A TROMBITA

A TROMBITA, BILL BURNS:

Azt szeretném, hogy emlékezz meg a jóságomról, mert Én akkor is vigyáztam rád, amikor egyedül érezted magad, akkor is, amikor elkeseredtél, akkor is, amikor elfelejtettnek érezted magad, akkor is, amikor nélkülöztél.  Én soha nem hagytalak el.  Én veled voltam mindezeken a napokon az első naptól fogva, amikor átadtad magadat Nekem, és Én vigyáztam rád. Igaz, hogy megengedtem, hogy átmenj nehéz körülmények között, - de vajon nem tudod, hogy ezek megerősítenek téged? És nem tudod, hogy ezek adnak jogot neked arra, hogy gyakorold azt a hatalmat, amit adtam neked? És nem tudod, hogy ezek arra vesznek rá téged, hogy ragaszkodj Hozzám? A sorsod már meg van írva, és a győzelemről szól, nem a kudarcról.  Ezért hát járj Velem bizalomban és szeretetben. A győzelem biztosítva van.  Legyél erős az Úrban és az Ő hatalmának erejében. Merd elhinni, hogy azzá tudsz lenni, aminek mondtalak, mondja az Úr.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Nyugodj meg abban a biztos tudatban, hogy Én elkezdtem egy jó munkát benned, és Én teljességre is viszem, mondja az Úr. Te nem valami alacsonyabb rendű termék vagy. Meg vagy váltva és el vagy választva az Én királyságom számára. Utasítsd vissza, és ne higgy a hazug vádaknak, amelyek kárhoztatást hoznak. Te kiválasztott vagy, és úgy lettél megalkotva, hogy betöltsd az Én céljaimat ott, ahol a te helyed van a földön. Bízz Bennem!

 

 Filippi 2:13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.

Ne vesd meg a kicsiny kezdetet

Ne vesd meg a kicsiny kezdetet

Sokan már azon vagytok, hogy feladjátok, mert már olyan régóta hisztek abban, hogy Isten egy konkrét nagy dolgot előhoz, és még nem láttátok megvalósulni természetes szinten. Az Úr adott nekem egy példázatot két fáról. Két magot ültettek el egyszerre, ami két különböző fáé. Az egyik egy cseresznyefának, a másik egy óriásfenyőnek a magva volt. Ugyanabban a gondoskodásban részesültek, hiszen ugyanannyi napsütést és vizet kaptak. A cseresznyefa gyorsan felnőtt és gyönyörűen kivirágzott, csodálatos rózsaszín virágai és világoszöld levelei voltak, az óriásfenyő magvának viszont láthatóan hosszú időre volt szüksége, hogy kibújjon a földből. Ahogy telt az idő, a cseresznyefa tovább nőtt és virágzott, de az óriásfenyőből, úgy tűnt, hogy nem lesz semmi. Egy idő után aztán egy kis hajtás bújt ki a talajból, és az óriásfenyő elkezdett rendkívül nagyra nőni, és ott tornyosult a cseresznyefa fölött. Azért kellett több idő az óriásfenyőnek ahhoz, hogy kinőjön, mert erősebb és mélyebbre nyúló gyökerekre volt szüksége, hogy ezek a gyökerek mélyen a földbe ereszkedve meg tudják tartani a fa hatalmas termetét. Egyik fa sem volt jelentéktelen, sőt betöltötték a rendeltetésüket, és habár a cseresznyefa szemre tetszetős volt, az óriásfenyő a világ legmagasabb és legerősebb fájává nőtt fel.

Az Úr azt mondja, ne add fel a látásodat. Amit elkezdtem benned, azt véghez is viszem. Az a mag, amit Én ültettem el benned, bizonyosan gyümölcsöt fog teremni, és te mindazzá leszel, amire Én elhívtalak. Ne hagyd, hogy a késlekedés miatti csüggedés letérítsen az útról, amelyen egykor jártál. Én teljességre viszek mindent, aminek a megcselekvésére elhívtalak téged. Ne vesd meg a kicsiny kezdetek napját, és ne hasonlítsd magadat másokhoz. Minden egyes ember fontos az Én szemeimben, és mindannyian egyedi módon lettetek megalkotva, isteni, konkrét rendeltetéssel. Ne akarj másvalakit utánozni, hanem legyél szabad arra, hogy az legyél, akinek elhívtalak. Én egy Szövetséget kötöttem veled, és Én megtartom a szavamat. Folytasd a küzdelmet mindazért, amit készítettem neked. Ne fáradj meg az úton, és ne veszítsd el a látásodat. Soha ne veszítsd szem előtt a célodat, és aminek a véghezvitelére teremtettelek. Ne nézz vissza, mert különben letérsz az oda vezető útról, ahová tartasz. A múltad hibái nem törlik el a jövődre vonatkozó terveimet, ahogy továbbra is előre haladsz. Kövesd a békességet és ne zaklasson fel, amikor kerülőutak és késleltetések jönnek. A késleltetés nem meghiúsítás. Örvendezz Bennem, és ne vesd meg azt a helyet, ahol most vagy, mert a legjobb napjaid előtted állnak, amint követed a keskeny ösvényt, amit számodra készítettem, mondja az Úr.

Zakariás 4:10

Mert aki megvetette a kis dolgok napját, majd örvend, ha látja Zerubbábel kezében az ónkövet: ez a hét az Úr szeme, melyek bejárják az egész földet. 

Márk 4:26 -29

És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel, éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arravaló, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

Jakab 5:7 -8

Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg korai és kései esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.

Szerelmes Levél Atyádtól !

Szerelmes Levél Atyádtól !

Gyermekem….

Lehet, hogy te nem ismersz engem, de én mindent tudok rólad. Azt is tudom,hogy pontosan mikor ülsz le,és mikor állsz fel. Minden utadat jól ismerem, még a hajszálaid is mind számon vannak tartva, mert saját magam hasonmására teremtettelek téged. Anélkül,hogy tudnád, Énbennem élsz,mozogsz,létezel. Az én nemzetségem vagy. Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek. Kiválasztottalak magamnak, a teremtés kezdetén. Nem véletlen az életed, mivel teljes egészében minden tetted le van írva a könyvemben. Én határoztam el pontosan  a születésed idejét, és azt is, hogy hol fogsz élni.

Hamisan képviseltek azok,akik nem ismernek engem. Nem vagyok tartózkodó, sem haragos, hanem  teljes szeretettel tekintek rád. Vágyom arra, hogy szeretettemmel elhalmozzalak. Csupán azért, mert a gyermekem vagy és én Atyád vagyok.
Többet adok neked, mint valaha földi apádtól kaphatnál, mert én vagyok a tökéletes Apa. Minden jó ajándék számodra, amelyet elfogadsz, az én kezemből ered, mert  mindenben gondoskodom rólad és ellátlak mindazal, amire szükséged van. A jövődre vonatkozó terveim mindig reménnyel vannak teli.

Mert örök szeretettel szeretlek téged. Annyiszor gondolok rád, mint ahány homokszem van a tengerparton. Sose unok bele abba, hogy jót tegyek veled, mert az én kincsem vagy. Teljes szívemmel és lelkemmel  vágyok arra, hogy örök életet adjak neked. És én hatalmas és csodálatos dolgokat akarok mutatni neked. Megtalálsz, ha teljes szíveddel keresel engem. Gyönyörködj bennem és megadom szíved kérését, mert én adtam neked azokat a kívánságokat. Mindent megteszek érted, sokkal bőségesebben, mint ahogy azt elképzeled, mert én vagyok a leghűségesebb bátorítód.
Az Atya vagyok, aki minden nyomorúságodban megvigasztal. Amikor a szíved megtört, akkor vagyok közel hozzád. Mint ahogy a pásztor karjára gyűjti  a bárányát, a szívemhez közel, úgy hordoztalak téged. Egy nap minden könnyet letörlök a szemeidről, és megszabadítalak az összes földi  fájdalomtól.

Szeretettel, Édesatyád, a Mindenható Isten.

Atyád vagyok, és fiamként szeretlek, mint ahogyan Jézust szeretem. Mert Jézusban láthatod, hogy mennyire szeretlek.
Ő és Én, egyek vagyunk. Ő azért jött, hogy bebizonyítsa, hogy én veled vagyok és nem ellened, és hogy elmondja, nem tulajdonítom neked vétkeidet. Jézus azért halt meg, hogy egymással megbékéltessünk.
Az Ő halála volt a szeretetemnek legmélyebb kifejezése. Feladtam mindent, amit szerettem, azért, hogy megnyerjem a te szeretetedet.
Ha befogadod fiamat, Jézust, úgy engem fogadsz be.
Soha, semmi nem választhat el téged az én szeretetemtől. Gyere haza, és a legnagyobb ünnepséget rendezem a te tiszteletedre, amelyet a mennyország valaha is látott.
Én mindig Atya voltam, és mindig Atya leszek.
Az én kérdésem ez: Leszel-e te a gyermekem?
várok rád.

AZ ÉN HŐSÖM - Anyák napi gondolatok




Nemrégiben egy adatlap kitöltésekor váratlan kérdés következett:

„Ki az életed hőse?” Csodálkoztam, hogy kapcsolódik ide ez a téma, próbáltam zavaromban innen is, onnan is végiggondolni, míg végül ezt válaszoltam:

„Édesanyám!” Regénybe foglalhatnám élete során tanúsított hétköznapi hősiességét, de nem teszem, mert figyelmeztetett egyszer a maga jóízű szerénységével, nehogy valamilyen anyadicsőítést írjak.

Így, most magam is 4 gyermekes anyaként, más oldalról közelítem meg a dolgot.



Kétségkívül jó tanuló voltam. Versenyeket nyertem, szavalókórusban szerepeltem, felléptem az énekkarral, és a tanévek végén már megszokott volt, hogy kihívnak az iskola elé, hogy átadják könyvjutalmat és az oklevelet. Mégsem voltam soha büszke teljesítményemre. Szerettem tanulni, természetes volt, hogy jó eredményeket érek el, hiszen ez a kötelességem.

Egy júniusban különleges jutalommal díjazták bizonyítványomat, édesapámtól üdülési beutalót kaptam. Öten voltunk testvérek, egyszerű körülmények között éltünk, így nagy örömmel töltött el egy balatoni nyaralás lehetősége!

Izgatottan készülődtem, édesanyám megtanította, hogy jelöljem meg egyszerű, piros hímzéssel a ruháimat, nehogy elvesszenek. Akkor még nem is gondoltam arra, hogy micsoda kitüntetés volt számomra ez az utazás, szüleim részéről pedig mekkora áldozat!

Óriási élmény volt a zakatoló vonatozás a sok viháncoló gyerekkel, és maradandó emlékként őrzöm az ott töltött 2 hetet. A sok-sok játék, vidámság és fürdés közben sokszor jutott eszembe kedves családom, különösen a délutáni csendes pihenő magányos óráiban, hiszen először nyaraltam szüleim nélkül. Különösen édesanyám arca lebegett előttem, aki mindig nagy erőfeszítések árán teremtette elő nekünk a vitamindús étrendet és a ruházatot. Sokat küszködött a kevéske pénz ügyes beosztásával, mert egy héttagú családnak nagy a szükséglete! 

Ha anyukámra gondoltam, melegség öntötte el a szívemet. Ő az én ÉDESANYÁM, aki az egész életével SZOLGÁL! Erejével, idejével, mosolyával, tanácsaival, szorgalmával, példamutatásával. Sokat mesélt a gyerekkoráról és a háborús időkről. Ő lett az én hősöm!

S ott a táborban, Balatonbogláron, a vidám programok között egy komoly döntést hoztam. Félretettem az apukámtól zsebpénzként kapott kék, papír húsz forintost, és feladtam haza, borítékban egy levél kíséretében, hogy költse az én drága anyukám az otthoni kiadásokra és testvéreimre. Akkor még sokat ért az a pénz! Gyerekfejjel fel sem mértem a súlyát, miért teszem, de belül tornyosuló vágyam erre késztetett. Együtt érző szívet munkált ki bennem az Úr, hogy a jótett természetes legyen minden körülmények között.



Édesanyám idén ősszel lesz 78 éves, és mind a mai napig hűségesen szolgálja Istent, Jézusról tesz bizonyságot, így osztja szét szeretetét a családban, a gyülekezetében, a kórház- és börtönmisszióban. Ő az én hősöm, ő az én példám a Krisztuskövetésben. Újjászületésünk óta különösen bensőséges a kapcsolatunk.

Az ilyen, kipróbált keresztyénekről írja az Ige: 

„Figyeljétek végüket és kövessétek hitüket!”




2010. márc. 6. Guti Tünde

Az ár kifizettetett

Az ár kifizettetett

A plébános úr Kárpátalja egyik kisvárosában szolgált 
még a háború előtt.
Egy reggel, amikor a zsúfolt templomban felment a
szószékre prédikálni, egy üres és rozsdás madárkalitkát vitt
magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki 
meglepődve nézte és kíváncsian vártuk, mi lesz ebből. Az 
atya elkezdte a prédikációt.

"Amikor tegnap végigmentem a Fő utcán, szembe jött 
velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát. 
A kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől 
és a félelemtől.

Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
- Hát te mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három nyamvadt madarat - felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdeztem.
- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. 
- Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás 
közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz 
velük?
- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok 
szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek magának ezek a madarak, atya. Hiszen 
ezek csak nyamvadt
mezei verebek. Még énekelni sem tudnak. 
Még csak nem is szépek.
- Mennyit kérsz értük? - kérdeztem ismét.
A fiú végigmért, mintha megbolondultam volna, aztán 
megmondta az árat: tíz pengő. Kivettem a zsebemből a 
tíz pengőt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát
a földre és elfutott, nehogy meggondoljam magam.
Én pedig felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli 
parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját és szabadon 
engedtem a madarakat.''

Miután a plébános úr elmondta a kalitka történetét, 
kicsi szünetet tartott és egy másik történetbe 
kezdett:
"Egy nap a Sátán és Jézus találkoztak. A Sátán épp az 
Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. 
Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem 
tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
- Mit akarsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
- Szórakozok velük. Megtanítom őket, hogy a test 
élvezetéhez nem kell
szerelem, megtanítom őket az élvezetek minden formájára, 
hogy részegeskedjenek és kábítószerekkel éljenek, utána 
feldühítem őket és arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék 
és kínozzák egymást, meg arra is, hogy minél hatásosabb 
fegyvereket készítsenek és azokkal öljék egymást. 
Én pedig remekül szórakozom majd - mondta a Sátán.
- És mit csinálsz majd velük, ha megunod a játékot?
- Ó, roppant egyszerű - felelte a Sátán. - Megölöm őket.
Jézus hallgatott egy kicsit, mintha elgondolkodott volna.
- Mit kérsz értük? - kérdezte a Sátántól.
A Sátán fölnevetett.
- Nem kellenek neked az emberek! Nem jók ezek semmire! 
Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak érte. 
Leköpnek, megátkoznak és ellened fordulnak. Nem 
kellenek ők neked!
- Mit kérsz értük? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és amikor megszólalt, 
a hangja hidegen csengett:
- A véredet, a könnyeidet és az életedet!
Jézus így szólt:
- Megegyeztünk! - és kifizette az árat..."

Ekkor a plébános úr fogta a madárkalitkát, és amit még 
nem tett soha, a szentmise kellős közepén kiment a 
templomból a sekrestyébe.

Mi pedig ott ültünk némán hosszú perceken át.

A Szeretet Himnusza

 A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

 Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,

 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

 Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem fogy:  1Kor 13:4-8  

A három fa.....

A három fa..

Volt egyszer három fa. Egymás mellett nőttek az erdőben. Barátok voltak, és - mint többnyire a barátok - ők is sokat beszélgettek egymással. Továbbá - mint többnyire a barátok - ok is teljesen különbözőek voltak, bár ugyanazon a helyen nőttek fel, és mindhárman nagyjából egy magasak voltak.
Az első fa szerette a szépet. A második fa szerette a kalandokat. A harmadik fa pedig szerette Istent.
Egy napon fáink arról beszélgettek, mik szeretnének lenni, ha majd nagyok lesznek. "Ha felnövök, faragott kincsesláda szeretnék lenni, teli ragyogó drágakövekkel" - mondta az első fa. A második fa nem ilyen dolgokra gondolt. "Ha felnövök, hatalmas hajó szeretnék lenni - mondta. - A kapitánnyal, egy nagy kutatóval együtt új országokat fogunk felfedezni." A harmadik fa közben az ágait rázta. "Én egyáltalán nem szeretném, hogy feldolgozzanak - mondta. - Szeretnék itt maradni, ahol vagyok, és minden évben egyre magasabbra nőni, hogy én lehessek az erdő legmagasabb fája. Ha aztán rám néznek az emberek, látják, hogy Istenre mutatok."
Teltek-múltak az évek, és egyszer csak három favágó érkezett az erdőbe. "Végre! - kiáltott fel az első fa, amikor az első favágó kezdte kivágni őt. - Most fog valóra válni az álmom, hogy kincses ládika leszek." "Remek! - kiáltotta a második fa, amikor a második favágó őt kezdte kivágni. - Most megvalósulhat az álmom, hogy vitorlás hajó legyek." "Jaj, ne! - kiáltott fel a harmadik fa, amikor a harmadik favágó őt kezdte kivágni. - Akkor nem tudom többé Isten felé irányítani az emberek tekintetét." A favágók elvitték a három fát, amelyek közül kettő számára sokat ígérőnek nézett ki a jövő. De nem sokára mindhármuknak el kellett temetniük az álmaikat. Ahelyett, hogy szép kincses ládikát faragtak volna belőle, az első fát állatoknál használatos csúnya etetővályúvá, jászollá dolgozták fel. Kecses vitorlás helyett egyszerű halászcsónak lett a második fából. A harmadik fából pedig semmi sem készült. Csak gerendát fűrészeltek belőle, és otthagyták az építőmunkás kertjében.
Az élet folyt tovább. Évek teltek el. A három fa lassacskán megtanult együtt élni széttört álmaival. Egy hideg, téli estén aztán egy csapásra megváltozott az első fa élete. Egy csecsemő született ezen az éjjelen - nyilvánvalóan nem közönséges gyermek. Angyalok énekeltek. Pásztorok és királyok jöttek, hogy meglátogassák. Amikor az első fa felfogta, mi is történt, szíve megtelt örömmel. "Mégiscsak megvalósultak az álmaim - mondta. - Nem raknak ugyan tele arannyal és drágakövekkel, de én ringattam a világ legnagyobb kincsét."
Tovább telt-múlt az idő, összesen mintegy 30 év, és egy napon végre megváltozott a második fa élete is. Kint volt éppen a tó közepén, amikor szörnyű vihar kerekedett. Erősen fújt a szél, és olyan magasra csaptak a hullámok, hogy a kis csónak már azt gondolta, el kell süllyednie. Ám ekkor valami hihetetlen dolog történt. A rajta tartózkodó férfiak egyik felállt. "Hallgass el!" - És a hullámok engedelmeskedtek neki. Amikor a második fa megértette, mi is történt, az ő szíve is megtelt örömmel. "Mégiscsak megvalósultak az álmaim - mondta. - Nem szállítottam ugyan nagy felfedezőt, de a menny és a föld Teremtőjének fiát vihettem."
Nem sokkal ezután a harmadik fa élete is megváltozott. Jött egy ács, és elvitte magával. Megrökönyödésére azonban nem valami szép dolgot készített belőle, még csak nem is valami hasznosat. Ehelyett durva fakeresztet ácsoltak belőle. "Az a fajta kereszt ez, amit a katonák használnak bűnözők kivégzésére." - gondolta a fa rémülten. Valóban a vesztőhelyre vitték. Ott a dombtetőn rászögeltek egy halálra ítélt férfit. Tulajdonképpen ennek kellett volna a legborzalmasabb napnak lennie a fa életében, ha nem lett volna ott az a valaki.: A rajta kínok kínját szenvedő férfi nem egy szokásos bűnöző volt, akinek a saját bűntettei miatt kellett bűnhődnie. Igazából ártatlan volt. Jézus Krisztus volt Ő, Isten Fia, aki a világ bűneiért halt meg. Amikor a harmadik fa rájött, mi is történt, ujjongott a szíve az örömtől. "Mégiscsak megvalósulnak az álmaim - mondta. - Nem leszek ugyan a legmagasabb fa az erdőben, de ettől a naptól kezdve mint Jézus Krisztus keresztje újból és újból Istenre irányítom majd az emberek tekintetét.