, hogy bízz Istenben, még ha nem is értesz mindent. Tedd ezeket a dolgokat a „Nem értem” aktádba. Lépj tovább. Tudd, hogy Isten nagyon szeret téged, melletted áll, és jót tervez számodra.

Atyám, átadom Neked a múltamat. Átadom Neked azt a szükségemet, hogy mindig, mindenre tudjam a választ, és bízom Benned. Kérlek, tölts be a Te békességeddel. Jézus nevében. Ámen.

Joel Osteen

Fogy az idő

Fogy az idő

Posted: 02 Feb 2013 03:52 PM PST

Fontosnak tartom, hogy istenfélelemmel bánjunk az idővel, mint Istentől kapott lehetőséggel. A zsoltáros sem véletlenül írta, hogy "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." (Zsoltárok 90:12) Vannak olyan dolgok, amik segítenek ebben, és olyan dolgok is, amik csak elterelik a figyelmünket az Úrtól kapott feladatainkról. Az egyik hasznos dolog az Idők Jelei weboldala.

Miért tartom fontosnak az Idők Jelei cikkeit, és összességében a munkáját?

Ha böngésztetek már az Idők Jelei weboldalán (idokjelei.hu), akkor láthatjátok, hogy van néhány fő témakör, ami köré csoportosulnak a cikkek. Az egyik fő témakör a közel-keleti helyzettel, vagyis Izraellel és a környező országokkal, a rendszeresen fellángoló konfliktusokkal kapcsolatos. A másik a világgazdaság, a pénzvilág helyzete. Ezzel szorosan összefügg a globális világkormány felé haladó lépések témája, például a totális kontroll kiépítése. Néha ezt a két utóbbi témát egy cikken belül láthatjuk, például a fenevad bélyegét előkészítő beültethető mikrochipekről és hasonlókról szóló cikkeikben.

Azért hívom fel a figyelmet ezekre a cikkekre és az egész weboldal munkájára, mert ezekkel a rendszeres aktuális információkkal sokat segítenek abban, hogy láthassuk: hol tartunk a végidők "térképén", a korszak lezárulására utaló próféciák beteljesülésének az útján. Ezek a témakörök erőteljesen megjelennek a végidők próféciáiban is. Különösen azért jók a weboldal cikkei, mert bibliai szemszögből nézik és értékelik az eseményeket. Külön tanulmányok is találhatók a menüben, amik a Szentírás kapcsolódó igazságait fejtik ki, néha konkrétan a cikkek is tartalmazzák a hivatkozó linket egy-egy odakapcsolódó tanulmányhoz.

A végidők jelei nem azt a célt szolgálják, hogy félelmet keltsenek bennünk, hanem hogy a Szentírás kijelentéseivel és vigasztalásával párosítva a nappal fiaiként járjunk.

Erről beszél Pál a thesszalonikai hívőknek:

Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükséges írnom néktek;

Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jön el, mint a tolvaj éjjel.

Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem tör rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek.

De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.

Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!

(1 Thes 5:1-5)

Ennek az ideje, amit itt ír Pál, nagyon közel van már, ezt láthatjuk azokból a hírösszefoglalókból, amit az Idők Jelei stábja tár elénk, és amit a világi média nem ennyire egyértelműen mutat be. A világi média, beállítottságától függően kisebb vagy nagyobb mértékben, inkább csak azt tudja elérni, hogy az emberek egyszer csak meglepődnek az Úr napjának az eljövetelén, felkészületlenül éri őket. Mi viszont a nappal fiai vagyunk, és nem érhet meglepetésként bennünket az a nap. Ebben az esetben viszont ez a felszólítás szól nekünk, a következő igeverstől kezdődően:

Tehát nehogy elszunnyadjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.

Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek le.

Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.

Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget nyerjünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,

Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, együtt éljünk Ővele.

(v.6-10)

A legfontosabb dolgaink

Fontos tehát tudni ezekről az információkról, és még fontosabb, hogy ne egy torz szemüvegen, vagy akár a világ torz szemléletén keresztül lássuk ezeket, hanem úgy, hogy mind inkább felbuzduljunk, tudva, hogy az Úr eljövetele egyre közelebb van. A legfontosabb dolgaink: a hit és a szeretet védelmezze a mellkasunkat, a szívünket, mint egy páncél. Ha nem ilyen szilárd a Krisztusban való hitünk, és az általa bemutatott és tanított szeretet az életünkben, akkor bármikor életveszélyes sérüléseket kaphatunk - és az ördög erről gondoskodni is fog. Ugyanilyen fontos, hogy stabil legyen az üdvösségben való bizonyosságunk, mint egy harci sisak.

Sajnos az utóbbi napokban is vannak olyan keresztények, akik lekicsinylik a keresztények közötti szeretetet, vagy Isten végtelen szeretetét, sőt egyenesen kigúnyolják. Az a szándékuk, hogy a szeretettel ellentétben próbálják felhívni a figyelmet a szentségre. A szentség valóban létfontosságú feltétele annak, hogy megláthassuk az Urat, de soha nem fog ellenkezni a szeretettel - Istennek a Jézus által megismert szeretetével, és a Jézus által tanított atyafiúi, odaadó, sőt önfeláldozó szeretettel, ami nélkül a Jézus imájában kért egység nem valósul meg (ld. János 17). Az a helyzet, hogy nem véletlen, hogy ennek a jelenségnek lehetünk a szem- és fültanúi. Maga Jézus prófétálta meg, hogy az idők végén a szeretet sokakban meghidegül, és egymás elárulására is készek lesznek ezek az emberek. (ld. Máté 24:9-13)

Vegyük észre, hogy az egyik kulcsfontosságú felelősségünk a végidőkben, ha józanok és éberek akarunk maradni, a szeretet őrzése, követése, buzgó megélése, valamint az üdvösség bizonyosságának és a hitnek az erősítése. Vegyük észre azt is, hogy épp ezért az ördög részéről ezek talán a legvadabbul támadott területek a hívők életében. Ha nincsenek megerősítve ezek rajtunk, bármikor kiiktathat minket a harcból.

A világ útja és Jézus követőinek az útja

Ez a világ abba az irányba tart, hogy egy félelemre épülő totális világméretű kontroll rendszer vegye át az irányítást. Ez érinti a pénzvilágot is, és megmutatkozik a közel-keleti konfliktusban is, amikor a nemzetek körülveszik Jeruzsálemet, és Isten minden ígérete beteljesül - az ítéletek is, és a szabadítása is. (Lásd Jelenések 11-13 fejezetek) Ezekről máskor lesz szó részletesebben. Mindenesetre az ebben való eligazodásban segítenek az Idők Jelei szerzői. Vegyük észre, hogy merre tart a világ, és hogy nekünk mennyivel inkább egy másik rendszer szerint, Isten királyságának a vonzásában kell élnünk: Isten mérhetetlen szeretetében és a Szent Szellem szabadságában megmaradva Jézus tanításainak az útján.

Így folytatja Pál:

Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is. 

Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket; 

És az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek. 

Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a kishitűeket, gyámolítsátok az erőtleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt. 

Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.

(v.11-15)

Fogy az idő. Legyünk rajta, hogy mi kerüljük az ördög ravasz terveit, ne egymással háborúzzunk (még ha vannak is olyanok, akik az "igaz" és a "hamis" egyház közötti háborúról beszélnek), hiszen Pál egyértelműen leírta: Nem test és vér ellen van tusakodásunk! Minden olyan harc, ami emberek ellen folyik, hamis, az ördög ravasz terveinek a része. (Lásd Efézus 6:11-12) Az igazság és a hamisság szembenállását nem lehet emberek közötti harcra redukálni. Tudnunk kell, ki az igazi ellenségünk. Inkább figyeljünk oda arra, hogy az Úrban járjunk győzelemben, a Szellem gyümölcse látható legyen az életünkön, az ördög kísértéseinek ellenálljunk, és minden ránk bízott munkát elvégezzünk Isten céljai érdekében: az emberek megmentése és tanítvánnyá tétele érdekében.

Országh György

Kelj életre újra!

Elaine Tavolacci

A Word In Season / Időszerű Üzenet

awordinseason.info

2013. február 2.

Kelj életre újra!

Sokan küszködtök, mivel egy "téli időszakon" mentek keresztül a szellemi életetekben, csak úgy mint a természetes világban. Annyira ki vagytok száradva szellemileg, és úgy érzitek, hogy a száraz csontok völgyében vagytok, hogy azon tűnődtök, hogyan fogtok valaha is helyreállni. Az Úr meg akarja eleveníteni a halott területeket bennetek, és újra életre akar kelteni titeket.

Azt mondja az Úr, hogy hívlak téged, hogy kelj életre újra! Engedd, hogy levegyem rólad a temetési ruhát, ami megkötve tartott téged. Én Vagyok a Feltámadás és az Élet, és Én felébresztem azokat az álmokat, amiket elhelyeztem a szívedben, és feltámasztom azokat az ígéreteket, amelyeket neked mondtam. Feloldalak a halálos ítélet alól, ami hozzád kötődött, és beviszlek a győzedelmes életre. Ne hagyd, hogy a jelenlegi helyzeted szellemi letargiába sodorjon! Engedd, hogy újraéleszthesselek még egyszer! Engedd, hogy a meghalt dolgokat visszahozzam az életbe, és felfrissítsem azokat a területeket, amik elfonnyadtak és kiszáradtak. Megnyitom a sírokat, és helyreállítok mindent, ami élettelenné vált. Azok az ajándékok, amik kialudtak benned, újra megelevenednek. Bízz Bennem, miközben elkezdem feltámasztani azokat a dolgokat, amik elhaltak, és elkezdelek felszabadítani azok alól, amik miatt nem tudtál mozdulni.

Legyél bizonyos abban, hogy amit ígértem neked, biztos, hogy megvalósul. Bátorodj fel, és tudd meg, hogy életre kelnek azok az állapotok, amik szunnyadtak eddig. Ne csüggedj, bízz Bennem, hogy még egyszer beléd lehelem a pneumámat. Valóságosan át fogsz változni azzá, akinek teremtettelek, amint beengedsz Engem a sivár és terméketlen területekre. Mindig jusson eszedbe, hogy azért lettél megteremtve, mert van egy rendeltetésed, ezért ne a természetes körülményeidet nézd. Kihúzlak a csüggedés mocsarából. Megszabadítalak a boldogtalanságból. Én vagyok a helyreállítás Istene, és semmi sem lehetetlen Nálam. Szabadulj ki a halál ruhájából, és Kelj Életre, mert a te feltámadásod ideje eljött! - mondja az Úr.

Ezékiel 37:1-5

Az Örökkévaló rám helyezte a kezét, és Szelleme által kivitt egy tágas völgybe, amely telis-tele volt csontokkal. Körülvezetett a völgyben, és láttam, hogy rengeteg csont hever szanaszét, amelyek már teljesen megszáradtak. Akkor az Örökkévaló megkérdezett: „Ember fia, mit gondolsz, megelevenedhetnek még ezek a csontok?” Azt válaszoltam: „Ó, Uram, te vagy az Örökkévaló, ezt csak te tudhatod!” Ekkor azt mondta nekem: „Prófétálj ezekről a csontokról! Ezt mondd nekik: »Ti száraz csontok, halljátok meg az Örökkévaló szavát! Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Lássátok meg, én szellemet hozok belétek, hogy életre keljetek!

Ezékiel 37:12-14

Ezért hát prófétálj, és mondd nekik: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Nézzétek, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak onnan titeket, népem! Azután hazaviszlek benneteket Izráel földjére. Amikor kihozlak titeket sírjaitokból, népem, akkor majd megtudjátok, és felismeritek, hogy én vagyok az Örökkévaló! Saját Szellemem adom, hogy bennetek lakjon, és életre keljetek. Letelepítelek a saját földetekre. Akkor majd megtudjátok, megértitek és elismeritek, hogy mindezt én, az Örökkévaló mondtam, és véghez is vittem.

János 5:21

Amiképpen ugyanis az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.

A próbák jelentik a királyságba vezető bejáratot - A Nagy Küldetés, 5. rész

A próbák jelentik a királyságba vezető bejáratot  - A Nagy Küldetés, 5. rész 2013., 5. hét Rick Joyner Word for the Week / Heti Üzenet Annyira nagy és csodálatos a mi Istenünk, hogy az egész örökkévalóságban fogunk gyönyörködni Benne, ezért jó, ha már most nekikezdünk! Mivel az első parancsolat az, hogy mindennél jobban szeressük Őt, ezért a legfőbb szempont, ami alapján eldől, hogy sikeres emberek vagyunk-e, vagy sem, az lesz, hogy mennyire szeretjük a mi Istenünket. Ezért ennek kell lennie az életünk legnagyobb elhatározásának. Mivel Isten a legszerethetőbb lény az egész univerzumban, ezért meggyőződésem, hogy nem vagyunk képesek meglátni Őt, vagy bármit is megtudni Róla, anélkül, hogy még jobban szeretnénk Őt. Ezért tartom a legfőbb célomnak az evangélium szolgájaként azt, hogy úgy mutassam be Őt, úgy mondjak kijelentéseket Róla, és úgy prédikáljak Róla, hogy azzal arra késztessem az embereket, hogy keressék Őt. A Nagy Küldetés először is az Ő hatalmi körét mutatja be, ami mindenre kiterjed, úgyhogy ezzel kell kezdenünk. Ahogy már beszéltünk róla, a királyságának a hatóköre az egész univerzumot magába foglalja, a természetes és a szellemi birodalmat is, amely alól ideiglenesen kivételt jelent a föld bolygó. Itt most van folyamatban a királyságának az eljövetele, viszont jelen pillanatban még nem terjed ki a teljes földre. Hatalma van az egész menny és az egész föld felett, viszont a királysága még nem jött el a földön, ami azt jelenti, hogy a földön most csak korlátozott hatalmat gyakorol. Ezt a korlátozást mi határozzuk meg. Hadd magyarázzam el. A jelenre vonatkozóan azt olvassuk az 1 János 5:19-ben, hogy "az egész világ a gonosz hatalmában van" (Kecsk. ford.). A Zsoltárok 24:1 viszont azt mondja, hogy "Az Úré a föld és teljessége; a földkerekség és a rajta lakók" (Kecsk. ford.). Vagyis a föld jelenleg a gonosz hatalmában van, viszont az Úr tulajdonában van. Az Úré "minden hatalom mennyen és földön" (ld. Máté 28:18), és bármikor visszavehetné a gonosz hatalmából, mégsem tette még meg. Vajon miért? Erre az a válasz, hogy a mi érdekünkben nem vette még a kezébe a föld feletti hatalmát. Vajon hogyan szolgálja a mi érdekünket az, hogy a föld még mindig a gonosz hatalmában van hagyva? Ez egy magától értetődő és jó kérdés. Azok, akik a kereszténységet csupán olyan dolognak látják, ami arra való, hogy áldottak legyenek, és hogy könnyebb és jobb életük legyen, elég nehéz lesz valaha is megérteniük a választ erre a kérdésre. Pedig az igazság nagyon is világosan ott van a Szentírásban. Az Úr rögtön a feltámadása után rendelkezett az ahhoz szükséges hatalommal, hogy megkötözze a Sátánt, és a tüzes tóba vesse. Aztán azonnal átvehette volna a hatalmat a föld felett, és mindenki számára sokkal-sokkal könnyebbé tehette volna az életet. Miért nem tette mégsem? Nem akarta könnyebbé tenni az életünket, legalábbis egyelőre még nem. Sőt, valójában éppen hogy azt akarja, hogy nehéz legyen. Azt akarja, hogy próbákon menjünk keresztül. Lehet, hogy ez úgy hangzik, mint valami tévtanítás azok számára, akik bevették az emberközpontú, énközpontú, "áldás" evangéliumot, pedig az igazi evangéliumot, ami az egész teremtett világ legnagyobb áldásába vezető bejárati ajtó mennyen és földön, és amit a Szentírás is alátámaszt, Pál szavai így foglalják össze az Apcsel 14:22-ben: "sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten királyságába". (Csia) A nyomorúságok, vagy más szóval a megpróbáltatások jelentik a királyságba vezető bejáratot. Az Úrnak sokkal magasztosabb céljai vannak velünk, mint csupán az, hogy könnyebbé tegye az életünket. Lesz majd könnyebb is, sőt sokkal dicsőségesebb is, mint felfoghatnánk, amikor eljön majd a királysága. Jelenleg viszont azokat keresi, akik teljes mértékben átadták Neki a szívüket, akik készek szolgálni Őt bármi áron, akár azon az áron is, hogy feladják ezt az életet. Ezeket méltónak találják majd arra, hogy Vele együtt uralkodjanak az eljövendő korszakban, sőt, hogy az Ő társörökösei legyenek, Isten fiaiként és leányaiként. Ez az a futás, amiről úgy beszél Pál a Filippi 3:14-ben, mint "Isten felső hívása" (Kecsk. ford.), amelyről azt állította, hogy még nem érte el. Pál itt nem az üdvösségéről beszél, vagy az örök életről, amit már abban a pillanatban megkapott, amikor hitre jutott Jézus keresztjének az engesztelő művében, a megváltásában. Egy olyan magas szintű elhívást látott maga előtt az élete vége felé közeledve, amiről ő, a misszionárius apostolok közül talán legnagyobb ember úgy vélekedett, hogy még nem érte el. Ha kétségeid vannak afelől, hogy erről beszélt, olvasd végig azt a fejezetet. A következő hetekben még egy kicsit tovább boncolgatjuk ezt. Igaz, hogy ez az ige, és még sok másik nagyon világosan beszél arról, hogy létezik ilyen magas szintű elhívás, ahhoz mégis túlságosan bizonytalan a jelentésük, hogy sok szempontból nagyon dogmatikusan vegyük. Sokan, akik elkezdték meglátni ezt az igében, szélsőségekbe is elmentek, mi pedig nem akarjuk ezt. Rendszerint ez szokott lenni abból, ha logikai következtetéseket akarunk levonni olyan dolgokból, amit Isten csak részben jelentett ki, mivel most még csak azt a részt kell tudnunk. Mindazáltal kulcsfontosságú, hogy amit Ő kijelentett, azt a részét megértsük, úgyhogy erre fogunk törekedni. - - - Fordítás: Országh György Forrás: MorningStar Ministries - Trials Are the Gateway to the Kingdom - The Great Commission, Part 5 URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/trials-are-gateway-kingdom-great-commission-part-5

Isten feltétel nélküli szeretete a prófétai üzenetekben

Isten feltétel nélküli szeretete a prófétai üzenetekben Posted: 29 Jan 2013 03:10 AM PST Isten feltétel nélküli szeretete a prófétai üzenetekben Országh György 2013. január 29. A következő állomás Amikor elkezdtünk Solymárra járni a sógoromékhoz, nagyon jó volt azt tapasztalni, hogy az újabb fajta piros vonaton mindig bemondják, hogy melyik állomás következik. Ez kellemes meglepetés volt a Miskolcról közlekedő gyorsvonat után, ahol mindig nézegetni kellett, hogy vajon elhagytuk-e már Hatvant, és így tovább. Amikor még nem voltunk ismerősek a környéken, nagyon jól jött, hogy nem kellett állandóan figyelni, hogy mikor kell felpattanni a családdal, hanem szépen nyugodtan, a kellő időben felkészülhettünk a leszállásra. A következő állomást egy-két perccel az érkezés előtt, mindig egy egyszerű mondatban közölték: "Rákosrendező következik." vagy "Óbuda következik." Amikor pedig már azt mondták be, hogy "Üröm következik", akkor a gyerekekkel kezdtük elpakoltatni a könyvet, játékot, ennivalót stb. Aztán amikor azt hallottuk, hogy "Solymár következik", akkor szépen felvettük a kabátokat, a táskákat, és nyugodtan odasétáltunk az ajtóhoz. Megállás után megnyomtuk a gombot, és kinyílt az ajtó, mi pedig mehettünk is a sógoromékhoz. Miért érdekes ez? Azért, mert a hangosbemondó soha nem mondta azt, hogy "Ha mindenki jól viselkedik, akkor megérkezhetünk a következő megállóba"; vagy "Ha nem tereli el az utasok közül senki a vonatot, és nem ütik le a mozdonyvezetőt, akkor van rá esély, hogy két perc múlva megérkezzünk Solymárra". Biztos jót nevetnének az utasok egy ilyenen. Habár igaz lenne az állítás, a hangosbemondónak nem ez a funkciója. Valahogy így vagyok a próféciák egy bizonyos kategóriájával. Sokszor egyszerűen azért hangoznak el, hogy jelezzék, mi következik. Isten népe pedig tudja a dolgát: a leszálláshoz fel kell készülni, vagy más szóval, az Istentől való célba érkezéshez meg kell tenni a szükséges előkészületeket, és az adott szellemi helyre való belépést hátráltató, nehezítő dolgokat el kell intézni, vagy le kell tenni, van amit gyorsan le kell zárni, és a szükséges védőruházatot fel kell venni. Ezért jók a próféciák: Isten időben szól, hogy mi következik, a népe pedig megteszi, amit tennie kell. Nem mindig szükséges egyenként elmondani, hogy "Ha szentek lesztek, és nem követtek el bűnöket, nem csináltok galibát, nem szálltok le idő előtt a vonatról, akkor talán megadatik nektek, hogy eljöjjön Isten ígérete." Nem mindig a szövetséget megszilárdító Ebál és Garizim hegye van, ahol az átkok és az áldások hangoznak el Isten ígéreteiként, feltételekhez kötve. A Bibliában inkább akkor olvasunk ilyen próféciákat, amiben túlsúlyban voltak a hozzájuk kötött feltételek, amikor a nép egyre jobban sodródott a bálványimádásba, az Istentől való elfordulásba. Olyankor állandóan azt kellett hallaniuk, hogy ha nem térnek meg, elvesznek; ha megtérnek, akkor megáldja őket. Egy kiemelkedő jelentőségű példa Van egy meghatározó esemény Izrael történelmében, ahol Mózes prófétai szolgálata rendkívül tanulságos. Az Úr már elintézte, hogy a fáraó elengedje a népet a tizedik csapás után, és el is mentek, hogy letáborozzanak a tenger közelében a pusztában. Ekkor a fáraó szíve megváltozott, és üldözőbe vette az izraelitákat. Az izraeliták pedig panaszkodni kezdtek Mózesnek félelmükben: "... Azért vezettél ide, hogy itt haljunk meg a sivatagban? Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj békén minket, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat! Bizony, jobb lett volna, ha ott maradunk és szolgáljuk őket, mint hogy itt haljunk meg a sivatagban!" (ld. 2Móz 14:11-12 EFO) Szerintem vannak olyan próféták ma a kereszténységben, akik Mózes helyében azonnal ítéletet hirdettek volna ennek a lázadó, önfejű népnek, akiket nem is érdekelt az, hogy Isten csodákkal bizonyította az akaratát, és felhő- és tűzoszloppal tette nyilvánvaló folyamatos jelenlétét a nép között. Egy ilyen nép meg is érdemelné talán, hogy az egyiptomiak által elvesszen. De az Úr másképp gondolta... Az Úr magasabb útjait és magasabb gondolatait ismerve, a következőket válaszolta Mózes a népnek: De Mózes így bátorította őket: „Ne féljetek! Csak várjatok, és csillapodjatok le! Meg fogjátok látni, hogyan szabadít meg minket a mai napon az Örökkévaló! Jól nézzétek meg ezeket az egyiptomiakat, mert soha többé nem látjátok őket! Semmit sem kell tennetek, csak maradjatok nyugton! Az Örökkévaló maga fog harcolni értetek!” (13-14. vers) Talán feltűnt ez a mondat Mózes szavai között: "Semmit sem kell tennetek..." Az egész terv, amit Mózes által üzent meg és készített fel a nép életében Isten, most érkezett a fordulóponthoz. És a fordulóponton érdekes módon nem a legnagyobb fenyegetések hangzottak el, és nem az, hogy "ha meg nem tértek, elvesztek", vagy hogy milyen feltételeket kell most betölteniük... Semmit sem kellett tenniük. Ezt Isten személyesen intézte el. Mózes, a nagy próféta, aki személyesen ismerte Istent, csak bátorította őket. De az Úr (vagy ahogy a szöveghűbb fordításban írja az Egyszerű Fordítás: az Örökkévaló) még ezt is felülmúlta az Ő feltétlen szeretetében, és a következő szava így szólt Mózeshez: Az Örökkévaló így felelt Mózesnek: „Eleget kiáltottál már hozzám segítségért! Parancsolj Izráel népének, hogy induljanak el! (v.15) Amikor Isten sem kér többet Van ilyen? Vajon valóban van olyan, hogy az Úr azt mondja, "Eleget imádkoztál már"; hogy most már kellő mennyiségű imát mondtatok egy bizonyos dologért? Ha hiszünk a Szentírásnak, akkor azt kell mondanunk, hogy igen, van! Igen, van olyan, hogy nem kell többet imádkozni, szellemben el lett végezve az imádkozások által, amit el kellett végezni, és most már el kell indulni az ígéret földje felé. Olvassuk el a következő igeverset is: Te meg fogd a botodat, nyújtsd ki a tenger fölé, és válaszd ketté a vizet, hogy Izráel népe száraz lábbal kelhessen át a tenger közepén a túlsó partra! (v.16) Nekem úgy tűnik, hogy Isten ezt az emberét arra használta, hogy megkönnyítse a népnek az ígéretek megtapasztalását, és nem arra, hogy hátráltassa. Nem arra használta, hogy fenyegesse, és állandóan feltételekhez kösse a terveinek a megvalósulását. Mózes ezután nem mondott olyanokat, hogy ha nem változtok meg, akkor nem nyújtom ki a botomat... Nem. Egyszerűen engedelmeskedett az Úrnak, engedelmesen továbbadta Isten feltétel nélküli ígéretét, és közvetítette Isten feltétel nélküli szeretetét: használta az Istentől kapott hatalmát, hogy a nép (a panaszkodó és lázadó nép!) száraz lábbal mehessen át a Vörös tengeren. A múltkor említett bibliai példák mellett ez a történet is segíthet abban, hogy egyre tisztább legyen a kép, és megértsük Isten útjait és gondolatait. A Solymárra vivő piros vonaton akár úgy is utazhatnak a családok, hogy állandóan veszekednek a gyermekeikkel, hogy milyen rosszak vagytok, és nem érdemlitek meg, hogy leszálljunk veletek... De valójában nem ez a cél, és nem is ezáltal fognak megváltozni, ha rosszul is viselkednek. Aki a családba tartozik, annak ha eljött Solymár, akkor eljött Solymár, és leszállunk együtt. A prófétáknak pedig át kell gondolniuk, hogy Istent egy állandóan veszekedő, mindig mindent számonkérő szülőnek mutatják be, vagy megértették János apostollal együtt, hogy mit is jelent valóságban az, hogy az Isten szeretet. Lehet, hogy ezeknek a szolgálóknak is valamikor rossz Istenkép (vagy akár rossz apakép) alakult ki a szívében, gondolkodásában, és gyógyulásra, helyreállásra van szükségük. Azok lesznek hiteles hangok Isten népe között, akik az Atyát és a Fiút hitelesen mutatják be, és nem a saját korlátozott szűrőjükön keresztül.

“Válaszd tehát az életet!”

“Válaszd tehát az életet!”

Avi Snyder 2013 január 11-én elhangzott igehirdetése

2. Szólt Isten Mózeshez és mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló! 3. Megjelentem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak mint Isten, mindenható, de nevemet: Örökkévaló, nem ismertettem meg velük. 4. És meg is kötöttem szövetségemet velük, hogy nekik adom Kánaán országát, az ő tartózkodásuk országát, amelyben tartózkodtak. 5. És hallottam is Izrael fiai jajkiáltását, mivelhogy az egyiptomiak szolgálatra szorítják őket és megemlékeztem szövetségemről. 6. Azért mondd Izrael fiainak: Én vagyok az Örökkévaló, kivezetlek benneteket Egyiptom rabmunkái alól, megmentelek benneteket az ő szolgálatukból, megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy ítéletekkel. 7. És veszlek benneteket magamnak népemül, én pedig leszek nektek Istenetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezet benneteket Egyiptom rabmunkái alól. 8. És elviszlek benneteket az országba, melyre nézve felemeltem kezemet, hogy adom azt Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és nektek adom azt örökségül, én az Örökkévaló. 9. És szólt Mózes Izrael fiaihoz eképpen, de ők nem hallgattak Mózesre kislelkűség és a kemény munka miatt. Smot 6:2-9

Avi arról beszélt hogy miért nem hallgatott a népünk Mózesre, amikor Istennek ilyen hatalmas ígéreteit közvetítette.

A történet előzménye népünk rabszolgasorba süllyedése. Ebben a sanyarú állapotunkban kiáltottunk, sőt kiáltoztunk az Örökkévalóhoz.

23. És történt abban a hosszú időben, meghalt Egyiptom királya és feljajdultak Izrael fiai a munkától és kiáltottak, és felszállt kiáltásuk Istenhez a munkától. 24. És meghallotta Isten az ő jajkiáltásukat és megemlékezett Isten az ő szövetségéről Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal. 25. Isten látta Izrael fiait és megismerte Isten. (2Mózes/Smot 2)

Isten látta a népünket, és megemlékezett az ősatyákkal kötött szövetségről, arról az ígéretéről tudnillik, hogy 1, Ábrahám utódainak fogja adni Kánaán földjét (1Mózes/Börésit 12:7)

2, Megszaporítja utódait, nagy néppé teszi (1Mózes 12:2, 17:6)

3. Aki őt áldja áldott lesz, és aki átkozza, átkozott lesz (1Mózes 12:3)

4. Az ő utódja által nyer áldást a föld minden népe (1Mózes 22:18)

Ezt a szövetséget úgy kötötte meg Isten Ávrámmal, hogy Ő vállalt garanciát mindkét fél részéről a szövetség megtartására (Ávrám nem ment végig a kettévágott állati részek között, csak az Örökkévaló (1Mózes 15:17). Tehát, a szövetség érvényben volt, amikor a nép kiáltott Istenhez. És Ő nem pusztán meghallotta a sóhajunkat, nem pusztán megemlékezett a szövetségről, hanem válaszolt is. Elküldte Mózest a népünkhöz 7 erőteljes ígérettel:

1, kivezetlek/kihozlak benneteket Egyiptom rabmunkái alól, - többé nem kell végeznünk a kényszermunkát

2, megmentelek/megszabadítalak benneteket az ő szolgálatukból, - többé nem leszünk alávetve rabtartóinknak

3,megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy ítéletekkel. – jogilag is szabadok leszünk, mert kifizeti értünk a váltságdíjat

4, És veszlek benneteket magamnak népemül én pedig leszek nektek Istenetek, - innentől kezdve új királyunk lesz: maga Isten

5, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezet benneteket Egyiptom rabmunkái alól. – a megmentésünket arra fogja használni, hogy megismerjük Őt, és dicsőíthessük Őt azért, amit értünk tett

6, És elviszlek benneteket az országba, - beteljesíti az őseinknek a földről tett ígéretét

7, nektek adom azt örökségül, - segítségével birtokba is fogjuk tudni venni

Hét csodálatos ígéret a Mindenhatótól, ami az Ő hatalmát, szeretetét és hűségét bizonyítja. És mi mégsem hallgattunk rá. Miért? Az Ige szerint: kislelkűség és a kemény munka miatt.

Igen, sokszor annyira beletemetkezünk a nehézségeinkbe, annyira elborítanak az élet gondjai, hogy amikor elérkezik hozzánk a szabadítás csodálatos ígérete, már nincs fülünk a meghallására. Inkább maradunk a teher alatt, a keserűség mocsarába süppedve, mint hogy elhiggyük: Ennek vége, elérkezett a szabadulás ideje. Gyakran a rabszolgasorsot választjuk, pusztán mert azt már ismerjük, és félünk az előttünk álló bizonytalan jövőtől, még ha az a szabadsággal is kecsegtet.

Jesua, a Messiás egy ilyen történelmi pillanatban érkezett meg a népünkhöz. A római elnyomás igájában nyögtünk, és kiáltottunk Istenhez Szabadítóért. Isten meghallotta a sóhajunkat, megemlékezett a velünk kötött szövetségéről, és válaszolt: elküldte a Szabadítót. Jesua, szolgálatának kezdetén, amikor a názáreti zsinagógában a bimához hívták, hogy felolvassa a haftara szakaszt, ami az Ézsaiás/Jesájá próféta könyvéből volt,

megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: ¹⁸"Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, ¹⁹és hirdessem az Úr kedves esztendejét." ²⁰Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta fügött; ²¹ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára." Lukács 4.

Természetesen, örök emberi vágyunk, hogy a fizikai elnyomásból nyerjünk szabadulást. Ne legyünk idegen elnyomók szolgaságában, ne kelljen rabszolgaként gürcölnünk egész életünkben, ne uralkodjanak mások az életünk fölött. Hajlamosak vagyunk azonban elfelejteni, hogy – a külső körülményeinktől függetlenül – mindannyian a bűn és a halál fogságában, rabságában vagyunk. Végső soron ez a rabság okozza, hogy másokat mi rabszolgaságba taszítunk, vagy mások akarnak rajtunk uralkodni. És hogy mennyire a bűn rabszolgái vagyunk, akkor döbbenünk rá igazán, amikor megpróbálunk nemet mondani a bűnnek. És hogy mennyire a halál foglyai vagyunk, akkor ébredünk rá, amikor valamilyen személyes veszteség révén szembesülünk azzal, hogy egyikünk sem kerülheti el a sírt. Jesua radikális kijelentése azt hirdette akkor és most is, hogy Ő azért küldetett, hogy a mi bűnünkért fizetett váltságdíj által (és ez az ő élete volt), kiváltson bennünket, feltámadásával pedig megszabadítson bennünket a bűn és a halál rabságából. Mindenki, aki hittel elfogadja Jesua váltsághalálát, aki elfordul a bűn nevű rabszolgatartótól, és átadja életét a Messiás Királynak, megtapasztalhatja a bűntől való szabadságot, és Jesua visszajövetelekor a halál ereje feletti győzelmet is.

A börtön ajtaja közel 2000 éve nyitva van. Vajon hallgatunk-e a szabadság csodálatos ígéretére, és hittel megragadjuk azt, vagy a kislelkűség és a kemény munka miatt mi is úgy teszünk, mint annak idején az egyiptomi szolgaságban nyögő héber népünk?

19. … Válaszd tehát az életet … (5Mózes/Dvárim 30)

Micsoda alázat!

Szeretném most Jézus életének egy olyan momentumát megnézni, amit az Ószövetségben, Dániel könyvében találunk lejegyezve. Isten elképesztő módon adott bepillantást ennek a derék prófétának a jövőbe. Számomra a legámulatosabb a következő:

7,13 Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá.

7,14 Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. (Dániel)

Jézus megkoronázása.

A történelem legörömtelibb, és leggyőzedelmesebb pillanata a feltámadás után. Most eljön a dicsőséges királyság, angyalok és emberek örök vidám nyara. Jézus megkoronázása a biztosítéka az öröm, a szépség és az élet végtelen királysága győzelmének. Azonban ehhez a trónhoz hosszú és nehéz út vezetett. Egyetlen király sem választott soha ilyen alázatos ösvényt. Az első lépése egy megdöbbentő alászállás – Isten Fia ember fiává válik.

2,6 mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,

2,7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;

2,8 megalázta magát, és engedelmeskedett… (Filippi)

„Megalázta magát?”

Az alázat szó meg sem közelíti azt, amit Jézus megtestesülése jelent. Mintha aranyhallá változnál, akváriumban élnél a halak világában, és megpróbálnál segíteni a többi halnak többé válni. Észbontó. Az örökéletű Isten Fia, aki „Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől… az Atyával egylényegű”, kilenc hónapot töltött Mária méhében, majd keresztülment szülőcsatornáján. Meg kellett tanulnia járni. Isten Igéjének meg kellett tanulnia beszélni. Neki, Aki nevén szólítja a csillagokat, ugyanúgy meg kellett tanulnia mindennek a nevét, mint neked, vagy nekem. Évezredek óta táplálta keze a föld teremtményeit, most pedig Őt etetik, és ugyanúgy folyik a nyála, mint bármelyik totyogó kisgyereknek. Képzeld el a hétéves Jézust az ácsműhelyben, amint József tanítja Őt, hogyan kell a kalapácsot és a fűrészt használni. Ő, Aki felfüggesztette a galaxisokat, most azt tanulja, hogyan kell két deszkát egymáshoz szögelni.

Én megemelem a kalapom. Az alázat, amit látunk, szavakkal leírhatatlan.

Jézus nem csak megjátszotta, hanem valóban magára öltötte az emberi alakot. Gondolj csak bele, Ő, Aki soha nem fárad el, Aki nem szunnyad, nem alszik, elfogadta azt a tényt, hogy alvásra van szüksége. Minden éjjel. Mennyire fáradt lehetett, hogy a tomboló vihar közepette elaludt a hullámokon hánykolódó hajón? Jézusnak ennie is kellett, sőt a körmét is le kellett vágnia. Ő, Aki a mezők liliomait nagyobb pompába öltözteti, mint Salamon fénykorában, kimosta saját ruháit.

Na és az abban rejlő alázat, ahogy egyik helyről a másikra gyalog ment?

Ő, Aki a szelek szárnyán lovagolt, hároméves szolgálata alatt több ezer kilométert gyalogolt. Isten, Aki mindenütt jelenvaló, úgy ment egyik helyről a másikra, mint az, akinek még buszjegyre sincs pénze.

Jézus gyönyörűséges alázata lenyűgöz, és könnyeket csal a szemembe.

Minél jobban felfedezzük Jézust, azt, Aki Ő valójában – megszabadulva mindennemű vallásos máztól és ostoba elképzeléstől – annál inkább szerelmesek leszünk Belé, és annál inkább megtapasztaljuk Őt!

John Eldredge